A Nap leszakította egy üstökös csóváját

A plazmacsóva szétszakadásának megfigyelésekor a 3,3 év keringési idejű Encke-üstökös a Naptól 0,33, a földtől 0,79 csillagászati egység távolságban járt, és alig néhány órával az esemény előtt volt a pályája napközeli pontján - azaz az észlelt jelenség jóval a Merkúr pályáján belül történt. Egy nagy kitörés következtében a Nap óriási plazmatömeget és abba "belefagyott" mágneses teret lövellt ki az éppen útjába kerülő üstökös irányába. Az üstökös gázcsóváját alkotó plazma és a napkitörés plazmakötegének találkozása elkerülhetetlen volt. A kölcsönhatás megfigyelésével a napszél, illetve a koronakitörések fizikája, az űridőjárás jobb megismerése válik lehetővé, mivel az üstökösök elősegítik a bolygóközi plazma térbeli feltérképezését távol a Földtől, sőt, az ekliptika síkjától.

A bolygóközi térben egymással szinte pontosan szemben mozgó üstökös és koronakitörés plazmafelhője, illetve mágneses tere nem tud simán egymásba hatolni. A napkitörés plazmája körülfolyja az üstökös plazmáját, miközben a kitörés mágneses tere összekuszálódva ráfeszül az üstökösre. A mágneses tér nagyon bonyolult lesz, ami energiatöbbletet jelent, és a lehető legkisebb energiájú állapot csak energia felszabadulásával állhat vissza. Ez a folyamat szakítja szét az üstökös csóváját, és a nagy sebességgel mozgó kitörés magával ragadja az anyagát. Közben a mágneses tér szerkezete is egyszerűbbé, kisebb energiájúvá válik.

Hasonló a sarki fényhez

Az NRL kutatói rámutattak arra, hogy az üstökös plazmacsóvájának leszakadási jelensége és a bolygóközi plazma-Föld kölcsönhatás (mint például a földmágneses csóva torzulásai, vagy a sarki fény keletkezése), hasonlóságokat mutatnak. Azonban itt meg kell jegyezni egy lényeges különbséget is: az üstökösökkel ellentétben a Földnek erős saját mágneses tere van. Az üstökös körüli mágneses jelenségeket a bolygóközi plazma és az eredetileg mágneses tér nélküli üstökösplazma kölcsönhatása idézi elő. A Földnél viszont már eleve együtt van jelen egy viszonylag erős mágneses tér is és plazma is, így a kölcsönhatás fizikai leírása eltér.

A Földet is elérheti

A STEREO (Solar Terrestrial Relations Observatory) a harmadik küldetés a NASA Solar Terrestrial Probes űrprogramjában a TIMED (2001) és HINODE (2006) űrszondák után. A programban két egyforma felépítésű szondát indítottak útnak 2006. október 25-én, amelyek a Nap körül közel a Föld pályájához keringenek: az egyik a Föld előtt (STEREO-A), a másik pedig lemaradva bolygónktól (STEREO-B). A program fő célkitűzése a koronakitörések, vagyis a napkoronából a bolygóközi térbe kidobott plazmatömegek megfigyelése, térbeli szerkezetük tanulmányozása, nyomon követése, fizikai tulajdonságaik vizsgálata, illetve az esetleg a Földet is elérők korai előrejelzése.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!