További Űrkutatás cikkek
Hétfő éjjel érkezik arra a pontra a SMART-1 nevű európai Hold-szonda, ahonnan már erősebben vonzza a Hold gravitációs ereje, mint a Földé. Innentől spirálvonalban egyre közelebb és közelebb manőverezik a Holdhoz, míg pályára nem áll.
Az Európai Űrügynökség SMART-1 (Small Missions for Advanced Research in Technology) nevű szondája hétfő éjszaka kezdi meg pályára állását a Hold körül, írta a BBC.
Ionhajtómű
A szonda ötvenezer kilométer távolságban kezd fékezni, az ionhajtómű ezután négy napig folyamatosan működni fog, ahogy a jármű spirálvonalban megkezdi útját a Hold felé. Ezután elliptikus pályára áll, 300-3000 kilométer magasságban. A szonda egyik fő feladata ennek az ionhajtóműves technológiának a tesztelése, amelyet az elképzelések szerint majd a jövő bolygóközi utazásai során vetnek be az eddigi hagyományos kémiai alapanyagú hajtóművek helyett.
Ezt a módszert eddig csak a Deep Space-1 amerikai űrszondán használták a kilencvenes évek végén. Az újfajta hajtómű, az elektronsugaras rakétameghajtás lényege: az űreszközt a tömegvonzási erő célirányos felhasználása mellett napenergiával ellátott ionhajtómű hajtja. Ennek belsejében xenongáz szolgáltatja a pozitív töltést, amelynek ionjai negatív elektromos mezővel ütközve kilövődnek az űreszköz hátulján.
Ezzel a szonda fokozatosan - hónapok alatt - felgyorsul. Noha a hajtóerő alig leheletnyi, ez a meghajtási mód tízszer hatékonyabb az égetett üzemanyagénál. A SMART-1 előbb Föld körüli elliptikus pályán keringett, majd pályáját fokozatosan megnyújtva spirálisan mozogva araszolgatott a Hold felé. A szonda akkora, mint egy mosógép, tömege 367 kilogramm. Napelemszárnyai kinyitott állapotban 14 méteresek.
Kozmikus ütközés
A szonda jaunárban kezdi meg a tudományos vizsgálatokat, elkezdi például a Hold felszínének kémiai vizsgálatát a D-Cixs nevű röntgen-spektrométerrel. A D-Cixs egyik fő célpontja a Naprendszer legnagyobb, több mint három kilométer átmérőjű becsapódási krátere. Ebből talán azt is meg lehet majd állapítani, hogy milyen kőzetek alkotják a Hold mélyét.
A SMART-1-től azt is várják, hogy igazolja azokat a feltételezéseket, hogy a Hold egy kozmikus ütközés következtében a Földből szakadt ki. A jelenleg a legelfogadottabb elképzelés erre az, hogy négy és fél milliárd éve, amikor a még éppen hogy megszületett bolygónk felszíne még meglehetősen képlékeny volt, a Föld egy Marsnál is nagyobb égitesttel ütközött.
A belőle kivágódó anyag eleinte egy gyűrűrendszert vont köré, azaz Földünk egy ideig a Szaturnuszhoz hasonlóan gyűrűs bolygó volt. A kilövellt anyag később egyre inkább csomósodott, majd összeállt, és megszületett a Hold.
Holdbázis
A SMART-1 feladatai közé tartozik emellett majd a holdi víz utáni kutatás, és azt is megpróbálja felmérni, hogy a jövőben milyen lehetőségek adódhatnak emberek lakta telephelyek megépítésére a Holdon.
A SMART-1 megvizsgálja ezért a déli sark közelében található Örök Fény Csúcsát, amit folyamatosan ér a napfény. Itt mindig mínusz 20 fok a hőmérséklet, ezért sokkal alkalmasabb egy esetleges holdbázisnak, mint az egyenlítő környéki területek, ahol a hőmérséklet mínusz 170 és plusz 120 fok között ingadozik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
