A kamu holdraszállástól a millió dolláros űrtollig

A kamu holdraszállás

Minden idők egyik legismertebb, a CIA által elkövetett Kennedy-gyilkossághoz, a roswelli ufóbalesethez vagy a szeptember 11-i ön-terrortámadáshoz fogható összeesküvés-elmélete szerint a holdraszállás nem is történt meg, az amerikaiak a Földön rendezték meg az egészet, hogy ezzel bebiztosítsák az elsőségüket a szovjetek előtt. Egy 1999-es felmérés szerint az amerikaiak 89 százaléka hisz csak abban, hogy Armstrongék holdraszállása valódi volt, tehát bő harmincmillióban kételkednek benne.

A bizonyítékok mindkét oldalon számosak: a hamisítás hívei a fenn készült fotókon vélnek felfedezni árulkodó nyomokat, a rádiókommunikációban hiányolják a Föld-Hold távolságból adódó késleltetéseket, míg a másik oldalon a lehozott holdkőzetet emlegetik, illetve azt, a több kívülálló ország (többek között a szovjetek) tudósai is követték űrteleszkópjaikkal a missziót.

Külön csavar a történetben, hogy a holdraszállás eredeti felvételei eltűntek, és a NASA máig nem találja őket. Bővebben >>

Gagarin elődei

Az első ember az űrben Jurij Gagarin volt, 1961. április 12-én - legalábbis ez a hivatalos verzió. Az összeesküvés-elméletek hívői szerint ekkor már fél évtizede zajlottak a Szovjetunióban éles kísérletek embert szállító űrjűrművekkel, és Gagarin volt az első, aki túl is élte az űrutazást - a félresikerült, tragédiával végződött kilövéseket pedig a szovjet államapparátus eltussolta (amire a hidegháború közepén, a nagy űrversenyben meg is lett volna az oka). A Wikipedia idevágó oldala vagy másfél tucat Gagarin előtt elindult szovjet űrhajósról tud - igaz, bizonyíték egyikre sincs, James Oberg, az űrkutatás titkaira specializálódott amerikai újságíró sem talált semmit a titkosítás alól feloldott régi szovjet aktákban.

A legizgalmasabb sztori Vlagyimir Iljusiné, aki az űrkutatási program legtehetségesebb tesztpilótája volt, mellékesen a híres IL vadászgépek tervezőjének, Szergej Iljusinnak a fia. A legenda szerint valójában Vlagyimir volt az első ember az űrben 1961. április 7-én, de Kínában sikerült földet érnie, ahol a titkosszolgálat rögtön elkapta, és egy évig börtönben tartotta. A hivatalos verzió szerint Iljusin ezt az időt súlyos autóbalesete utáni lábadozással töltötte egy moszkvai szanatóriumban, maga a most 80 éves főszereplő nem nyilatkozik a témában.

Aldrin és az ufók

Az, hogy az Apollo 11 űrhajósai útban a Hold felé ufót láttak, inkább tény, mint legenda - Buzz Aldrin több nyilatkozatában is elmesélte már az esetet. Itt azonban ragaszkodnunk kell a rövidítés eredeti jelentéséhez: unidentified flying object, vagyis azonosítatlan repülő tárgy.

Az asztronauták tehát láttak valamit, amiről nem tudták megállapítani, micsoda (ez egyébként akkoriban nem volt ritka). Aldrin szerint az objektum L alakú volt, fényes, és ellipszis alakú pályán mozgott. A legénység úgy döntött, nem jelenti a központnak az észlelést, hogy elkerüljék a pánikot, és nehogy esetlegesen leállítsák az egész Hold-missziót emiatt. Így csak annyit kérdeztek rádión, hogy milyen messze vannak a legutóbb levált hajtóműfokozattól - és miután kiderült, hogy hatezer mérföldre, nyugtázták, hogy tényleg nem tudják, mit látnak.

A nagy fal

Az első holdraszállás idejéből származik a legenda, miszerint a kínai nagy fal szabad szemmel látható a Hold felszínéről - annak ellenére, hogy mindössze 12 méter széles (igaz, több ezer kilométer hosszú). Ezt szinte az összes Holdon járt asztronauta cáfolta, és a vita áttevődött arra, hogy az űrből látszik-e a fal. A space.com Edward T. Lu asztronautát idézi, aki szerint megdöbbentően sok mindent látni a nemzetközi űrállomás fedélzetéről (igaz, ő egy 800 mm-es teleobjektíven keresztül nézelődött és fotózott): városokat, kikötőket, a repülőgépek kondenzcsíkjait, de még az óriás tengerjáró tankhajókat is. Lu szerint a nagy fal is látható, bár kell hozzá némi mázli, hogy kiszúrja az ember, és persze kedvező időjárási körülmények, hogy a felhők ne takarjanak. Yang Liweinek, az első kínai űrhajósnak viszont nem sikerült meglátnia a falat.

Szovjetek a Holdon

Az első űrrepülés után a szovjet vezetés büszkén jelentette be a következő állomást az űr meghódításában: embert juttatni a Holdra, és ott állandó bázist kiépíteni. A résztvevő űrhajósok között ott volt maga a nemzeti hős Gagarin is. A próbakilövések azonban sorra súlyos kudarcba fulladtak: 1969 júliusában, két héttel Armstrongék indulása előtt az N-1 rakéta második próbaútján például nemcsak maga az űrjármű, de az egész kilövőállomás megsemmisült. A holdprogram haladását tovább nehezítette, hogy ezután meghalt a projektet vezető Vlagyimir Koroljev, aztán Gagarin, és a másik pilótának kiszemelt Komarov (ő volt az első halott az űrben 1967-ben, a Szojuz-1 katasztrófájakor, amikor visszatéréskor egy nyomásérzékelő hibájából az ejtőernyő nem nyílt ki, és a leszállóegység a földbe csapódott) is.

Miután az amerikaiaknak előbb sikerül elérni a célt, 1974-ben leállították a projektet, és a szovjetek az űrállomás-építésre helyezték át a hangsúlyt. Egészen a nyolcvanas évek közepéig nem is lehetett semmit tudni a szovjet holdprogramról.

Űrtoll vagy űrceruza?

"A hatvanas években az űrhatalmak szembekerültek azzal a problémával, hogy a golyóstoll nem működik az űrben. Az amerikaiak több millió dollárból kifejlesztettek egy űrtollat, ami súlytalanságban és extrém hőmérsékleten is ír, bármilyen felületre. A szovjetek ceruzát használtak." - szól a sztori, ami persze ebben a formában nem igaz, de valós alapokra épül. Az első űrutazásokon a szovjetek és az amerikaiak is ceruzát használtak, azonban hamar kiderült, hogy a gyúlékony fa és grafit, a súlytalanságban letört ceruzahegy és grafitpor roppant balesetveszélyes. A Snopes.com legendavadász oldal kiderítette, hogy az űrtoll valóban létezett, egy Paul C. Fisher nevű amerikai feltaláló tollait használták az amerikaiak és a szovjetek is évtizedekig a világűrben (25 és 170 euró közötti áron akár vehetünk is egyet magunknak.)

A legújabb fejlemény pedig Pedro Duque spanyol asztronauta naplója 2003-ból, aki állítja, hogy a sima golyóstoll igenis működik az űrben.

Hajrá Mr.Gorsky!

Az űrkutatás történetének egyik legszórakoztatóbb városi legendája szerint Armstrong a Holdra lépéskor a híres "Kis lépés az embernek" beszéd végén rejtélyes üzenetet küldött haza: Sok szerencsét, Mr.Gorsky! A történet szerint az űrhajós 25 évvel később árulta el, kicsoda Mr.Gorsky: az Armstrong család szomszédjában lakó fickó, akiről a kis Neil egy hangos veszekedés során hallotta, ahogy a felesége a fejéhez vágja, akkor jut majd orális szexhez, "ha a szomszéd gyerek feljut a Holdra".

A legendát könnyű leleplezni: a NASA archívumában meghallgatható a holdraszállás összes rádióüzenete, ahol egy szó sem esik a sivár szexuális életű szomszédról. Az Urban Legends szerint maga Armstrong egy kaliforniai komikustól, Buddy Hackett-től hallotta a történetet, de mivel ő 2003-ban meghalt, már nem fogja megerősíteni, hogy tőle származik-e a történet, vagy ő is úgy hallotta valakitől.

Űrszex

1995 óta kering az interneten az állítólag a NASA-tól kiszivárgott tanulmány, ami annak a kísérletsorozatnak az összefoglalása, ami az űrbéli szex rejtelmeit kutatta, a jövőbeni hosszabb űrutazásokra felkészülve. Bár a NASA cáfolta, hogy a szöveg hiteles lenne, a témában azóta több nagy sikerű könyv is született, leginkább hasraütésszerű információk alapján. Amióta azonban kellően vastag bankszámla felett bárki számára kipróbálható a zérógravitációs repülés, akadnak tapasztalaton alapuló beszámolók is: Laura Woodmansee, a Sex in Space című könyv szerzője az MSNBC-nek nyilatkozva elárult néhány kulisszatitkot a súlytalanságban lecsökkenő vérnyomás miatt lelankadó férfiasságról, a felfokozott izzadságtermelésről és arról, hogy rögzítés nélkül minden mozdulatból akrobatikus mutatvány lesz űrszex közben.