Megvan az első közvetlen kép egy exobolygóról?

A Torontói Egyetem három csillagásza (D. Lafrenière, R. Jayawardhana és M. van Kerkwijk) a hawaii-szigeteki Mauna Kea-n lévő 8 méteres Északi Gemini távcső berendezéseit használva tette meg a túlzás nélkül korszakalkotónak nevezhető felfedezést, írja a Hírek.csillagászat.hu.

A Naprendszeren kívüli bolygórendszerek kutatásában az eddig megtalált több mint 300 exobolygót kevésbé látványos, ám tudományos szempontból egyenértékű módszerekkel sikerült felfedezni: a csillag radiális sebességének mérése spektroszkópiai úton lehetséges, fotometriával, azaz fényességméréssel a csillag előtt átvonuló bolygókorong által okozott fényességcsökkenést lehet mérni. Gravitációs lencsézéssel pedig következtethetünk az idegen, más csillag körül keringő bolygó(k) létére. Mégis, a mindenki által keresett bizonyíték a bolygó közvetlen képalkotása, amellyel így meggyőződhetünk a bolygó valóságos fizikai létéről. Korábban már voltak hasonló eredmények, de azokat későbbi vizsgálatok nem igazolták teljes körűen (bár barna törpék körül és a csillagközi térben magányosan kóborló bolygót sikerült már detektálni).

A kutatók felmérésük során 85 darab, 5 millió évnél fiatalabb csillagot észlelnek egy Skorpió csillagképben található csillagtársulásban, ahol az esetleges kísérők még nem hűltek le, azaz elég fényesek a detektáláshoz. Az 1RXS J160929.1-210524 katalógusszámú csillag esetében átvitt és valós értelemben is fényes sikerrel jártak: a Gemini távcsőre szerelt, közeli infravörös tartományban működő és a földi légkör torzító hatásait kiküszöbölő adaptív optikával megörökítették a csillaghoz közel fekvő potenciális bolygó képét. Az anyacsillag K7 színképtípusú, tömege Napunkénak körülbelül 85 százaléka, de lényegesen fiatalabb objektum. A leképezett kísérő adatait részben a felvett színkép alapján sikerült behatárolni: eszerint felszíni hőmérséklete hozzávetőleg 1500 Celsius fok, tömege nyolcszorosa a Jupiterének, míg távolsága az anyacsillagától meglehetősen nagy, kb. 330 csillagászati egység, azaz 330-szor messzebb van csillagától, mint a Föld a Naptól. (Ez utóbbi, viszonylag nagy érték azonban minden bizonnyal fejtörést fog okozni a bolygókeletkezéssel foglalkozó elméleti szakembereknek.)

A megfigyelések szerint az égitest túl hideg és túl fiatal ahhoz, hogy csillag vagy barna törpe legyen, valamint Földtől mért távolsága is körülbelül annyi, mint a csillagé, azaz jó eséllyel tényleg kísérő égitest a csillag körül. Mindezek természetesen még nem egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy a két objektum gravitációs értelemben egy rendszert alkotnak, magyarán a halványabb bolygójelölt égitest a csillag körül kering. Az elkövetkezendő évek vizsgálatai deríthetnek fényt arra, hogy a kettős valóban együtt mozog-e a térben.

A fenti eredményeket részletező szakcikket a kutatók az Astrophysical Journal Letters folyóirathoz küldték be megjelentetésre.