Úton az európai űrlaboratórium

Az űrsikló közép-európai idő szerint 20 óra 45 perckor indult útnak a floridai Cape Canaveralban található Kennedy Űrközpont 39A kilövőállásából. A start a NASA honlapja szerint rendben zajlott, bár eredetileg tavaly december 6-ra tervezték. A halasztásra azért volt szükség, mert csütörtökön az Atlantis külső üzemanyagtartályainak négy szintjelző érzékelője közül kettő nem működött. A hiba okát ezután hetekig vizsgálta az űrügynökség, így a start átcsúszott januárra, majd februárra.

Focista az űrben

Az Atlantis STS-122 kódjelű küldetésén a legénység és az ISS tagjai a Columbus nevű, az ESA szakemberei által tervezett laboratóriumot szállítják az űrállomáshoz. A tizenkét napos küldetés második napján az űrsikló hét fős legénysége megvizsgálja az Atlantis hővédő pajzsának állapotát, majd a harmadik napon dokkolnak az űrállomáshoz. A negyedik napon elvégzik a küldetés első űrsétáját, és rögzítik a Columbust az ISS-hez. A laboratórium és az ISS összekapcsolásához még két űrsétára is szükség lesz majd, és ha az idő engedi, megvizsgálják azt a lerongyolódott napelem-illesztést, aminek a hibáját a Discovery űrsikló legutóbbi misszióján fedeztek fel. Az alkatrészt valószínűleg cserélni kell majd, de a kényes és munkaigényes műveletre csak később kerítenek sort. Az Atlantis a tervek szerint február 18-án tér vissza a Földre.

Az Atlantis legénységében ezúttal csak öt amerikai kapott helyet. A parancsnok a 43 éves Steve Frick, aki 2002-ben már járt az űrben, egyébként pedig több mint 3200 órát töltött a levegőben 35 különböző légi jármű kormánya mögött. A tapasztaltak közé tartozik még a 45 éves Rex Walheim, aki ugyanazon az űrsiklóküldetésen járt 2002-ben, mint Frick. Walheim mindhárom űrsétán részt vesz majd. Frick és Walheim honfitársai zöldfülűk: a 46 éves Alan Poindexter pilótának, a 43 éves Leland Melvinnek és a 42 éves Stanley Love-nak ez lesz az első útja az űrsiklóval. Love a legénység legfiatalabb tagja, egy űrsétán is bizonyíthat, Melvin pedig az űrállomás robotkarját fogja kezelni. Az ő pályafutása egyébként az amerikai profi futballigában indult: 1988-ig a Dallas Cowboys játékosa volt, de egy térdsérülés miatt fel kellett adnia sportkarrierjét.

A legényég legidősebb tagja az 56 éves német Hans Schlegel, aki az ESA részéről két űrsétán fogja a Columbus helyre rakását koordinálni. Schlegelnek ez a második útja az űrbe, hét gyereke várja haza. Az Atlantis hetedik székébe az 50 éves francia Léopold Eyharts került, ő is megjárta már az űrt, a megboldogult Mir űrállomáson tette tiszteletét. Eyharts az ISS-en marad, hogy beüzemelje a Columbust, a tervek szerint csak hónapok múlva tér vissza majd az Endeavour űrsiklóval. A francia asztronauta helyén az amerikai Daniel Tani jön vissza az Atlantisszal a Földre – ő október vége óta tartja a frontot az ISS-en.

Sokat késett

A Columbus tervezését 1982-ben kezdte el 17 európai nemzet közös űrügynöksége, az ESA, bár a projektet csak 1985-ben fogadták el hivatalosan. Majdnem egymilliárd eurót fordítottak a laboratórium fejlesztésére – írja a BBC honlapja. Az eredeti tervek szerint az eszköz a kilencvenes évek végén ment volna az űrállomásra, de az ISS építése nagyon sokat csúszott, főként az orosz fél miatt (az első elemek 1998-ban kerültek Föld körüli pályára, az első legénység pedig csak 2000-ben költözhetett be az űrállomásra).

A Columbia űrsikló 2003-as, hét űrhajós életét követelő katasztrófája tovább hátráltatta a Columbus útját. A tragédia után a NASA három és fél évet és bő egymilliárd dollárt költött arra, hogy továbbfejlessze az űrsiklók hővédő pajzsát és új biztonsági lépéseket építsen a küldetések protokolljába. Az űrsiklóprogram és az ISS építése így csak tavaly szeptemberben folytatódhatott, éppen az Atlantis járt akkor az űrben. A NASA azóta gőzerővel próbálja behozni a lemaradást: tavaly három űrsiklóküldetést teljesítettek.

Az ESA a laboratórium telepítésével jogot nyer arra, hogy tagot delegáljon az űrállomás legénységébe. A jelenlegi megegyezés szerint az űrhivatal féléves tartózkodást kap az ISS-en a következő két évben, de az ESA erősen lobbizik, hogy ezt megduplázza. A szervezet a Columbus projekttel egy komoly kötelességet is magára vállalt: minden két évben egyszer rakományt kell szállítania az ISS-hez legénység nélküli űrhajójával, az Automated Transfer Vehicle-lel.

A Columbus vezérlőközpontja Münchenben található, az ott dolgozók angolul egyeztetnek a NASA-val (ellentétben az oroszokkal, akik az ISS fejlesztése során oroszul kommunikálnak, és ez mindkét oldalon kisebb tolmácshadsereget igényel).

Gyakorlás a technológiával

A Columbus az ISS nyolcadik helyisége lesz, de csak a második laboratóriuma. Az első laboratórium, az amerikai Destiny 2001-ben került az űrállomásra, a harmadikat és egyben a legnagyobbat, a japán Kibót pedig jövőre fogják az ISS-hez kapcsolni három küldetés során.

Onnantól kezdve, hogy a 21 tonnás, 8 méter hosszú, 4 méter széles Columbus működésbe lép, és az űrállomás legénysége is háromról hat főre duzzad, Európa is élvezheti az ISS előnyeit és tudományos űrnagyhatalommá válhat. "Újra és újra meg kell ismételni egy kísérletet ahhoz, hogy tudományos eredményeket érjünk el. Ennek pedig feltétele a folyamatos hozzáférés a kísérletekhez, a Columbus ezt biztosítja számunkra az űrben" – fogalmazott korábban a BBC-nek Alan Thirkettle, az ESA űrállomásért felelős programigazgatója.

A laboratóriumban olyan kísérletek fognak folyni, amelyeket földi gravitációban lehetetlen lenne kivitelezni. Azt fogják vizsgálni, hogy a súlytalanság milyen hatással van többek között kevésbé ismert betegségek kórokozóira, az emberi immunrendszerre, rovarokra, baktériumokra és haszonnövényekre.

A projektnek máris akadnak kritikusai, a legtekintélyesebb közülük Steven Weinberg, az 1979-es fizikai Nobel-díj nyertese, a Texasi Egyetem elméleti fizikusa. "A Columbusban folyó munka nem tesz fel lényeges tudományos kérdéseket, csak egy kis gyakorlás a meglevő technológiával" – fogalmazott a tudós a BBC-nek. "Az ilyen kutatások nem költséghatékonyak, és nem is nyűgöznek le." Weinberg azt is elmondta, hogy a tervek szerint az űrállomáson létesült volna egy Alpha Magnetic Spectrometer (AMS) nevű, több mint egymilliárd eurós eszköz, amivel a kozmikus sugárzást kutathatták volna. A tudós több kollégájával együtt úgy véli, hogy a Columbus miatt erre már nem kerül sor, mivel az űrállomás 2010-es nyugdíjazásáig már túl kevés küldetésre maradt idő.