Napokon belül indul az új Mars-járó

A NASA befejezte a Mars Science Laboratory (MSL) nevű Mars-járó ráillesztését egy Atlas hordozórakétára, így az eszköz készen áll arra, hogy az űrhivatal szakemberei űtnak indítsák november 25-én. A Curiosity becenevű jármű 2012 augusztusában fog landolni a Marson.

„Minden egyes marsi légkörbelépés, leszállás és landolás olyan esemény, amitől az ember izgalmában rágni kezdi a körmét” – mondta a Registernek Pete Theisinger, az MSL projekt vezetője a NASA csütörtöki sajtótájékoztatóján. „A Mars felszíne egy eléggé problémás környezet.”

A körömrágásra az adja a fő okot, hogy a landolásnál nem fogják használni a korábban már tökélyre fejlesztett légzsákos csillapítórendsztert, amely a korábbi Mars misszióknál – a Pathfinder misszió Sojournerjénél, valamint 2003-ban a Spirit és az Opportunity nevű felfedező marsjáróknál – remekül bevált. Bár egy előző Mars-szonda, a Phoenix sem használt légzsákokat a landolásnál, az a mostaninál  kevésbé összetett szerkezet volt, és nem szállított Mars-járót sem.

A kis kíváncsi

Az MSL marsjárója, a Curiosity (Kiváncsiság) korábbi társainál sokkal nagyobb, és úgy kerül majd a bolygó felszínére, hogy a leszállóegységrőll egy, a NASA által daruként emlegetett eszköz ereszti majd le a Gale-kráterben.

A Curiosity körülbelül kétszer hosszabb és ötször nehezebb, mint az eddigi Mars-járók, kilencszáz kilogrammot nyom, és 183 centiméter magas. Az elődeihez hasonlóan hat kereke van, viszont ha egy meghibásodik, akkor az nem marad beragadva, mint a Spiritnél három éven keresztül, hanem szabadon tud forogni majd.

Amint a Curiosity sikeresen landol, rengeteg dolga lesz. „A tervezést az határozta meg leginkább, hogy ez az első Mars-járó, amely helyben tud talaj- és kőzetmintát venni a Marson” – mondta Ashwin Vasavada, az MSL projekt helyettes vezetője. A mintát a Curiosity robotkarja végén lévő fúró veszi majd, amely mellett egy nagyítóüvegű kamera és egy szuperérzékeny kémiai mérőműszer is található.

A Mars-járó tanulmányozni fogja a környezetét, mintákat gyűjt, valamint hd kamerákkal és lézerrel vizsgálja majd a talaj kémiai összetételét hat méteres körzetben. A járműnek lesz a saját időjárás-állomása is, így képes lesz meghatározni, hogy a vizsgált ásványok tartalmaznak-e vizet. Emellett egy mérőműszerrel a nagy energiájú részecskék által okozott kozmikus sugárzást is mérni fogja. „Ezt a sugárzást azért fontos mérni, mert egy nap szeretnénk majd embereket küldeni a Marsra” –  magyarázta Vasavada.

A fúró a mintákat a Curiosity két saját laborjában helyezi el majd analízisre. Az egyik laborban a kövek ásványtartalmát fogja vizsgálni, a másik pedig elemről elemre elemzi majd azokat, esetleges szerves anyagok után kutatva.

Zsák helyett daru

A már említett légzsákrendszer kialakítása a Curiosity esetében szóba sem jöhetett. A misszió céljából és a vizsgálatokhoz szükséges felszerelésből adódott, hogy igen nagy Mars-járót kell kifejleszteni, aminek landolásához nem lenne elég a légzsákos csillapítás.

Így a NASA úgy döntött, hogy saját meghajtással rendelkező leszállóegységet, egy légidarut használ a szerkezetek felszínre juttatásához. Ehhez azonban a meghajtórendszer alá kellett elhelyezni a kilencszáz kilós Mars-járót. Ahhoz azonban, hogy a Curiosity hat kereke elég finoman érjen talajt, egy darura volt szükség.

„Olyan, nem a NASA-nak dolgozó szakembereket kerestünk meg, akik helikopteres darukkal dolgoznak, és bevontuk őket a fejlesztésbe, már amiatt is, hogy a végleges rendszer megépítése előtt indíthassunk egy megfelelő tesztprogramot” – mondta Theisinger.

Bár Theisinger nagy bizalommal beszélt a darurendszerről, beismerte, hogy maradt néhány bizonytalan tényező. „Nem tesztelhetjük le egy az egyben, hogy mi fog ott történni, mivel a Marson nem lehet úgy landolni, mint a Földön” – fejezte ki aggodalmát.

A leszállóhelyet gondosan választották ki: a százhatvan kilométer széles Gale-kráterben egy húsz kilométer átmérőjű területet. Ez nagynak tűnhet, viszont a korábbi, száz kilométeres leszállóterületekhez képest egészen szűk.

A Mars-járó megy a hegyhez

Az érdekesség nem a kráter, hanem az annak közepén található, mintegy öt kilométer magas hegy. A hegyet a kőzetrétegei teszik különlegessé, ugyanis egyaránt megtalálhatóak benne ősi és új rétegek is. A Curiosity erre fog felhajtani az észveszejtő, ám mégis biztonságos, százhatvanegy méter per órás sebességével.

A korábbi Mars-járókkal szemben a Curiosity egyik nagy előnye, hogy kapcsolatban áll a Mars körül keringő Mars Reconnaisance Orbiter szondával, amely nagyfelbontású képeket készít a felszínről, így kalauzolva a  Mars-járót érdekes pontokra és ígéretes területekre a hegyen.

A Curiosity küldetését kétévesre tervezik, ám az összes felszerelését háromszor ennyi időre tervezték, és nincsenek az élettartamot csökkentő fogyóeszközök a fedélzeten. A gépezet nukleáris erőforrása sok évig kitart, emellett jobban tűri a port és a marsi teleket is.

A Curiosity a tulajdonságai alapján tehát nem a marsi életet kutatja, hanem azt, hogy az ottani feltételek kedveznek-e az életnek, és információkat gyűjt arra az esetre, ha a jövőben esetleg ember érkezne a vörös bolygóra. Az MSL egység információt szolgáltat majd a lakható környezetekről, hogy az utána következő küldetések – mint a 2018-ra az európai űrhivatallal közösen tervezett NASA-ESA ExoMars Mars-járóé – ezeket a területeket fedezhessék fel közelebbről.