Mégsem volt névelő a holdraszálláskor

Általános iskolások is kívülről fújják, hogy amikor 1969. július 20-án Neil Armstrong a Holdra lépett, a következő mondattal adott hangot megrendültségének: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Az eredeti mondat így hangozna: „That's one small step for a man, one giant leap for mankind.” Az első ember, aki Holdra lépett, azonban nem ezt mondta: Armstrong kihagyta az „a” névelőt, legalábbis brit nyelvészek most ezt állítják – írja a BBC. Chris Reily és John Olsson Armstrong szövegének eddigi legrészletesebb elemzését készítették el. A kutatók az Apollo-11 küldetés archív hanganyagát vizsgáltak, amit a Johnson Űrközpontban készítettek 1969-ben, majd nemrég digitalizáltak és megtisztították a zajtól.

Az eltűnt névelő nyomában

A névelő nélkül sem hibás az ominózus mondat, csak úgy a szövegkontextusban a „man” és a „mankind” nagyon hasonló értelmet kapnak, ezért mindenképpen a határozatlan névelős változat tűnik helyesnek. Néhány éve egy ausztrál programozó, Peter Shann Ford hangszerkesztő szoftverrel elemezte a felvételt, és úgy vélte, megtalálta a hiányzó névelőt – vagy legalábbis annak a helyét jelző szünetet –, Armstrong nagy megkönnyebbülésére. Az űrhajóst ugyanis sokat kritizálták a hibás mondat miatt, de ő minden nyilatkozatában váltig azt hangoztatta, hogy névelőt is mondott. Ford kutatása azt sugallta, hogy a névelő elhangzott, csak a közvetítés tökéletlenségei miatt nem maradt markáns nyoma a felvételen. A névelőpártiak másik gyakran hangoztatott érve, hogy Armstrong ohiói akcentusa miatt kicsit elharapta az „a” szócskát.

Riley és Olsson spektográffal vizsgálták az eredeti szöveget, és arra jutottak, hogy a „for” r betűje és a „man” m betűje egymást követik, nincs közöttük hely egy névelőnek. A kutatók szerint az ausztrál elemzés azt értette félre, hogy Armstrong kicsit elhúzta a „for” szót, és egy lágyan ejtett „r”-t vélte szünetnek Ford. Rileyék arra is felhívták a figyelmet, hogy Armstrong és családtagjai is felismerhetően ejtik a határozatlan névelőt, és hogy a küldetés hanganyaga arról tanúskodik, hogy a névelők is gond nélkül eljutottak a földi rögzítőberendezésekig.

A brit kutatók szerint Armstrong akart névelőt mondani, mert a „man” szó intonációja felfelé ível, és az űrhajós valószínűleg izgalmában hagyta ki a szót. Egyébként Olssonék a metakommunikációs elemeket is elemezték, és arra jutottak, hogy a nevezetes mondat spontán jött Armstrongnak, nem írta meg előre neki a NASA, mint azt sokan feltételezik. „A felvételeken látni, hogy Armstrong mozog, miközben beszél, abban a pillanatban mondja az első szót, amikor a lába talajt ér” – fogalmazott a tudós, aki sietett leszögezni, hogy a hiányzó névelő ellenére nagyon megkapó és költői, amit az űrhajós mond.

Mr. Gorskyról nem beszélt

Armstrong holdraszálláskor közölt mondataihoz egyébként kapcsolódik egy népszerű legenda is, amely szerint az űrhajós egy rejtélyes üzenetet is küldött haza: „Sok szerencsét, Mr. Gorsky!” A hiedelem szerint Armstrong 25 évvel az Apollo-11 küldetése után árulta el, hogy egykori szomszédjának szólt az üzenet. Gorskyék az Armstrong család mellett laktak, és a kis Neil egyszer elkapta, ahogy a szomszédok vitatkoznak, és a feleség azt vágja Mr. Gorsky fejéhez, hogy akkor lesz része orális szexben, „majd ha a szomszéd gyerek feljut a Holdra.”

Ez a legenda azonban hamis: a NASA hanganyag-archívumában nem található meg az említett mondat. Az Urban Legends blog szerint az űrhajós egy kaliforniai komikustól, Buddy Hackett-től hallotta a sztorit, de mivel Hackett 2003-ban meghalt, már nem fogja megerősíteni, hogy tőle származik-e a legenda, vagy ő is úgy hallotta valakitől.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!