Az elsüllyeszthetetlen fűtő négy hajókatasztrófát élt túl, köztük a Titanicét

maxresdefault
2019.04.11. 05:10

Arthur John Priest 1887-ben született Southamptonban, és ott is halt meg ötven évvel később, 1937-ben. A kettő között túlélte a Titanic katasztrófáját, ami általában párját ritkító esemény egy ember életében – de addigra ő már túl volt pár hajóbaleseten, és még később is több másik hajó elsüllyedését vészelte át élve. Akkoriban, a 20. század elején viszonylag gyakorinak számítottak a hajóbalesetek, az már kevésbé, hogy egyetlen ember ennyit át- és túl is éljen belőlük. Nem csoda, hogy ezek után meg is kapta az elsüllyeszthetetlen fűtő becenevet.

Összesen négy hajósüllyedést és még két balesetet élt túl.

Priest élete nagy részében fűtőként dolgozott. Egy hajófűtő élete még akkor se volt játék és mese, amikor éppen nem süllyedt el a munkahelyük: naphosszat a hajó gyomrában, izzasztó hőségben rakodták a szenet, a Titanicon például a több mint 150 fős fűtőcsapat etette a világ akkori legnagyobb hajójának 29 kazánját. A munka a nyers izomerő mellett ügyességet is igényelt, mert a szénhordóknak figyelniük kellett arra, hogy a hajó végig egyensúlyban maradjon, míg a szenet lapátolóknak a megfelelő adagolásra kellett ügyelniük, hogy pont a kívánt sebességet tudják tartani.

Priest kalandos pályafutásának első balesete 1907-ben történt, amikor az Asturias nevű hajón szolgált, amelyet rögtön az első útján baleset ért, bár el nem süllyedt. Ahogy 1917-ben sem, de csak azért, mert még előtte partra vonták, miután eltalálta egy német torpedó az első világháborúban – akkor viszont Priest már nem ott szolgált. A második baleset 1911-ben a Titanic testvérhajóján, az Olympicon érte, amely a Hawke brit cirkálóval ütközött össze. Mindkét hajó megsérült, de a Hawke járt rosszabbul.

Nem tűnt el a süllyesztőben

Ezután következett a Titanic 1912-es történelmi útja, egyben Priest első túlélt süllyedése. Amikor a hajó a jéghegynek ütközött, ő épp szolgálaton kívül volt. A fűtők túlélési esélyeit viszont nehezítette, hogy a hajó mélyéből, tekervényes folyosókon kellett felküzdeniük magukat a fedélzetre, hogy el tudják hagyni a hajót. Közülük végül Priesttel együtt 44-en élték túl.

A világháború kitörése után Priest is hadrendbe állt, és ebben az időszakban se szűkölködött hajóbalesetekben. 1916-ban a kereskedőhajóból hadihajóvá alakított Alcantarán szolgált, amikor közelharcba kerültek egy német hajóval, és mindkettő elsüllyedt. Priest is megsérült, de túlélte, szemben több mint hetven bajtársával.

1916-ban aztán az Olympic és a Titanic után a White Star társaság harmadik óriásán, a Britannicon is kipróbálhatta magát. A hajó akkor épp kórházi hajóként teljesített szolgálatot a háborúban, de amikor egy novemberi napon épp a Földközi-tengerről szállított haza brit sebesülteket, a görög Kéosz szigeténél aknára futott és elsüllyedt. Priest egyes források szerint a Titanicról úszva menekült a süllyedő hajóról, mások szerint jutott még neki hely az egyik mentőcsónakban. A Britannicot viszont biztosan úszva élte túl, mert az egyik testvérének írt levelében is megemlékezett arról, hogyan próbálta elkerülni, hogy a hajócsavar örvénye magába húzza.

Végül 1917-ben egy negyedik hajó elsüllyedésének is részese volt: a szintén kórházi hajóként szolgáló Donegalt érte végzetes torpedótalálat. Priest fejsérüléssel ezt is megúszta, de a Titanicot és a Britannicot szintén túlélő társa, Archie Jewell erről a hajóról meg nem tudott megmenekülni. Túlélte viszont hősünk testvére, Harry Priest is aki akkoriban szintén a Britannicon szolgált.

Érdekes kérdés, hogy kivételesen szerencsétlen volt, amiért ilyen sok balesetet kellett megélnie, vagy elképesztően szerencsés, hogy minden túl is élte. a kollégái mindenesetre az első magyarázat felé húzhattak, legalábbis saját bevallás szerint azért volt kénytelen maga mögött hagyni a tengert, mert egyszerűen senki nem akart már vele együtt szolgálni.

A szárazföldi életéről nem sokat tudni. Visszavonulása után Southamptonban élt a feleségével, Annie-vel. Három fiuk született, az első csak három évet élt. Az elsüllyeszthetetlen Arthur fél évvel az 50. születésnapja előtt halt meg tüdőgyulladásban.

Korábban egyébként többször írtunk már Titanic-túlélők történetéről:

  • R. Norris Williams úgy átfagyott, hogy mindkét lábát amputálni akarták, de nem egyezett bele, inkább felépült, és teniszbajnok lett.
  • Violet Constance Jessop nemcsak a Titanic, de a Britannic és az Olympic baleseteit is túlélte.
  • Hoszono Maszabumit, az egyetlen japán utast a hazájában meghurcolták azért az erkölcstelenségért, hogy túlélte a katasztrófát.
  • Charles Joughin, a részeg pék utolsóként hagyta el a süllyedő hajót: segített mindenkit mentőcsónakba pakolni, megivott fél üveg töményet, majd a hajótat külső felén állva várta a süllyedést, végül két órát úszott a jeges vízben, mielőtt kimentették.
  • A tudomány mai állása szerint Jacknek se kellett szükségszerűen meghalnia, hacsak nem azért, hogy stimmeljen a forgatókönyv.
Kapcsolódó

A részeg pék, aki utolsóként hagyta el a Titanicot

Segített mindenkit mentőcsónakba pakolni, megivott fél üveg töményet, aztán úszott két órát a jeges vízben, és túlélte.

(Borítókép: Arthur John Priest. Fotó: Все обо всем / youtube) 

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport