Színváltós macskákkal figyelmeztettek volna a veszélyre

A radioaktív hulladék tárolása összetett probléma, hiszen évezredeken át veszélyes mértékű sugárzást bocsát ki, mire ártalmatlan erejűre bomlik le. Nem elég tehát biztonságos helyre zárni, arra is megoldást kell találni, hogy a jövő embere se tudjon véletlenül belebotlani egy rég elfeledett tárolóba. Vagy ha mégis, legalább tudtára lehessen valahogy adni, hogy nem célszerű kinyitni azt a nagy lezárt tartályt. Valamilyen figyelmeztető jelzésre lenne szükség, amely nem csak túléli az évezredeket, de még meg is értik a jövő emberei, akik addigra megjósolhatatlan nyelvi és kulturális fejlődésen esnek át.

Amerikában a legesélyesebb tárolóhelynek sokáig a Nevada állambeli Yucca-hegység tűnt. 1983-ban kezdett el megjelenni a villanyszámlákon a tároló építésére szánt apró tétel. 1998-ig el is kellett volna készülnie a tárolónak, de egy négyesmetrói értelemben vett apró csúszás után, 2010-ben tett le végleg a megépítéséről az Obama-kormány. A hozzájárulásokat viszont egészen 2014-ig beszedték, ekkor mondta csak ki egy bíróság, hogy talán nem kellene tovább gyűjtögetni a keményen dolgozó kisemberek pénzét egy projektre, amelynek a negyven mérföldesre tervezett alagútjából öt épült meg a harminc év alatt.

Viszont már ennek a tervnek a kapcsán felmerült a hosszú távú tárolás problémája. 1981-ben az energiaügyi minisztérium létrehozott egy munkacsoportot mérnökökkel, régészekkel, nyelvészekkel és mindenféle tudóssal, hogy találjanak ki valamilyen megoldást. A csoport a fizikai jelzés mellett az információ szóbeli továbbadását is kívánatosnak tartotta.

A csapat nyelvésze, Thomas Sebeok azt javasolta, hogy a helyi folklór felvirágoztatásával tartsák a köztudatban a veszélyt, például helyi rituálék szervezésével, ahol minden évben elmesélik egymásnak a sztorit az emberek. Ezen kívül célszerűnek tartotta volna egy beavatottakból álló atompapság létrehozását is, akik a pontos ismereteket is megőrzik az utókornak.

Sebeok részt vett egy 1984-es próbálkozásban is. Ekkor a Zeitschrift für Semiotik nevű német folyóirat felhívására érkeztek tudósötletek a 10 ezer évet átívelő kommunikáció problémájára. De a legígéretesebb minden bizonnyal a két szemiotikus, Françoise Bastide és Paolo Fabbri nevéhez fűződik.

Azt találták ki, hogy olyan, génmódosított sugármacskákat kellene létrehozni, amelyek a radioaktív sugárzás hatására megváltoztatják a színűket, élő Geiger–Müller-számlálóként jelezve a veszélyt. Már ez se rossz, de az alapötletet még megfűszerezték Sebeok néphagyományra építő módszerével is.

Eszerint a sugármacskák legendája a mondákban és közmondásokban maradna fenn, a későbbi korok népeit is figyelmeztetve: ha színváltós macskát látsz, fuss! Hiszen semmi sem olyan maradandó, mint a kreativitástól sugárzó emberi kultúra, és végül is Trója keresésekor is elővették Homéroszt.

Egyelőre se színváltós macska, se megfelelő tároló nincs, született viszont egy dal, amely készen áll az évezredes kulturális szakadék áthidalására. Az Emperor X néven ismert Chad Matheny a szerzője, és itt meg is lehet hallgatni. De vigyázzanak, mert úgy kezdődik, hogy

Ne válts színt, cica.

Tarts a színed, cica.

Maradj szép szürke.

A Yucca-hegységbeli tároló meghiúsulása után egyébként a legesélyesebb az Új-Mexikói Carlsbadban található Waste Isolation Pilot Plant (WIPP) volt, hogy első számú lerakóhellyé váljon. A WIPP valóban létezik is, bár jelenlegi formájában még csak a a radioaktív anyagok kezeléséhez használt eszközök tárolására alkalmas.

Egyelőre viszont ide se kell elkezdeni sugármacskákat telepíteni. 2014-ben ugyanis bezárták, miután az egyik tárolóeszköz elrepedt, kiszivárgott belőle a radioaktív anyag, a szellőzőrendszeren át feljutott a felszínre, és 21 munkást el is ért a sugárzás.

A vizsgálat megállapította, hogy a baleset oka az lehetett, hogy a hulladék reakcióba lépett a tároló anyagában található egyik összetevővel. Ehhez a reakcióhoz viszont nagy hőre volt szükség. Ez úgy keletkezhetett, hogy a hulladék stabilizálására használt anyag összetételét a beszállító megváltoztatta, az új változatban található szerves összetevők rohadásával pedig hő szabadult fel.

És hogy mi ez a stabilizáló anyag? Macskaalom. Lehet, hogy mégse olyan jó ötlet cicákat engedni a nukleáris hulladék közelébe.