Magyarok kapták a fizikai IgNobelt

Magyar idő szerint péntek hajnalban újra kiosztották a Harvardon a Nobel-díj paródiájaként ismert IgNobel-díjat. A 26. alkalommal megrendezett díjkiosztón magyar kutatókat is díjaztak.

Az elismerést a Harvard tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research szerkesztői alapították, és idén is a Nobel-díj bejelentéseit megelőző második hét csütörtökén adták át, a ceremónia magyar idő szerint péntek hajnali fél kettőkor kezdődött.

A díj első éveiben a szervezők olyan eredményeket jutalmaztak, amiket „nem lehet vagy nem kellene reprodukálni”, de később finomítottak ezen a megfogalmazáson. Az elmúlt években már olyan felfedezések kaphattak IgNobelt, amelyek „az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”. A díj mellé komoly pénzjutalom, 10 billió zimbabwei dollár, vagyis úgy hetven forint is jár.

Magyarok a díjazottak között

Korábban is voltak már magyar nyertesek, és idén sem maradtunk elismerés nélkül. Két díjazott kutatásnak vannak magyar szerzői. Az egyikben a fehér színű lovak előnyeit vizsgálta Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Hegedüs Ramón, Gerics Balázs, Farkas Róbert és Susanne Åkesson az ELTE Fizikai Intézetében dolgozó Horváth vezetésével: a tanulmány eredményei szerint a fehér lovakat kevésbé zargatják a böglyök.

A másik, szintén fizika-kategóriában díjazott tanulmányban azt vizsgálta a Horváth Gábor, Malik Péter, Kriska György és Hansruedi Wildermuth összeállítású csapat, hogy miért vonzódnak a szitakötők a fekete sírkövekhez a temetőkben. (Horváth és Hegedüs kutatásairól korábban az Indexen is írtunk; a vikingek navigációját és az ősrákok látását is kutatták.)

A cikk megjelenése után elértük Horváth Gábort, aki elmondta, hogy örül a díjnak és reklámként fogja fel, abban pedig teljesen egyetért, hogy a két kutatás elgondolkodtató (még ha először esetleg nevet is rajtuk valaki). A szitakötős kutatás a kiskunhalasi temetőben indult, ahol Horváth megfigyelte, hogy rengeteg a szitakötő, pedig nincs is tó a közvetlen közelben. A fizikus meg akarta érteni ezt a viselkedést, és korábbi kutatások alapján már sejtette, hogy a rovarok a poláros fényre mennek, mert a fekete sírkő vízszintesen poláros fényt ver vissza. Ezt kollégái segítségével mérésekkel sikerült is igazolnia nemcsak sírkőre, hanem mindenre, ami csillogó és fekete, legyen az autó, aszfalt vagy napelem. "Ez most már általánosítható, és egy fontos fogalom is született a kutatásból, a polárosfény-szennyezés" – mondja Horváth. "A vízszintesen poláros fény ugyanis környezetszennyező: a petézőhelyet kereső szitakötők gyakorlatilag víznek hiszik ezeket a csillogó felületeket. Vagyis a felületek odavonzzák a vizet kereső rovarokat, azok le is petéznek, az utódok viszont elpusztulnak, és ez károkat okoz a populációnak."

A böglyökkel kapcsolatos kutatás kiindulópontja is a kiskunhalasi temető volt, ahol Horváth azt is megfigyelte, hogy a szomszédos lovasfarmról sok bögöly is átrepül a sírkövekre. Ezeket a rovarokat vizsgálva egy gyakorlati alkalmazás is született: a poláros fény alapján működő bögölycsapda, aminek kifejlesztésére EU-pályázat révén egymillió eurót is kaptak. "A bögöly betegségeket terjeszt, ezért a bögölycsapdáknak nagy ipara van. A mi három évig fejlesztett csapdáink a bögöly tájékozódását használják ki, és nagyon jól működnek, már csak gyártóra várnak" – mondja a fizikus. Ennek a kutatásnak egy oldalága volt az idézett eredmény, miszerint a böglyök a fehér lovakat kevésbé támadják. Horváthék ragadós anyaggal bekent lómaketteket tettek ki a terepre több színben, illetve csíkosat is, hogy a zebrákkal kapcsolatosan is kapjanak információt. Nagy meglepetésre azt tapasztalták, hogy a csíkos makattre még kevesebb bögöly szállt, mint a fehérre, ami újabb érdekes adalék ahhoz, hogy mi lehet az oka a zebrák csíkosságának. A Nature-ben is méltatott kutatás David Attenborough figyelmét is felkeltette, és bevette a zebrákról szóló dokumentumfilmjébe, elkérve a lómaketteket.

Magyarok korábban is kaptak IgNobelt, 2008-ban például Tóth Ágota, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docense. Tóth japán kollégáival azt kutatta, hogy a nyálkagombák milyen útkereső módszerrel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra, illetve kijutni egyszerű labirintusokból. 2005-ben Gál József fizikus is részesült az elismerésben, amiért a Brémai Egyetemen kutató kollégáival leírta, hogy a pingvinek milyen nagy nyomással lövik ki székletüket. A legelső béke-IgNobelt pedig 1991-ben (még az eredeti mottó szellemében) Teller Ede nyerte, általában az egész életművéért.

Gál József egyébként Horváth Gábor tanítványa, ezért Horváth a pingvinszékletes kutatás utóéletét is meg tudta osztani velünk. "Lehet, hogy viccesnek hangzik az a kutatás, de Science-recenzió is született belőle, és utána Gálékat több állatkert is megkereste, hogy segítsenek kiszámolni, milyen messzire kell telepíteni a korlátokat bizonyos madarak esetében, hogy a székletük ne juthasson el a látogatókig."

Vakarni tükörből

Az orvosi kategória győztese olyan kutatás lett, amiben azt bizonyították a tudósok, hogy ha valakinek viszket valamije a teste bal oldalán, a viszketés csökkenthető azzal, ha a tükörbe nézve a jobb oldalunkat vakarjuk ugyanott. A pszichológiai díjat egy belga, holland, német, kanadai és amerikai kutatókból álló csoport kapta, ők egy vizsgálat során több ezer hazudozót kérdeztek meg arról, milyen gyakran szoktak hazudni, és különböző szempontok alapján eldöntötték, hogy hisznek-e nekik vagy sem.

A biológiai kategória győztese az a Charles Foster nevű férfi lett, aki ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a vadonban élt, de nem emberként, hanem néha hód, máskor vidra, szarvas, róka vagy madár formájában. A kategória másik győztese Thomas Thwaites, aki különböző műlábakat magára aggatva kecske módjára mozgott, és az állatokkal együtt rótta a környék dombságait.

A papírformának megfelelően nyerték az érzékelés kategóriában kiosztott díjat azok a japán kutatók, akik egész komoly erőforrásokat felhasználva azt kutatták, hogy vajon másképp néznek-e ki a dolgok, ha lehajolva, a lábunk között átnézve látjuk őket. Az irodalmi IgNobelt egy kifejezetten érdekesnek tűnő, háromrészes önéletrajzi könyv vitte el: Fredrik Sjöberg svéd író az elpusztult, illetve még el nem pusztult legyek gyűjtésének szépségeiről írt több köteten át.

A közgazdasági kategória díjazottjai brit és új-zélandi szakemberek lettek, akik arról értekeztek hosszasan, hogy milyen személyiségjegyei vannak a kavicsoknak, és azoknak milyen kereskedelmi és marketing-hatásai lehetnek. Ez a cikk természetesen szintén komoly kutatók tollából született, pontosan az üzleti folyamatok alapvető módszereinek visszásságára próbáltak rámutatni a szerzők.

Fricska a világnak

Ahogy korábban mindig, úgy idén is akadtak olyan díjazottak, akik igazából nem kutatók, de mégis komolyan körberöhöghető, vagy elgondolkoztatóan nevetséges szintű eredményt értek el a tudomány világában. A kémiai IgNobelt például a Volkswagen kapta, az indoklás szerint azért, mert

A békedíjat kanadai és amerikai kutatóknak ítélték oda, és a díjazott mű elolvasását mindenkinek ajánljuk. A Judgment and Decision Making című szaklap 2014 novemberében megjelent számában leközölt írás címe: Álintellektuális hülyeség recepciója és észlelése, és mi is írtunk róla korábban részletesen.