Másodpercenként egy hamburgernyi levegőt veszít el a Mars

Sok milliárd évvel ezelőtt a Mars egészen máshogy nézett ki: a bolygó felszínét folyók szelték át, amelyek tavakat és sekély tengereket kötöttek össze. Ez azért volt lehetséges, mert a Marsnak vastag atmoszférája volt, amely melegen tartotta a bolygót és így a felszínen folyékony formában is létezhetett víz. A NASA csütörtökön bejelentett, legújabb eredményei szerint aztán az történt, hogy a napszél egyszerűen elfújta a Mars atmoszférájának a nagy részét, amely így most nagyon ritkás, és továbbra is gyors ütemben ritkul.

A NASA Marsi Atmoszféra és Gázszökés Evolúció (MAVEN) misszójának most először sikerült megmérnie, milyen gyorsan veszíti el a légkörét a Mars jelenleg, illetve azt is megállapították, hogy napkitörések idején a gázok elvesztésének a sebessége sokszorosára növekszik. Normális időkben másodpercenként körülbelül 100 gramm - ahogy az egyik kutató mondta, egy hamburger húsnyi - gázt söpör el a marsi felső légkörből a napszél, míg napkitörések idején 10-20 szor ennyi gázt veszít az atmoszféra. A normál tempóval még mindig évmilliókba telik, mire az összes gáz eltűnik a Marsról. Magát a folyamatot Bruce Jakosky, a MAVEN vezető kutatója ahhoz hasonlította, mint amikor a frissen mosott hajból a szél elfújja a vizet.

"Ha megértjük mi történt a marsi atmoszférával, akkor több információnk lesz általában más bolygók légkörváltozásainak dinamikájáról is. Nagyon fontos megérteni, hogy hogyan lesz egy bolygóból, amelyen akár mikrobák is élhettek egy olyan, ahol már feltehetően semmiféle élet nincs. Ez az egyik legfontosabb kérdés, amire a NASA marsi missziója keresi a választ", mondta John Grunsfeld, a NASA egyik vezetője.

A napszél azért tudja szépen lassan elfújni a Marsi légkör felső rétegét, mert a Marsnak körül nincs olyan mágneses mező, mint a Föld körül. A napszél ugyanis a nap atmoszférájából 1,5 millió kilométer/óra sebességgel száguldó protonok és elektronok tömege, amely a Marsnak ütközve egy elektromos mezőt alakít ki, valahogy úgy, ahogyan egy turbina elektromosságot csinál. Ez az elektromos mező felgyorsítja a marsi légkör felső rétegében az elektromosan töltött gáz atomokat - az ionokat -, és kilövi őket az űrbe. Amikor a nap még fiatal volt, sokkal több napkitörést produkált, illetve sokkal több ultraibolya sugárzást bocsájtott ki, amely szintén hozzájárulhatott a marsi atmoszféra pusztulásához évmilliókkal ezelőtt.

A marsi légkör eróziójának a megértése azért is fontos, mert így arra is választ kaphatunk, hová tűnt a víz a bolygó felszínéről. Azt, hogy valaha víz volt a felszínén a közelmúltban több kutatás is megerősítette. Kavics kopásával foglalkozó magyar kutatók például bebizonyítotték, hogy egykor tényleg folyók folytak a Marson.

Szeptember végén pedig azt jelentették be, hogy jelenleg is lehet folyékony, de sós víz a Marson. A tanulmány (ahogy a címe is mutatja) a víz látható nyomait véli felfedezni, vagyis amíg oda nem megy valamelyik Mars-járó, és mintavétellel nem igazolja, hogy valóban az történik, amit a NASA ma bejelentett, addig ez csak egy nagyon valószínű feltevés, semmint tény. Az, hogy vizet, még ha annak egy igen barátságtalan, sókkal teli, fagyálló változatát találták a Marson, azt is valószínűbbé teszi, hogy mikrobiológiai szövegkörnyezetben értelmezhető élet lehet valahol a Mars felszíni talajrétegeiben.