Téli depresszió fenyeget: hat hete alig látjuk a napot

Sokan észrevették, hogy november eleje óta csak néhány alkalommal pillanthattuk meg a napot. Azoknak, akik folyamatos éjszakai műszakban vagy egy ablaktalan belső helyiségben dolgoznak, ez talán fel sem tűnt. De nappal is hiába kémleljük az eget, hat hete jóformán csak nyálkás ólomszürkeséget láthatunk. 

Túl sok fényt persze nem is lehet elvárni a novembertől és a decembertől. Január után ugyanis ezek a hónapok a legborúsabbak Magyarországon. Megkérdeztük Lakatos Mónikát, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati szakértőjét, jól érezzük-e, hogy ezek a hetek még a szokásosnál is szürkébbek.

Novemberben, sokéves átlagban (1981–2010 átlagában) mindössze 80, decemberben pedig 55 órát süt a nap (Budapest-Pestszentlőrinc állomáson mért adatok szerint).

Idén novemberben a napsütéses órák száma azonban mindössze 58,6 óra volt, azaz

Ennek oka, hogy jellemzően anticiklonális hatások érvényesültek novemberben. Egyre tartósabbá vált a köd és az alacsony szintű rétegfelhőzet, így borult, ködös, párás időben volt részünk, a köd sokfelé egész nap nem szakadt fel. Ráadásul hetekig szmogos levegőt szívtunk.

December első harmadában mindössze öt olyan nap akadt, amikor előbukkant rövid időkre a bágyadt nap (összesen 20,2 órányira), és a kilátások sem túl fényesek, az előrejelzések szerint

Mindezzel csak a gond, hogy az ember (és minden földi élet) alapforrása a napfény. Ez szabályozza valamennyi élőlény, így az ember alvás-ébrenlét ciklusát (cirkadián ciklust), más nevén a szervezet napi biológiai óráját is. Napfény hiányában tobozmirigyünk egyre csak termeli a melatonint (az alvási ciklust irányító hormont), ami meghosszabbítja az alvás REM-ciklusát, ezért

És hiába alszunk akár tíz órát is, jó eséllyel nem fogunk kipattanni az ágyból. A zavart az okozza, hogy az ébresztőóra szerint már fel kellene kelnünk, szervezetünk belső órája azonban azt jelzi, hogy odakint még éjszaka van.

Szomi és depi

Ez még nem lenne a világvége. Ám minél kevesebb a ránk sugárzó napfény, annál valószínűbb, hogy kialakul a szezonális affektív zavar (SAD), azaz a

A SAD tünetei egészen extrémek lehetnek:

• falási rohamok,
• hangulatváltozások,
• szorongás,
• vagy akár öngyilkossági gondolatok.

A téli letargia csak hasonlít a klinikai depresszióhoz. Egyfajta szezonális levertség, ami egyértelműen a kevés napfényhez köthető. Az emberek egytizedét erősen érinti. Érdekes, hogy a nők hajlamosabbak erre, és meglepő az is, hogy inkább a fiatalokra jellemző, mint az idősebbekre. 

Na, mozgás!

Legjobb, amit tehetünk, hogy minél több endorfint (boldogsághormont) szabadítunk fel magunkban, azaz mozogjunk sokat szabad levegőn. Ne hanyagoljuk el az emberi kapcsolatokat, még ebben a mozgáskorlátozott időkben sem. És napfény hiányában D-vitamint szedjünk.

Vigasztaljon minket, hogy ez még nem a Ragnarök, a skandináv mitológia öröksötét világvégéje, és Fenrir, a farkas sem falta fel még a napot. És az is, hogy létezik olyan, hogy nyári depresszió, igaz, ott éppen a napfényt és a hőséget kell majd kerülniük az arra érzékenyeknek.

Addig is: Shine on me!

(Borítókép: Gyalogos és autó ködben Pécsett az 58-as úton 2019. december 8-án. Fotó: Sóki Tamás / MTI)