Ki volt a konténerek ismeretlen feltalálója, aki megalkotta a globális teherszállítást?

2022.04.20. 19:38

Malcom McLean családi benzinkutat üzemeltetett Észak-Karolinában, amikor 1937-ben kiderült, hogy körönként 5 dollárt kereshet azon, ha kimegy a közeli kikötőbe, és saját teherautójával szállítja az árut a benzinkútra. Gyorsan vásárolt hát egy teherautót, és bár később a család a járgány jobb kihasználása érdekében beszállt a teherfuvarozó üzletbe, a legenda szerint az akkor 24 éves Malcom már az első fuvar szállításakor döbbenten figyelte, ahogy a dokkmunkások irtózatos lassúsággal ládánként pakolják ki a rakományt a hatalmas teherhajókból. Hazafelé volt egy kis ideje gondolkodni a dolgon, és arra jutott, hogy sokkal helytakarékosabb és hatékonyabb lenne, ha egy daru egységes méretű dobozokat mozgatna. Csak húsz évnek kellett eltelnie, hogy víziója valósággá váljon.

1945-ben a családi vállalkozásnak már 162 teherautója volt, de amikor a világháborúból hazatérő amerikai katonák különleges kölcsönöket kaptak az életük újraépítéséhez, például kamion vásárlására, egyéni vállalkozói szerződésekkel 600 járműre duzzadt a flotta. 1954-re a McLean Trucking a nyolcadik legnagyobb teherszállító vállalat volt az Egyesült Államokban, adózott nyereség terén harmadik. McLean újító ember volt, és tovább törte a fejét, hogyan lehetne elkerülni, hogy egy óceánjáró teherhajónak minden állomáson hetekig kelljen vesztegelnie a rakodás miatt.

A probléma közismert volt, és nem is volt új. 1929-ben Kubába tartó hajókra például vonatkocsistul rakodták az árut. Az amerikai hadsereg szintén kísérletezett egységes konténerekkel a világháború alatt. A továbblépést korlátok több dimenziója tette lehetetlenné: az egyik a törvényi szabályozás volt, a másik a kikötői munkások érdekvédelmi szervezeteinek lobbija, de mindez semmi volt ahhoz képest, hogy nem léteztek konténerszállításra épített hajók, megfelelő darukkal felszerelt kikötők, vagyis 

hiányzott a teljes infrastruktúra és a létrehozásához szükséges pénz.

A körülményeken senki sem tudott felülemelkedni, de McLean a kollégái szerint úgy látta a problémákat, ahogy senki más: fejben szétszedte őket, és alkatrészenként látott hozzá a megoldáshoz. Rájött, hogy az olajszállító hajók legfelső fedélzete kihasználatlan. 1955-ben megvásárolt egy tankhajót, az Ideal X-et, és teherbíró acélfedélzetet építtetett rá, így szélvész gyorsasággal máris 58 konténert tudott felpakolni rá.

Gondolom, majd csak elsüllyesztik a rohadékot 

– mondta állítólag a kikötő egyik vezetője, amikor az Ideal X kihajózott első útjára. Ezzel megszületett a tengeri konténeres szállítás, amely nemcsak egy fémdoboz, hanem egy egész rendszer kitalálásáról szólt.

Malcom McLean a newarki kikötőben 1957-ben
Malcom McLean a newarki kikötőben 1957-ben
Fotó: Wikipedia / Maersk Line

Mivel egy azóta megszűnt állami fuvarszabályozási hivatal szerint nem lehetett egy kézben közúti és tengeri áruszállító cég, McLean a család döbbenetére megszabadult a kamionos cégtől, majd beállított a First National City Bankhoz, hogy 22 millió dollárt kérjen a Waterman Steamship Company felvásárlására. Egy fiatal bankár, Walter Wriston elfogadta a hitelkérelmét, a bank vezetése viszont elutasította azt.

McLean személyesen ült le a bank vezetésével, ahol felvázolta elképzeléseit, hozzátéve, hogy Wriston „hamarosan mindannyiuk főnöke lesz”. A hitelt megkapta, és Wriston idővel tényleg a bank élére került, és a hetvenes évek egyik legjelentősebb kereskedelmi bankára lett.

Az üzletember a kamionvontatmányok sorát fejlesztő, több mint ezer szabadalommal rendelkező Furehauf Trailer Corporationhoz fordult. A detroiti cég fejlesztette ki a tengeri konténereket, de McLean egyik legfontosabb üzleti döntése az volt, hogy 

nem szabadalmaztatta a konténert,

sőt ragaszkodott hozzá, hogy az ágazatban mindenki ingyen hozzáférhessen a fejlesztéshez. Békét kötött a kikötői szakszervezetekkel is, és a hatvanas évek közepén elkezdődött az első konténerkikötő, a Port Elizabeth építése is. 1966 áprilisában McLean cége, a Sea-Land Service a rakodási idővel együtt négy héttel hamarabb jutott el Port Elizabethből Rotterdamba, mint a ágazatban bárki, és ezzel beköszöntött a globális konténerhajózás korszaka.

Múltak az évek, és McLean már nem érezte jól magát a vállalata élén. 1969-ben végül 500 millió dollárért eladta a cégét.

Én építő vagyok, ők intézők

– indokolta a döntést.

A régi időkben a teherhajók idejük kétharmadát kikötőkben töltötték rakodással. McLean rendszerével az akár 3 hetes rakodás 24 órára csökkent. Nemcsak felgyorsult a folyamat, de 80-90 százalékkal csökkentette is a rakodás költségeit. Ráadásul a rakomány korábban gyakori fosztogatása is drámaian visszaesett.

1996-ban a legnagyobb konténerhajók 5000 TEU-t tudtak szállítani. A TEU jelentése twenty-foot-equivalent-units, vagyis egy húszlábas konténernek megfelelő szállítási kapacitás (az alapkonténerek 20 és 40 láb hosszúak). Ma a legnagyobb hajókon 19 ezer TEU fér el, és összesen 30 millió TEU-t használnak globálisan. Ehhez képest elenyésző az az évi tízezer (napi 27) konténer, amely a viszontagságos időjárás miatt a tenger fenekén végzi.

Malcomnak 1978-ban újabb ötlete támadt, és visszatért a teherhajózásba. 1,2 milliárd dollárnyi befektetői pénzt gyűjtött, amiből 12 óriási „econohajót” akart építeni, ezek egyenként 4000 TEU-kapacitással haladtak volna az Egyenlítő mentén, lassan, de üzemanyag-takarékosan, kiszolgálva a hozzájuk érkező kisebb teherhajókat. Az üzemanyag-takarékosság a hetvenes évek olajválsága miatt volt fontos, és lett végül döntő tényező: McLean a válság múltával történelmi mélypontra érő olajárak mellett szállt versenybe. A megoldás gazdaságosságának előnyei így elsikkadtak, a cég az árversenyt elveszítve nem tudta kifizetni a hitelezőket, ami végül a korszak legnagyobb értékű csődjéhez vezetett.

Malcom McLean 87 esztendősen, szívelégtelenségben halt meg 2001-ben. Az amerikai állam így emlékezett meg róla:

Malcom forradalmasította a XX. század hajózását. Ötlete modernizálta a hajók be- és kirakodását, amit addig úgy végeztek, ahogy a régi föníciaiak háromezer évvel korábban, és végeredményben biztonságosabb, olcsóbb, gyorsabb szállításhoz és jobb szolgáltatáshoz vezetett. Nagyon sokat köszönhetünk a „konténerizáció atyjának”, Malcom P. McLeannek.

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM