Mi az a metaverzum?

A metaverzum szót különösen sokat halljuk, különösen 2021 novembere óta, amikor – mint egykor Vágási Feri a Windowsba – a Facebook beszállt a metaverzumba, és át is keresztelte a vállalatot, ami azóta Meta néven ismert. Most megkerüljük a kérdést, hogy a névcsere mennyiben volt a közösségi média káros pszichológiai hatásának ismertté válása miatti közönségkapcsolati/politikai húzás, és azon is átlépünk, hogy az évekkel ezelőtt a Zuckerberg-birodalom tulajdonába került Oculus virtuálisvalósághardver-fejlesztő cég hogyan vált aduásszá. Nézzük meg, mi egyáltalán a metaverzum.

Ez a digitális valóság a valódi világ mellett létezik, és jelenleg leginkább egy csúnyácska számítógépes játékra emlékeztet. Ennek a játéknak nincs története, hanem egy nyílt játszótér, ahol márkaboltot nyithat egy cég, nagykövetséget alapíthat egy ország, vagy felléphet Snoop Dogg. A felhasználó jöhet-mehet ebben a világban, kapcsolatba léphet a környezetével, például vásárolgathat.

Meta, de multi is

A metaverzum nem egy dolog, több is létezik belőle. Van olyan, amit egy cég üzemeltet, mint a Meta, és vannak független, decentralizált metaverzumok. Mivel ezekben a világokban digitális értéktárgyakkal rendelkezhet a felhasználó, például saját virtuális ház építésére szolgáló virtuális telekkel, a metaverzumokat NFT-tőzsdék is rangsorolják, például telekárak alapján. Az ilyen rangsorokat lapzártakor a független Decentraland és a Sandbox vezeti nyolcvan másik metaverzum előtt.

Mivel virtuális valóság, a metaverzumba való belépéshez pár százezres VR-sisak javallott, de a kevésbé felszerelt érdeklődők képernyőn is kipróbálhatják. A hardver területén jelenleg az egyik vezető a ma Reality Labs nevet viselő egykori Oculus, ami egy szupersikeres, kickstarteres közösségi finanszírozási kampányból nőtt ki, és a Samsunggal, a Xiaomival és a Lenovóval közösen gyártott VR-eszközöket, és 2018-ban olvadt be teljesen a Facebookba. A másik fontos szereplő a Pixel telefonok révén a Google-lel közeli együttműködést kialakító tajvani HTC, amelynek kapcsolati térképén a Half-Life nevű legendás játékot fejlesztő Valve is feltűnik. Potenciális szereplő lesz még itt az Apple is, nagyjából egy évtizeddel lemaradva a trendtől, de legalább rettenetesen drágán. Természetesen nem fog kimaradni a játékkonzolok piacán már rég versengő Sony és Microsoft sem.

Maga a metaverzum kifejezés Neil Stephenson 1992-es regényében, a Snow Crashben jelenik meg először mint virtuális univerzum. A koncepció tehát kereken harmincéves, ha a szóösszetétel meta tagját kicsit komolyabban vesszük, akkor maga az internet mint metaverzum még ennél is öregebb – mindenesetre a Johnny Mnemonictól Johnny Silverhandig ívelő kulturális konstrukció gyökerei mélyen a mai digitális világ alatt húzódnak.

Slágerfogalom lett

Abban, hogy ez új paradigmaként most szárba szökkenhet, két tényező játszott döntő szerepet. Az egyik, hogy a számítógépes játékok világa már rég a metaverzum korszakában él: nemcsak a Minecrafttól az Animal Crossingig, de már egyszerű lövöldözős játékokban is koncerteket rendeznek.

A másik tényező a koronavírus által okozott világméretű járvány, ami miatt tömegek kezdtek otthonról dolgozni. Fellendült a Zoomhoz hasonló videókonferencia-rendszerek használata, és volt pár évünk, amikor jól szórakoztunk a képbe betotyogó vagy a bíróság előtt véletlenül cicafej filterrel megjelenő embereken. 

Ha egyetlen dolgot kell mondanunk, ami miatt nagyon hasznos lesz a metaverzum, hogy kiküszöböli ezeket a malőröket, hiszen pompás öltönyben abszolválhatjuk benne a megbeszélést, akkor is, ha a valóságban paradicsomszósszal leevett trikóban imbolygunk a hálószoba sarkában.

A metaverzum tehát a múlt, a jelen és a jövő, és a következő évek technikai versenye akkor is erről fog szólni, ha végül a sokadik sikertelen VR-forradalom lesz a sorban, és nem az az elsöprő dolog, mint aminek most ígérik.

(Borítókép:  David Ramos / Getty Images)