Escobar üldözői az Indexnek: volt, hogy bankjegyekkel fűtött be a drogbáró

Lehet, hogy kissé naiv vagyok, de az első dolog, ami meglep, hogy már hosszú évekkel ezelőtt felfedték kilétüket, nem rejtőzködnek, sőt, járják a világot. Számtalan országban tartottak már előadásokat a történelem alighanem legizgalmasabb embervadászatáról, Pablo Escobar, a medellíni drogbáró likvidálásáról. Nem félnek?

Steve Murphy: Nincs mitől tartanunk. A Pablo Escobar lelövése óta eltelt 27 évben senki sem fenyegetett meg minket, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindenkit a túlvilágra küldtünk vagy rács mögé juttattunk Pablo szervezetéből. Hiszi vagy nem, akkoriban ez egyáltalán nem volt magától értetődő, mégis így történt. Az utolsó bérgyilkos, aki Escobar alatt szolgált, a Popeye néven hírhedtté vált Jhon Jairo Velásquez idén februárban halt meg gyomorrákban, miután jó húsz évet lehúzott a börtönben. 

Javier Pena: A Pablo Escobar és szervezete elleni hadművelet a maga nemében az első ilyen nagyszabású nyomozás vol. Az itt szerzett tapasztalatokat, taktikákat és stratégiákat a DEA, az amerikai kábítószerellenes ügynökség, illetve a kolumbiai rendőrség és keresőcsoport, a Bloque de Búsqueda felhasználta az Escobar felszámolt hadserege örökébe lépő szervezetek, a Cali Kartel, aztán Don Berna és a mexikói droghálózatok elleni harcban is. Zárójelben jegyzem meg, hogy Mexikóban nincs sok értelme levadászni a hálózat fejét, mert azonnal valaki az illető helyébe lép. Ma már nem olyanok ezek a kartellek, mint Escobar idejében, mondhatni, a hőskorban, amikor egy személytől függött a banda. Ha Pablót likvidáltad, vége volt az egész hálózatnak.

Steve  Murphy : Amíg Pablo élt, addig természetesen nem voltunk biztonságban, hiszen háromszázezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejünkre. Vagy egy erődszerű katonai bázison tartózkodtunk, ha pedig bent Medellínben, akkor kétszer egymás után nem aludtunk ugyanabban a lakásban, folyton változtattuk a helyünket, nehogy elkapjanak Escobar katonái, a sicariók , ezek a tinédzserkorú bérgyilkosok, akiket Medellín nyomornegyedében, a Comuna 13 San Javierben toborzott a drogbáró.

Könyvükben arról írnak, hogy hatalma tetőpontján Escobar a világ hetedik leggazdagabb embere volt a Forbes egykorú kimutatása szerint, vagyonát 30 milliárd dollárra becsülték. Elképzelhető ez?

Steve  Murphy : El, de még mennyire. Amikor ezek a számadatok napvilágra kerültek, Pablo állítólag jót nevetett, és azt mondta, ezeknek fogalmuk sincs arról, mennyire gazdag vagyok. Hiszen az egyik üzlettársának, Carlos Enrique Lehdernek 14,6 milliárd dollárra becsülték a vagyonát. Lehder felajánlotta a kormánynak, hogy kifizeti Kolumbia teljes külső államadósságát, ha futni hagyják. És Escobar sokkal gazdagabb volt Lehdernél. Aki egyébként még mindig él, s miután kiengedték a börtönből, Németországba vitték, ahol prosztatarákkal kezelik.

Javier Pena: 

Egy alkalommal, amikor menekült – és akkor már jóval kisebb volt a vagyona, mint hatalma csúcsán –, bankjegyekkel gyújtott be a kályhába és fűtött a rejtekhelyén, mert fázott a kolumbiai Andokban. 

Éljen Kolumbia! 

Jól tudom, hogy egyikük sem volt jelen, amikor 1993. november 2-án, egy nappal a 45. születésnapja után  egy háztetőn rajtaütés közben lelőtték Escobart  Los Olivosban, ebben a medellíni negyedben?

Javier Pena: Engem Miamiba küldtek, és éppen megérkeztem a repülőtérre, amikor hívást kaptam, hogy lelőtték Escobart. Azonnal felszálltam az első bogotái járatra, és visszarepültem Kolumbiába. De akkor már Pablo órák óta halott volt. 

Steve Murphy: Én a főhadiszállásunkon tartózkodtam Medellínben, amikor észrevettem, hogy Martínez ezredes, a Keresőcsoport főnöke telefonhívást kapott. Hirtelen felbolydult méhkashoz hasonlított a bázis, egy akciócsoport elhagyta a körletet, miközben Martínezék folyamatos kapcsolatban maradtak a kolumbiai rendőrség osztagával. Rögtön tudtam, hogy felfedezték Pablo rejtekhelyét. Majd valamivel később egyszer csak diadalüvöltésben törtek ki Martínezék: „Viva Colombia! ”

Velejéig romlott 

Legendák keringenek világszerte arról, hogy Escobar valójában összetett jellem volt, a drogkereskedelem, a gyilkosságok mellett szerette a családját, jó cselekedetei is voltak, segített a szegényeken, egyfajta Robin Hood volt. Önöknek mi erről a véleménye?

Steve Murphy: Escobar nem összetett jellem volt, hanem száz százalékig gonosz.

Mit mondhatnánk egy olyan emberről, aki ezreket gyilkolt vagy gyilkoltatott meg, és aki egy adott pillanatban a világ drogkereskedelmének 80 százalékát bonyolította? Aki pozitív vonásokat fedez fel Escobar jellemében, az nem normális.

Javier Pena: Összetett jellem? Ugyan már! Pszichopata volt. Amikor a La Catedral nevű luxusbörtönében, ahová saját jószántából vonult be, és ahonnan akkor szökött meg, amikor megtudta, hogy kiadhatják az Egyesült Államoknak, kivégezte és elégette két ellenfelét, majd a hullákról levágta az elszenesedett péniszüket, és elküldte a feleségüknek. Milyen ember az ilyen?

Munkában az özvegy 

Escobar felesége, Victoria Eugenia tavaly ilyenkor világ körüli road show-ja közben Budapestre érkezett, és szerepelt rádiókban, interjúkat adott, az emlékiratait népszerűsítette. Mi a véleményük a Mrs. Escobar – Életem Pablóval című könyvről?

Steve Murphy: Most tartok a felénél, tele van hazugságokkal. Az özvegy ki akarja polírozni az egykori férjéről alkotott képet, egy családszerető, szegényeken segítő népi hős portréját próbálja megfesteni, amiből egy szó sem igaz. Nem érzek semmiféle szánalmat néhai Pablo Escobar és az özvegye iránt. 

Javier Pena: Az özvegy arról ír, hogy 1992–93-ban, amikor Pablo már menekülni kényszerült, mennyire szegény volt, és manapság is mennyire az. Merthogy a Cali Kartel ellehetetlenítette őket, tudja, a Los Pepes, a rivális bandák. 

A könyvben bevallja azt is, hogy három bérházat meghagytak a tulajdonában. Képzelje azért el, három sokemeletes bérház lakbéreiből mennyi pénze lehet egy embernek. 

Steve Murphy: Victoria azzal próbálja mentegetni magát a könyvben, hogy Pablo kihasználta őt. Hogy már tizenhárom évesen teherbe ejtette. Mármint Victoria volt 13 éves. 14 évesen pedig abortusza volt. Ez lehetséges, de aztán szült neki két gyereket, hosszú éveken keresztül úgy élt, mint egy királynő, élvezte a dúsgazdag feleség életét. Ugyan, nehogy már sajnáljam!

Tréningen a fehérgallérosok 

Nos, Pablo Escobar 27 éve halott. De vajon most jobb a helyzet? Kevésbé fertőzött a kábítószerektől a világ? 

Javier Pena: Szó sincs róla. Hiszen Pablót többek között a rivális Cali Kartel segítségével, a Los Pepestől kapott információk alapján is iktattuk ki. A Cali Kartel, a mexikóiak, El Chapo, azaz A Köpcös nemcsak hogy betöltötték az Escobar halálával, a Medellíni Kartel felszámolásával keletkezett űrt, hanem – ha lehet így fogalmazni – még tovább is fejlesztették a kokaintermesztés és -kereskedelem nevű szakmát. Ez is olyan, mint a politika. Nincs olyan, hogy vákuum, azonnal benyomul valaki a légüres térbe.

Mi több, a Cali Kartel és a mexikóiak rengeteget tanultak Pablótól. A pénzmosáson keresztül legális üzletekbe, éttermekbe, ingatlanügyletekbe fektetik a piszkos pénzt: ha úgy tetszik, fehérgalléros bűnözőkké válnak. És nagyon szoros kapcsolatot alakítottak ki egyesült államokbeli üzleti körökkel.

Mindez elképzelhetetlen volt Escobar idejében.

Steve Murphy: Az egész hálózat sokkal szofisztikáltabb módszerekkel működik. Pablo tulajdonképpen ennek a mocskos üzletágnak az úttörője volt. Escobar kegyetlen, durva vadállat volt, a kései utódok jóval finomabbak, de éppen ezért talán még veszélyesebbek is. És ugyanúgy érkeznek a kokainszállítmányok Amerikába, mint harminc évvel ezelőtt. De vissza Pablóhoz, mielőtt még bárki is megsajnálná. Szadista, lelkiismeretlen bűnöző volt. És ne felejtse el: kezében tartotta a világ kábítószer-kereskedelmének a 80 százalékát! 

Nem lennék szomorú, de ez sajnos elképzelhetetlen.

Steve Murphy: No hát, képzelje csak el, Escobar egy másik – bár cseppet sem legális – üzletágban a világ forgalmának négyötödét ellenőrizte!

Steve, engedje meg, hogy egy megható történetet is felidézzek a könyvükből. Azt, amikor a második feleségével, Connie-val örökbe fogadott két kolumbiai csöppséget, Monicát és Mandyt. Mi van velük?

Steve Murphy: Ó, ők már 27 évesek. Mandynek pedig van egy hároméves kislánya is, Monica még nem ment férjhez, de mindketten jól vannak. Bearanyozták az életünket, mert sajnos nekünk Connie-val nem lehetett gyermekünk. 

A többi pedig fikció... 

Ejtsünk pár szót a Narcos című Netflix-sorozatról, végtére is itt nálunk, Magyarországon ebből ismeri a közönség a Pablo Escobar elleni hajsza részleteit. Valóban minden úgy történt, ahogy a filmben láthattuk?

Javier Pena: Nem egészen. Sok részletet megváltoztattak a pergőbb történetmesélés, a dramaturgia kedvéért. Tény, hogy szakértőként részt vettünk a forgatáson, de hogy a legfontosabb részlettel kezdjem: nem igaz, hogy egyszerre érkeztünk meg Kolumbiába, hiszen Steve már négy éve ott volt, amikor én 1992 elején leszálltam Medellínben. De ettől függetlenül izgalmas és meglehetősen hiteles a sorozat.

Eljönnének Magyarországra élménybeszámolót tartani?

Javier Pena: Mi az, hogy! Csak legyen már vége ennek a nyavalyás járványnak...

(Borítókép: Pablo Escobar (középen) holtteste lelövése utáni pillanatokban 1993. december 2-án. Fotó: Medellin Police / AFP)