A hétfő reggel, amire emberemlékezet óta nem volt példa

Üres parkolók, minitanteremnek berendezett konyha és tanácstalan, a munkájukért, jövedelmükért aggódó, otthon maradó szülők. Egy nap, amilyen emberemlékezet óta nem volt.

Orbán Viktor péntek este jelentette be, hogy hétfőtől bezárják az iskolákat és tantermen kívüli digitális munkarendet vezetnek be, ami azt jelenti, hogy a tanulók nem mehetnek be az iskolába, de az igazgatóknak továbbra is be kell járniuk. A tanároknak folytatniuk kell a tanítást, de ezentúl oktatást digitális eszközökkel végzik.

Az Index olvasói hétfő reggel óta folyamatosan osztják meg velünk a tapasztalataikat, mi ezek alapján igyekszünk bemutatni, hogyan is indult a hétfő reggel.

A reggeli csúcsforgalomnak sokan nyomát se látták

Kaptunk képeket szinte üres buszokról, villamosokról, HÉV-ekről, a metró végállomásán reggel nyolc óra környékén alig lézengő emberekről és olyan kiürült vasúti parkolóról is, amely egy átlagos munkanap reggelén tele szokott lenni az ingázók miatt. A budapesti buszokon azok után, hogy az elsőajtós felszállást megszüntették, azt is bevezették a sofőrök védelme érdekében, hogy a vezetőfülkét és az első ajtóhoz vezető járatot teljesen lezárták, az erről szóló figyelmeztetéseket is több olvasónk megörökítette.

Egyik olvasónkat a villamoson kapták el, mivel tegnap lejárt a bérlete. A büntetést nem úszhatta meg, de a fertőzésveszély miatt az ellenőr nem merte neki odaadni a tollát, amikor alá kellett írnia a büntetésről szóló papírokat.

Bár a tömegközlekedésen érezhetően kevesebben utaztak, többen írtak nekünk arról, hogy autósként nem mindenhol érzik, hogy csökkent volna a forgalom:

• Dunakeszi, Fót, Veresegyház térségéből a IV-XIII. kerület határára dolgozni járó olvasónk például azt látta, hogy az M2-es autóút és a Váci út vége pontosan ugyanúgy néz ki, mint eddig bármely más napon;
• egy nyugat–kelet irányban autózó levele pedig arról szólt, hogy a Budára vezető irány ugyanúgy járhatatlan, mint mindig;
• „az egész Hungária be volt állva, pedig baleset nem volt, ma még sűrűbb volt a forgalom, mint máskor” – üzente valaki, aki a XVII. kerületből jár Óbudára;
• a 10-es út, ami minden hétfő reggel pokol befelé, Pilisvörösvárról indulva az Óbudai temetőig olyan üres volt, hogy még lassítania se kellett egy olvasónknak munkába menet;
• „Érdről kb. 15 perc a Budaörsi út az előbb az M7-esen, nyoma sincs a reggeli dugónak” – írta meg nekünk valaki, aki szerint olyan volt a forgalom, mintha hétvége lenne.

Hogyan oldják meg iskola nélkül az életet a dolgozó szülők?

Az első iskolamentes napon merül fel minden olyan probléma, amire nem igazán lehetett előre készülni. Ezek többsége ráadásul olyan, ami valószínűleg nem oldódik meg keddre, esetleg szerdára. Ettől függetlenül a lapunkkal megosztott tapasztalatok rendkívül fontosak, hiszen ezekre a helyzetekre hosszú távon mindenképp megoldást kellene találni.

Az Index egyik újságírója az Egri csillagokat igyekszik átvenni otthon a gyerekével, miközben épp cikket ír. Azt még nem tudja, hogy ki fogja megfőzni a család ebédjét.

Akadt olyan olvasónk, akinek tanárként a digitális átállással nem lenne semmi gondja. Viszont mivel saját hároméves gyermeke sem mehet óvodába, nem tudja, hogy tudna otthonról készülni az óráira, vagy megtartani azokat. Másvalaki arról írt, hogy bár az ő gyereke fizetős bölcsőde-óvodába jár, levélben értesítették arról, hogy nem vihetik be a gyereket. Az intézmény ugyanis csak a „stratégiailag fontos ágazatokban dolgozók” gyermekeire fog vigyázni.

Az, hogy a dolgozó szülők és a munkahelyek hogyan reagálnak a sosem látott helyzetre, nem tűnik nem egységesnek:

• volt aki arról írt, hogy az ő munkahelyén (az egyik nagy nemzetközi olajcégnél) körüzenet ment arról, hogy az iskolás gyerekek szülei dolgozhatnak otthonról;
• egy másik olvasónk, mivel nincs elég fizetett szabadsága, a munkáltatója pedig nem rugalmas, betegszabadságot szeretett volna kérni, sikertelenül;
• három gyerek mellett még az otthonról végezhető IT-s munka is horrornak tűnik egy olvasónk beszámolója alapján;
• egy állami cég dolgozója viszont azt mesélte: náluk a kisgyerekesek már hétfőtől, a többiek nagy része keddtől áll át távmunkára;
• vannak olyan szülők, akik felváltva vigyáznak egymás gyerekeire.

Arról, hogy hogyan megy a digitális oktatásra való átállás, lesz egy külön cikkünk. Van olyan iskolás korú olvasónk Pécsen és Sopronban, akik számára gördülékenynek tűnik az átállás. Kaptunk képet konyhában és dolgozószobában berendezett, rögtönzött tantermekről is. A többit pedig majd meglátjuk.

Sok a megválaszolatlan kérdés

Sok olyan levelet is kapunk folyamatosan, amelyben nem az iskolák bezárásáról írnak, hanem arról, hogy gazdaságilag mennyire rosszul érinti őket vagy hozzátartozóikat, ismerőseiket a mostani helyzet.

Lányom étteremben dolgozik a belvárosban. Holnaptól min. június elejéig bezárnak. 0 fizetés. Ő még be tud költözni hozzánk, de vannak, akiknek az egész család ebből élt. Albérlet vagy hitel. A mosogatók a napi pénzből vették a jegyüket az ingázáshoz.  Nekik ki segít?

– kérdezi egyik olvasónk levélben.

Van olyan olvasónk, aki arról ír, hogy a családjában az apát fizetés nélküli szabadságra küldhetik, az anya pedig épp gyeden van. 

Egy pizzafutár viszont épp arról ír, hogy nem akarná folyamatosan a várost járni, ajtóról ajtóra csöngetni, de neki muszáj dolgoznia. Kórházakba is szállít ki ételt, rengetegen fizetnek készpénzzel nála. Ő azt kéri az emberektől, hogy ne rendeljenek pizzát, szerinte ugyanis:

A futárok mint a galambok terjeszthetik ilyenkor a vírust behatolva a társadalom szövetébe. 

Egy másik olvasónk viszont épp arról írt, hogy a fotósmunkája mellett most beállt ételfutárnak.

Van olyan multinacionális cég, ahol úgy reagáltak a fertőzésveszélyre, hogy főnökök otthonról dolgoznak, a többieknek viszont be kell járniuk a nyitott légterű irodákba, és ki is kell menniük az ügyfelekhez. Verőcén viszont már a pékségben és a gyógyszertárban is bevezették azt, hogy egyszerre csak két ember lehet bent, a többieknek kint kell sorakozniuk. 

Egy olvasónk egy kis cukrászüzemről számolt be, ahol a hónap közepi megrendelés a fővárosi és agglomerációs cukrászdákból a szokásos 20 százaléka. „A pesti egységek bizonytalanok, nem tudják, mikor kell bezárjanak, emiatt alapanyagot sem merünk rendelni, mert azt meg nem szeretnénk, ha ránk maradna. Ördögi kör” – írta a kialakult helyzetről.

Az is felmerült kérdésként, hogy:

• ha otthon marad az idősek otthona dolgozója, ki látja el az időseket?
• ki segít a csődbe menő vállalkozónak?

(Borítókép: Ajpek Orsi / Index)