Erre izgul egy magyar geek Japánban

Egy százjenessel nagyjából húsz percig bírtuk egy teljesen ismeretlen lövöldözős játék előtt, és nagyon büszkék voltunk magunkra. Klasszikus shoot’em up volt, két repülő irtott tízezret, hullottak a főellenfelek, zakatolt az adrenalin. Ez még akár Európában is történhetett volna. Aztán amikor egy óvatlan bukórepülésnél az utolsó életerőpixel is elfogyott, 576-os kollégámmal, Grath-tel kipróbáltunk valami igazán japánt: a kézzel táncolós játékot. Ritmusra tapicskoltunk nyolc öklömnyi gombot meg egy kör alakú érintőképernyőt, szaknyelven szólva kimaxoltam a Night on Fire-t, Grath is lenyomott hasonló borzalmat, aztán az egymásról készített videofelvételek láttán kötöttünk egy megnemtámadási deletét.

Ez még szerda este volt Tokió geeknegyedében, Akihabarában, ahol már árulják a iPad 6-ot (pardon, az ioPad 6-ot), és ahol egymáshoz simulnak a több emeletes fétisruhaboltok, játéktermek, valamint a flipper és a nyerőgép szentségtelen nászából fogant pacsinkószalonok. Itt van az AKB48 stúdiója is – ők egy eredetileg 48 tagú (és ezzel Guinness-rekorder) lánybanda, innen az együttes neve. Nagyon sikeresek, annyira, hogy a producerük Nagoja város Szakae kerületében klónozta is őket, megalapítva a SKE48 zenekart. De szeptember közepén még az AKB48 és az SKE48 is elhalványul kicsit, amikor a geekek tömött vonatokon zarándokolnak el a pálmafákkal szegélyezett Makuhari Vásárközpontba, a Tokyo Game Show-ra.

Expót hoz az ősz
Geekek gyűlnek pálmákhoz
Zajló csöcstenger

A TGS egészen más, mint az E3, a Gamescom vagy más nyugati játékos expo, mivel a távol-keleti játékkultúrában más trendek, szokások uralkodnak. A szervezés is szokatlan: belépőként csak egy nyakba akasztott sorszámot kapunk – más show-kon lehet figyelni a többi látogató belépőjét, ki jött a Gamespottól, ki az IGN-től, de a TGS-en csak annyit látunk, hogy ott megy a 24515. számú ember.

Az E3-hoz képest nagyjából feleakkora show berendezése sincs túlbonyolítva: a két, repülőgéphangár méretű csarnokban elterpeszkedő rendezvény első blikkre meglepően puritán, mert a japánok a díszletekre nem fordítanak akkora figyelmet. Egyszerűen nem olyan fontosak nekik, csak néhány standnál látni a kiállított játék témájához illő, rendesen megtervezett hátteret (a Capcomé viszi a pálmát). A többi cég inkább a bemutatott termékekkel próbálja megvalósítani a show mottóját: mosolyt kelteni a játékokkal. Illetve, nem csak a termékekkel, csinos hoszteszlányok az E3-on elszórtan fordulnak csak elő, a TGS-en viszont kötelező kellékei egy standnak.

A legjelentéktelenebb mobilos Farmville-klónhoz, a legközépszerűbb verekedős játékhoz is legalább három-négy lány próbálja odaterelni a látogatót. Katonának, dominának, gimnazistának, lolitának, Forma–1 pilótának, focistának, dizőznek, elfnek, börtönőrnek, bérgyilkosnak, rendőrnek, stewardessnek, angyalnak, cégvezetőnek, varázslónak, íjásznak, harcosnak, cicának, popsztárnak, alsótagozatosnak, felsőtagozatosnak, amazonnak, nyuszinak, epernek, kalóznak, dívának, kurtizánnak öltözött lányok. Szívecskét mutogató, magukat gyerekesen illegető, felpolcolt mellű, folyton mosolygó lányok. És amikor azt hiszem, már nem érhet meglepetés, divatbemutató kezdődik a közösségi játékokra szakosodott Gloops standjánál: az Odin Battle nevű kártyás játék ritka lapjai elevenednek meg. Egy gender studiesban utazó kutató a TGS-en vagy megírná élete főművét, vagy megtébolyodna.

Párás matricák
Kütyün táncoló ujjak
De pornó, az nincs

A két csarnokban alig látni latin betűs feliratokat, ez a távol-keleti (azon belül is elsősorban a japán) játékpiac rendezvénye, és nem is nagyon van értelme pátyolgatni a hozzánk hasonló gajdzsineket, mert a látogatók legalább 90 százaléka a mongoloid nagyrasszhoz tartozik. Persze mindenhova odaengednek, csak a TGS-en minden újságírónak kijáró kínzást kell elviselni: valamiért standonként kell sajtóengedélyt kérni, amit mindenhol egy logós, „PRESS” feliratú matricával jeleznek. Ezeket persze viselni kell, ezért egyrészt a nap végére az egyszeri újságíró úgy néz ki, mint egy körúti hirdetőoszlop választási kampány idején, másrészt folyton vissza kell nyomogatnia a matricákat, amiket a tokiói kora őszben – brutális páratartalom, 25-30 fok – átizzadt pólója elkezd levedleni.

Szinte csak japán cégek vannak a rendezvényen, köztük sok olyan, amiről először hallok, pedig az országban nagyágyúk – mint például a főleg mobiljátékokat készítő Gree, ami legalább akkora standdal van kint, mint a Sega, a Konami, a Capcom vagy a nyugati játékosnak ismerős többi név. A tokiói műszaki és művészeti egyetemek is egész nagy standokon mutatják be kísérleti játékaikat.

A kiállított játékokon látszik, hogy hol vannak a japán játékiparban a hangsúlyok. Elképesztően sok a kézikonzolos és a mobilos játék, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy a metrón decens üzletasszonyok is Nintendo DS-t, Playstation Vitát vagy éppen valamilyen androidos telefont nyomogatnak. A PlayStation 3 fölénye hazai terepen érezhető az Xbox 360-nal szemben, pc-s játék viszont még mutatóban sincs, még annyira sem, mint az E3-on.

Pedig van pc-s játékipar az országban: az egyik akihabarai boltban találkoztunk vele: láttunk egy Skyrimet, egy Call of Duty: Modern Warfare 2-t és pár száz polcot, ami roskadásig volt a manga és a pornó találkozását képviselő rajzolt randiszimulátorokkal a visszafogott szoftpornóktól kezdve a pedofilgyanús darabokon át a csápos-szörnyes borzalmakig. A TGS-t 1996 óta szervező CESA érthető módon ezeket nem engedi be a show-ra. Talán a pc-s játékok hiánya miatt a hardverforgalmazóknak se nagyon akadnak standjaik: egy Alienware- és egy Razer-stand a felhozatal már az E3-on is demózott kütyükkel, illetve az LG tévéi 3D-vel és a CES-en is bemutatott „egy képernyőn két kép” megoldással. A konzolos kontrollerekhez kiegészítőket fröccsöntő kínai vállalkozóknak gondolom, nem éri meg eljönni ide – meg ők egyébként is a CES-es standhelyre spórolnak, szaftos tengerentúli üzletek reményében.

Krizantém nyílik
Mire sorra kerülünk
Moomin, takarodj

A nagyobb cégek közül a Square Enix standja kimondott csalódás: semmit nem lehet kipróbálni, pedig az egyik leghíresebb, csak Japánban forgalmazott játékszéria, a Dragon Quest tizedik részében reménykedtünk. A Sonynál minden játékért külön kell sorba állni, de mivel az egész napot nem akarjuk ott tölteni, eldöntjük, hogy pénteken visszajövünk. Azért előtte még kipróbáljuk a Vitára fejlesztett Assassin’s Creed III: Liberationt. Gyönyörű, de a demo nem szerencsés: öt perc unalmas evezéssel kezdődik, és amikor végre van egy kis akció, lejár a tíz perc, amit a játékkal kaptam, és egy egyenruhás kislány kedvesen elhesseget.

A Konaminál a Metal Gear Rising: Revengeance asztali konzolokra jelenik majd meg. A demóból lejön, legalább húszfős csapat dolgozott külön azon, hogy a főhős kardos kaszabolása minél élethűbb legyen, és az ellenséges kiborgokat mérnöki pontossággal lehessen bármilyen szögben kétfelé (háromfelé, sokfelé) vágni. A kitépett és összemorzsolt kiborggerinc már csak ráadás. Aztán lépünk kettőt, és egyszer csak ott van tíz méterre egy kerekasztal-beszélgetésen Kodzsima Hideo, a Metal Gear sorozat készítője, játékfejlesztő atyaúristen. Éppen mond valami nagy okosságot japánul, aztán jön az MGS: Ground Zeros csodás trailere. Az E3-on ilyenkor őrjöngene a tömeg, de a japánok csendben örülnek, szórványos taps sem hallható – újabb érdekes különbség a játékipar két nagy pólusa között.

A Moomin Partyt hirdető fehér vízilovat („Az első mobilos Moomin-játék!”) és a Phantasy Star Online 2 óriásnyulát kicselezve kilyukadunk a Tecmo Koei standjánál, ahol többek között a Dead or Alive 5-öt lehet kipróbálni. A 3-as rész az első Xbox nagy húzóneve volt, remek verekedős darab szexi nőkkel és marcona férfiakkal. Az ötödik rész persze sokkal szebb, de a játékmenet nem sokat fejlődött az elmúlt tizenegy évben (oké, bekerült még pár csaj). Viszont két meccs között egy gyenge pillanatomban bevallom Grath-nek gémer pályafutásom nagy szégyenét: a sorozat vállalhatatlan spinoffjában, a DOA Xtreme Beach Volleyballban addig nem nyugodtam, amíg meg nem szereztem Hitominak a cheerleader kosztümöt. Mentségemre szolgáljon, hogy voltak ebben tettestársaim, és alkohol is fogyott aznap éjjel.

Az első nap végére zúg a fejünk, és dekoltázscsömörünk lesz, de még három napig tart a TGS, és úgyis péntekre vannak időpontjaink a nagy kiadókhoz. Visszatérünk, és megpróbáljuk majd megkeresni a TGS legfurcsább játékát is (az egyetemi standoknál fogjuk kezdeni). De addig is irány Akihabara, maradt még néhány százjenesünk.