Megizzaszt a Nintendo Wii

Legalább ötvenen gyűltünk össze egy százötven négyzetméteres teremben, a Nintendo Wii hazai bemutatóján. Gyorsan ment, vasárnap volt a világpremier, két nappal később meg már a magyar újságírók nyúzzák a konzolt. Az egyik játékos annyira beleéli magát a teniszbe, hogy lever egy üdítősflakont az asztalról, a sietve rátekert kupakon keresztül spriccelni kezd a Sprite, átázik a szőnyeg. Megjelenik egy hosztesz, leguggol, törölgetni kezdi a foltot, csinos, fedetlen feneke kicsúszik a nadrágból. Körülnézek: senki sem vette észre. Legalább egy tucat férfi van a közelben, de mindegyik megbűvölten nézi a sor elején álló játékost, ahogy az a Wii kontrollerjét teniszütőként használva próbálja visszaütni a képernyőn szálldosó labdákat. Ezek után senki se lepődjön meg, ha a következő években kipusztul az emberiség.

Ugyanaz a nap, hasonló ár

Öt gépnél megy a hadonászás, van, aki kardozósat játszik, és össze-vissza suhintgat meg döf, más lövöldözik, van, aki pecázik, ő az egyik irányítót rángatja, a másikkal meg teker, de a legviccesebbek a bokszolók: állnak egymás mellett, bámulják a monitort, védekező állásban tartják maguk előtt a kétrészes kontrollert, aztán kilépnek a fedezékből és jól agyonverik a levegőt. Olyan sikeresen harcolnak, hogy egyikőjük hátán már egész kis pocsolyát formált a verejték, az izzadság sötétre festi a zöldes pólót.

Kaye Chrisopher ül mellettem. A konzol hazai értékesítési vezetőjétől megtudom, hogy Magyarország Európában van. Legalábbis a Nintendo szerint. A legtöbb kütyü először Japánban, meg az Egyesült Államokban kerül piacra, aztán jön Európa, majd fél-egy éves lemaradással Magyarország. Ehhez képest a Nintendo Wii december nyolcadikai európai premierje Magyarországra is vonatkozik. Alig két hét múlva a hazai boltokba is megérkezik az első szállítmány, a konzol darabja hetvenezer forint lesz, nagyjából annyi, mint bárhol Európában. A játékokhoz 15 ezer forintért lehet majd hozzájutni.

Kaye Chrisopher úgy számol, hogy 2006-ban párezer Wii érkezik az országba, várhatóan csak 2007-től tudják kielégíteni az igényeket. Az értékesítési vezető szerint a konzol Magyarországon sem a PlayStation 3 vagy az Xbox 360 közvetlen ellenfele lesz, a kemény játékosok inkább a két konkurenst választják majd. A Wii nem is pályázik a Microsoft és a Sony piacaira, inkább egy sokkal nagyobb körből merítene, azokéból, akik eddig azt se tudták, hogy mi az a konzol. Ráadásul az árérzékeny magyar piacon sokat számít, hogy a legolcsóbb Xbox 360 is 24 ezer forinttal kerül többe, mint a Wii (mondjuk akcióban lehet már 80 ezer alatt is kapni Xbox 360-at), a PS3-ért meg legalább 140 ezret kell majd fizetni, szóval Chrisopher bizakodó. Nem mintha értékesítési vezetőként lenne más választása.

Pontozásos győzelem

Beállok a sorba, bokszolni akarok. Kezembe veszem a dróttal összekötött irányítópárost, majd startot nyomok. A gép emlékeztet, hogy rögzítsem a karomhoz a pánttal a kontrollert. A leírás szerint figyelemreméltó esélyem van arra, hogy harc közben eldobom az irányítót, akkor meg vehetek újat tízezer forintért. Persze történhet ennél rosszabb is, például bezúzhatok vele egy 60-as plazmát, úgyhogy inkább kötök.

Gong, indul a menet. Védekező állásban magam előtt tartom a kontrollert, jobbra-balra hajladozok, nem kapok tiszta ütést. Aztán váratlanul támadok, kemény sorozatot nyomok le, két-három balhorog után az ellenfél karaktere a földön van. Rászámolnak, de másodpercekkel később már újra harcolunk, három meneten keresztül. Pontozásos győzelmet aratok. Újabb meccs, kissé már nyúzottan (ketten vannak ellenem: a kamerás kolléga, meg a szervezetemben valami rohadt vírus), de felveszem a harcot. Első menetben kiütnek. Aztán a másodikban is. A harmadikban már nem tudok felállni.

Vége a mérközésnek, olyan fáradtan ülök le, mintha futottam volna másfél órát. Megbeszéljük a dolgot, és arra jutunk, hogy a Wii vásárlóit könnyen meg lehet majd ismerni: ötvenes karjuk lesz, és olyan állóképességük, mint egy profi sportolónak. Még hogy a számítástechnikától elkorcsosul a test, meg gyenge lesz az immunrendszer. A Wii durvább testedzést rendez, mint a Norbiba oltott Kormány Misi (a magyar Tom Platz).

Kipróbálom a baseballt, könnyű visszaütni a labdákat, de fogalmam sincs, hogy merre kell célozni. Összesen annyit tudok erről a sportról, hogyha megfilmesítik, akkor biztosan a szereplők közt lesz Kevin Costner vagy Charlie Sheen, úgyhogy inkább betöltöm a teniszt. Végre nem kell a szabályokra koncentrálni, meg tudom figyelni munka közben az irányítót. A monitoron ugráló figura pontosan akkor üt, amikor én, a kijelző aljára erősített érzékelő ügyesen követi le a mozdulataimat. A kütyü tagadhatatlanul működik.

Ütős, de nem

Végére hagytam a Zeldát, grafikailag ez a legnagyobb durranás. Pedig ez se nagy, a PlayStation 2 simán képes hasonlóra, pedig az hat évvel öregebb hardver. A játékmenet viszont sokkal élvezetesebb, mit bármelyik konzolon, kardozáshoz elég hadonászni, célzáshoz az irányítót az ellenségre tartani.

Jó játék, de harc közben kiderül, hogy a Wii tényleg társasági konzol. Abban erős, hogy elszórakoztatja a családtagokat, barátokat. Vagy egy hülye marketinges kifejezéssel: összehozza őket. A Nintendo megalkotta a digitális társasjátékplatformot.