Futballfalu Borsodban

Sok a hazai győzelem

- Kell a melegvíz a focistáknak! - mondja Skarupa Jóska, az összevont szertáros, aki minden hazai mérkőzés előtt vízszolgáltatást tesztel, focicsukát és terepet rendez, és a színes tevékenység-sorozat végén piros Symphonia hamujával szórja meg a focipálya sárgás fűterepét.

A vilmányi katlanban nem ezért égett ki a fű. Mivel nincs pénz a locsolásra, a pályagondnoknak csupán arra korlátózódik a feladata, hogy bizonyos időközönként ledobálja a környékbeliek által játszásiból felhordott építési törmeléket.
- Ebből lesz majd a tribün! - ad magyarázatot Jóska a szisztematikus tisztításra, és mélybarna szemekkel végigveri korbácsos tekintetét az odasereglő cigánygyerekeken.

Cigánytelepi focipálya

1984-ben nyolcszázezer forintból épült az öltöző, amelyben a régi időket idéző serlegek mellett, fapadok és egy rozsdás vizeskupa varázsolja elő a Csabagyöngye FC látens birodalmát. A pályahitelesítő jegyzőkönyv szerint a pálya rendelkezik minden szükséges feltétellel, így a 7,18x2.44 méter magas futballkapu mellett cserepad, és kerítés biztosítja a járási osztályok komfortfokozatát.

Katlan	Tribün

A két járási egyes csapat vasárnaponként felváltva küzd meg ellenfeleivel, a járási kettes Spartacus pedig szombaton. Jóska szerint ez egyáltalán nem okoz fennakadást, mert a környék labdarúgó adminisztrációja kiemelten kezeli az egyeztetési kérdéseket

A pálya a malomúti cigánytelep szívében fekszik már időtlen idők óta, és így rögtön érthetővé válik, hogy a vilmányi sporttörténelemben miért is írtak külön fejezetet a romacsapatok ténykedésének.

Opeh a mecénás

Stabil cserék

A kulcsszó: OPEH. A helyi ,,építővállalkozással" foglalkozó Horváth Gábor, alias Opeh azon kívül, hogy munkát ad a helyi romáknak, toborzással tölti ideje nagy részét, lévén az ő nevéhez fűződik a helyi cigányság sportfelszabdítása. Nomen est omen: négy évvel ezelőtt megalakult a Vilmányi Spartacus.

A helyi Berlusconi hajdan Pesten dolgozott, úgy tért vissza szülőfalujába, hogy külön pályát és külön infrastruktúrát fog kiépíteni a saját csapatának. Ebből azonban nem lett semmi, pedig ,,jó kis csapat ez"- mondja Balogh Tibor a csapat balhátvédje, és rávágja az ajtót a piros ezerötös Ladára. ,,Szólt az Opeh, oszt jöttem, persze. Sok a sztár. Batyi Robi, meg az Opeh. Persze. Mindennap játszunk. Persze. Itt van a pálya mögöttünk. Persze."

Felbukkan persze az öcs is, aki kevésbé szélsőséges dinamizmussal, de kellő büszkeséggel prezentál.
- Nem megyek én ezekhez, nekem a VSK a kedvencem - válaszol nevetve a balhátvéd öccse, aki egyébként csatár a VSK-ban, és az idén négyszer volt eredményes saját szakterületén.

Persze, hogy balhátvéd

Testvérháború azonban sohasem volt, ráadásul a harmadik testvér a harmadik csapatban játszik, így a Balogh család ebédlőasztala állandó terepe a három rivális csapat problémájainak tisztázására. Ezért még sohasem verekedtek.

Sajnos Opeh-ket nem találtuk, viszont egy Barkasban feltűnt maga Batyi Robi, akitől az Index több, a helyi viszonylatokat megvilágító információt kapott:
1. Mindegy hova kell rúgni, ő odarúgja;
2. Mindegy milyen lábbal;
3. A Spartacus a legjobb, csak nincs elég pénz.

Ital után gondolatok

Ezzel a problémával azonban nemcsak a telepi Copacabanán küzdenek. Vilmány Novajidránynál is szegényebb falu, az adatok szerint hatvan százalékos a munkanélküliség, húsz százalékos a telefon-ellátottság, a szennyvízelvezetés hatékonysága pedig alulról konvertál a nullához. A Borsod megyei faluban ráadásul tavaly bezárt ,,Gyuri" húsboltja, manapság pedig vonatpótló autóbuszok viszik a helyi, olcsó munkaerőt a Miskolc vonzáskörzetében működő ipari fellegvárakba.

Aki tud, menekül. Legalábbis a legközelebbi kocsmába, amelyek közül az Index kettőt is meglátogatott. Az egymástól száz méterre, és egy órára történő látogatásban csupán Pista bácsi személye volt az egyetlen kapocs. Mindkét esetben vörösborral viaskodott, szemeiben pedig a kétség, mert Pista bácsi nem szereti, hogy három csapata van a falujának.
- Egy kéne, és akkor lenne mindenre pénz - mondja. Meg nem erősített információk szerint, Vilmányon ital után jönnek a gondolatok, és Pista bácsi látogatásunk időpontjában láthatóan pont a gondolatok kiközvetítésének pillanatában volt.
- Mióta tart már ez?
- Ohhh, van annak már vagy öt éve is.

Pista bácsi bírál	Józsi is

Megalakul a VSK

A második világháború után Vilmányon még csak Zolinak volt bőrlabdája. Az ,,arancsapaton" felnőtt suhancok egymásnak adták a labdát a kapu háta mögött, és az volt a céluk, hogy minél messzebb rúgják.

Az ötvenes évek elején azonban már két csapata is volt a falunak: egy a gépállomásnak, amelynek mezőgazdasági kötődését, egy trikóra felkapcsolt piros traktor jelezte, mellette pedig az Állami Gazdaság csapata bűvölte a labdát. A két csapatot rövidesen összevonták, és így a férfi-női röplabda és kézilabda csapat mellett már egységes focicsapattal is rendelkezett a falu. A sportcentrummá válást a munkásifjúságunknak rendezett Spartakiád jelezte legfeltűnőbben, amely forrásaink szerint újabb lendületet adott a környék sportéletének.

A futball azonban még így is a legnépszerűbb sportág maradt, és a hetvenes években megalakult a Lenin Termelőszövetkezet égisze alatt labdát rúgó Vilmányi Sport Kör. A VSK.

A lélek

ifj. Horváth László a lélek tükre

A legpatinásabb klubnak ma ifj. Horváth László a lelke. A csapatkapitány a csapat fő koordinátora és egyben edzője is, mert Jenő ,,nem nevezhető" annak. Laci negyvenkét éves, és ebből mintegy huszonöt évet a focinak szentelt. Az első igazolási fényképét ma már nem fogadnák el a határőrök, de ez érthető, hiszen Laci mindent megtesz a sportért, támogatást viszont csak magától remélhet.

- Ebben a faluban nincs más szórakozási lehetőség. A három csapat mérkőzéseire kétszázan járnak ki, és utána a kocsmában folytatják a meccsek megbeszélését. Hirtelen előkerül egy album is, amelyben 1975-től vannak újságcikkek beragasztva, a hiteles tabellák felsorolásai cellux alatt fakulnak, és mindezt a technikai fejlődést végigkísérő fotók illusztrálják.

Jóska is emlékszik

- Látod, ez a tavalyi fényképünk. Azt hiszem akkor készült, amikor Abaújkérrel játszottunk, és ha nyertünk volna, felkerülünk a megyei másodosztályba. A nyolcvanötödik percig három-egyre vezettek, de döntetlen lett a vége. Laci úgy meséli a történetet, mintha olasz kocsmákban ülne az ebén felhevült ember, és közben minden archoz apróra vágott történetet kapcsol.

Kiss Pityu berágott

Amióta Kiss Pityu berágott, nincsen veszekedés a VSK öltözőjében. Ezt Bartha Zsolt a csapat jobbhátvédjétől tudta meg az Index, azt pedig Géczi középpályás feleségétől, hogy Kiss Pityunál még nem volt jobb csatár a VSK csapatában. Kásmárk ellen azonban kettő-egyes bukta közben lesétált a pályáról, és hazajött.

A bajnok

- A kapusunknak ki kellett jönnie mezőnybe, az egyetlen tartalékunk meg beállt a kapuba - meséli a szezon leginkább morálromboló történetét Bartha Zsolt. A huszonhárom éves kocsmáros egységében fogyassza el a meccsek utáni pálinka-sör, sör-pálinka, pálinka-pálinka ital konfigurációkat a csapat, és ebben a helységben tudjuk meg azt is, hogy a faluban presztízsküzdelem minden hazai-hazai mérkőzés.
- Utána meg megy a duma. Mindenki nagyon okos, de azt nem veszik észre, ha a gólvonalról szabadítok fel - a sértődöttség mindenkinek szól, bár Zsolt nyugodtan keresi elő ifi csapatával nyert aranyérmét.

Az ifisták az utcán kerékpároznak egész nap. Mióta működik egy disco a szomszédos faluban, már meccsre sem járnak rendszeresen, így az utánpótlás kérdése a legégetőbb sportelméleti kérdés a faluban. A Spartacus ifije a telepről verbuválódik, a VSK ifijének fele szintén, és a Honagró FC is a telepi aranylábú dinasztiáiból állítja össze utánpótlás garnitúráját.

Krumplival vagy anélkül?

A faluban a volt tsz-elnök csapatának szurkolnak a legkevesebben. A Honagró FC szintén magánkezdeményezésre indult. A közeli Vizsonyban ütötte fel tanyáját, de mára már a tizenegy játékosból kilenc tősgyökeres vilmányi.

A csapat tulajdonosa terepbejárásunk idején nem volt a faluban, így nem tudott felelni az általunk ellenőrizni kívánt információkra. Az Index ugyanis úgy tudja, a termelőszövetkezetből hozott tapasztalatait nemcsak magángazdaságában, hanem a bírói szelídítés fázisaiban is előszeretettel hasznosította a tulajdonos. Félretéve a simlis megfogalmazásokat, arról van szó, hogy említett vezető krumpliért vette a meg a Honagró meccseit, és így nem véletlen, hogy a járási egyből felkerült a megyei kettőbe. Ott azonban már nemcsak a környékbeli bírókat diszponáltak a meccsekre, így a krumpli-buiness ezen szegmense kiaknázatlan maradt.
- Úgy ki estek, mint a pinty! - nevet kajánul informátorunk, és eltűnik a két templom közötti útszakaszon.

Négy-négy-három

Kell egy csapat Három?

A pályán és környékén még az idősebbek sem emlékeznek agresszív szurkolói magatartásra - ultrák, szektorok sohasem csaptak még össze. Ennek ellenére a riporter találkozott olyan személlyel, aki ránézésre lenyelne egy egész B-közepet, de a kerékpározó ifisták szerint a János még nem volt egyetlenegy meccsen sem.

Mindenki vilmányi

A Horváth-Balogh-Vancza-Drótár-Gallyas K.-Kurucz-Bányai-Géczi-Nagy-Hajdak-Gallyas S. Szobota tizenegy a '84-'85-ös szezonban ezüstérmet szerzett. Ez a csapat 4-3-3 formációban játszott, és a csapatösszeállítással együtt ez a felfogás sem változott gyökeresen. A folytonosság így a végletekig adott, és úgy tűnik a falu, ha pénzben nem is, de lelkileg mindenképp fel tudja tartani csapatait. Persze ehhez olyan emberek kellenek, akik nem hagyják veszendőbe menni az eddig kivívott eredményeket, és akiknek nem számít, hogy mennyit áldoznak saját idejükből és energiájukból.

A Spartacus jelen pillanatban járási kettes, a VSK és Honagró FC járási egyes, de itt sokkal inkább az a fűzött bőrlabda a lényeg, amelyet '49-ben azért rúgtak el, hogy minél messzebb repüljön.