Profi kuktaként olimpiai bajnok atlétákat nevelt

Az elmúlt évtizedekben több tucat atlétát segített olimpiai és világbajnoki győzelemhez. Olyan edzőnek és mentornak vallja magát, akit pályára lépésétől kezdve egészen mostanáig a tudásvágy, a tökéletesre törekvés és az új kihívások vezéreltek. Értékes ismereteit elsősorban szülőhazájában, az Egyesült Államokban szerezte és kamatoztatta, de edzéseket vezetett és tanácsokat adott Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Anglia, Olaszország, Németország és Thaiföld legjobb sprintereinek, gátfutóinak és távolugróinak is.

Világjáró vándoredző lett belőle, aki második éve Magyarországon szolgál mint a szövetség Kiemelt Atlétikai Programjának gyorsaság- és állóképesség-fejlesztési szaktanácsadója. Emellett az MTK Atlétikai Akadémiájának sportmódszertani központjában is örömmel osztja meg immár fél évszázados tapasztalatait a magyar szakemberekkel, ugyanebben a klubban saját versenyzője is van.

Profi szakács is volt

A joviális amerikai öregúr nem győzi hangsúlyozni, hogy továbbra is kiolthatatlanul ég benne az atlétika szeretete, és akkor igazán boldog, ha azok a versenyzők, akikkel összehozta a sors, egyről a kettőre tudnak jutni, majd onnan háromra vagy még tovább. Regényesnek mondható az az út, ami a háromgyerekes, három unokával és öt dédunokával büszkélkedő amerikai férfit a növénykórtani ismeretek tanulmányozása után a sport kalandos világába vezette.

„Távolról érkeztem meg az atlétika meseszép világába, kezdetben még a tanulmányaim sem a sportról szóltak. A wisconsini egyetemen a növénykórtan tudományát tanultam ki, miközben nap mint nap keményen dolgoznom kellett, hogy  saját erőből ki tudjam fizetni a tandíjamat. Megpróbálkoztam a jégkoronggal az egyetemi csapat kapusaként, de az edzések annyira leterheltek, hogy leromlottak a jegyeim, amibe nem nyugodhattam bele. Egy fine dining étteremben nőttem fel, ahol az édesapám volt a főszakács. Tizenhárom évig kuktáskodtam, profi szintre jutottam el. Közben támadt az a gondolatom, hogy a tanulmányaimat a testnevelés szakon kellene folytatnom, ami mögött a sport iránti vonzódásom állt. Az első tanítványom egy lány volt, aki az étterem hidegkonyhai részlegében dolgozott, és mint kollégát arra kért, hogy tanítsam meg diszkoszt vetni. Ez volt a kezdet, és nem sokkal később azon vettem észre magam, hogy újabb dobók jelennek meg előttem, a segítségemet kérik, majd jöttek az ugrók, a sprinterek és a gátfutók. Kezdőből egyre magabiztosabb edző lett belőlem, akit nem a csúcsok rohamozása vezérelt, hanem annak a célnak a megvalósítása, hogy az atléták álmai megvalósulhassanak, legyenek a sportág nagy reménységei vagy csak lelkes hívei. Minden atlétából nem lehet nagy bajnok vagy világcsúcstartó, ezért számomra csak az lehetett fontos, hogy közös munkánknak mindig meglegyen a kielégítő eredménye. Négy év elteltével felkértek arra, hogy legyek az egyetem női atlétacsapatának másodedzője, aminél nagyobb biztatást aligha kaphattam volna a munkám folytatásához” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Loren Seagrave, aki a magyarországi küldetéséből is a maximumot szeretné kihozni.

Nagyágyúk hálásak neki

Felfelé ívelő edzői pályafutása első szakaszában olyan sportági nagyágyúk lehettek hálásak Seagrave tanácsaiért, technikájuk csiszolásáért és fizikai képességeik érezhető fejlesztéséért, mint a 100 gátas Benita Fitzgerald, aki irányításával 12.83 másodpercre javította az amerikai rekordot, majd nem sokkal később olimpiai bajnok lett az 1984. évi Los Angeles-i olimpián. Összeköthető vele a távolugró Dwight Phillips parádés menetelése is, aki tökéletesített technikájának és megreformált felkészülésének köszönhetően 874 centimétert ugrott, és ezzel TOP 5-ös atléta lett versenyszámának örökranglistáján, majd 2009-ben és 2011-ben négyre növelte világbajnoki győzelmeinek számát. Hálával gondolhat vissza a Seagrave mellett eltöltött éveire az atlétika legnagyobbjai közé tartozó LaShawn Merritt, a 400-on és a 4x400-as váltóban háromszoros olimpiai bajnok és nyolcszoros világbajnok szupersportoló, vagy Donovan Bailey és Justin Gatlin, a vágtafutás kiválóságai, de a felsorolást még hosszasan lehetne folytatni.

Iskolát teremtett, professzor lett

Mint a gyorsaság és az állóképesség fejlesztésének mesterembere iskolát teremtett, akadémiákat és edzőközpontokat alapított, amelyek ma is vonzók a versenyzők és az edzők számára.

„Öt évtizedet átfogó munkásságomat nem az aranyérmek számában mértem, pedig 1988-tól 2016-ig minden olimpián indult olyan éremszerző versenyzőm, akinek a felkészítésében részt vettem. Ezt azért nem szoktam hangoztatni, mert az aranyérmek sorsa sokszor a szerencsén is múlik, a kudarc pedig a felkészülés apró hibáin. Volt például két olyan amerikai női 400-as gátfutóm is, akik a világcsúcsnál jobb időket futottak, mégsem vehettek át olimpiai érmet.”

Alapelve, hogy az edzőnek mindig és mindenről tudnia kell, sohasem szabad a sötétben tapogatóznia.

„Hogyan bízná egy szülő a gyerekét, a szeme fényét egy olyan emberre, akinek nincs fogalma arról, hogy miként működik az emberi test, miként kell a képességeket fejleszteni? Tanulmányaim alatt ezért is orientálódtam az anatómiai és élettani tudományok felé, hogy rátalálhassak az összefüggésekre. Emellett mindig is arra törekedtem, hogy az atléták bízzanak bennem, ne úgy tekintsenek rám, mint aki az eredményeikkel hírnevet és vagyont akar szerezni.”

Váltót állít a magyar stafétáknak

A doppingolásról az a véleménye, hogy oktatással és felvilágosítással sok kihágásnak és tragédiának lehetne elejét venni és jelentősen csökkenteni az illegális segédeszközök használatát. Tapasztalata szerint sokszor azok a sportolók kockáztatnak, akiknek lefékeződött a fejlődésük és akiknek az edzői nem találtak megoldást a tanácstalanságukra, ezért tévelyedtek el és kockáztattak.

„Sajnálom őket, de megrögzötten állítom, hogy a doppingolás soha nem lehet opció” – szögezte lesz az Szpress Hírszolgálatnak nyilatkozó szaktekintély.

Loren Seagrave végezetül reményét fejezte ki a magyar válogatott atléták augusztusi budapesti világbajnoki szereplésével kapcsolatban, akik közül szövetségi edzőként elsősorban a férfi és a női 4x100 méteres váltók felpörgetésére kapott megbízást, de mindenki másnak is kész segíteni, aki hozzá fordul. A tavalyi müncheni Eb és a cali U20-as világbajnokság tapasztalatait összegezve örömmel állapította meg, hogy jó együttműködés alakult ki közte és a magyar versenyzők, valamint edzők között, arra a kérdésre viszont majd csak a budapesti világbajnokság után tud érdemi választ adni, hogy marad-e Magyarországon, vagy visszatér Kínába, ahol hosszú évekig dolgozott.