Felállni borzasztó élethelyzetekből

2016.09.08. 07:46
A parasportolók sikereit is természetesnek vesszük, de kevesen látják, mennyi küzdés, súlyos élettörténet van emögött. Ezért gondoltuk azt, hogy egy parasportoló példáján megmutatjuk, milyen út vezet a világszínvonalú teljesítményekhez. A sportlövő, világbajnoki második helyezett Dávid Krisztával 2014 őszén kezdtünk el együtt dolgozni, igyekeztünk minél teljesebb képet kapni róla, nemcsak a lőtéren és szigorúan a sporthoz kötődve akartuk megismerni, hanem ahol csak lehetett, belemásztunk az életébe. Amikor elkezdtük, nem gondoltuk, hogy a riói paralimpiáig követjük, és azt sem, hogy tanúi lehetünk élete és sportkarrierje egy nagyon nehéz szakaszának. Egy műtétnek és az abból való talpra állásának. Ismerjék meg önök is a nagy küzdő, a mindig mindent kézben tartó, napi nyolc óra munka mellett profi teljesítményt nyújtó Dávid Krisztát. Rióban magyar idő szerint pénteken 14:30-kor kezdi meg a légpisztolyosok selejtezőjét.

Ha ott vagyok a lőállásban, akkor kíméletlen, lélektelen biorobottá válok, pedig érző ember vagyok. Ezeket a tulajdonságokat azonban ilyenkor le kell fejtenem magamról. Egyszerűen levágom a valóság egyik részét, ha zavar valami. Imádok lőni, a részem lett.

Ez az elhivatottság nagyon messzire nyúlik vissza, a lövészet gyerekkorától benne volt az életében, tizenévesen már apró tárgyakra lövödözött nagybátyja kölcsönkért légfegyverével. Valahogy így kezdődött az egész még Szegeden, ahol felnőtt:

– Anyuci, pisztolyt szeretnék!
 De te lány vagy, ott vannak a babáid!
 Nekem akkor is pisztoly kell!

A versenysport és a nagy eredmények azonban ebből a mániából még nem következtek, hosszú évekig csak amatőrként, saját szórakoztatására csinálta, nem volt igazán nagy tétje a lövészetnek. „Egy amatőr ob-n fedeztem fel, ahol megvert profi módon készülő sportolókat is. Dobogós volt az épek között” – mondta Zakor Andrea edző. „Hol voltál eddig, miért nem tudtunk rólad?” – kérdezte Zakor, aki ezután kezdett el együtt dolgozni a sportlövővel. „A paralimpiai bizottságnál voltam vezetőedző, az lett a feladatom, hogy Krisztát bevezessem a versenysportba, úgy tűnik, sikereivel igazolta a feltevésem, hogy igazán nagy tehetség.”

Ne maradjon le semmiről!

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Nagykép
Az emberi nyomorúság, kiszolgáltatottság, gyarlóság és gonoszság éve képekben

Az emberi nyomorúság, kiszolgáltatottság, gyarlóság és gonoszság éve képekben

Minden ott van a fotókon, ami megdöbbentett, elkeserített és megríkatott bennünket 2024-ben.

tegnap, 07:33

  • Nagykép
Hasonló, de mégis ugyanolyan

Hasonló, de mégis ugyanolyan

A Capa központ kiállításán keresztül pillanthatunk be az ezer kulturális szálon összekötött osztrák és magyar valóság egy-egy szegletébe.

március 22., 12:17

  • Nagykép
Varázslatos képeken Magyarország

Varázslatos képeken Magyarország

Átadták A magyar természetfotó nagydíját, és megnyílt a Varázslatos Magyarország kiállítása.

március 1., 12:31

  • Nagykép
„Néha úgy éreztem, mintha a II. világháború rémségeit fotóznám”

„Néha úgy éreztem, mintha a II. világháború rémségeit fotóznám”

Az ukrán fotóművész, Maxim Dongyuk háborús képei visznek közelebb minket a borzalmak megértéséhez.

február 24., 09:33

  • Nagykép
Maxim Dongyuk - nagykép - 2025

Maxim Dongyuk - nagykép - 2025

február 22., 13:09

  • Nagykép
Hasonló, de mégis ugyanolyan

Hasonló, de mégis ugyanolyan

március 21., 17:16