Így kell pesti kislánnyal állami földet nyerni

A Vidékfejlesztési Minisztérium megvédi a gazdákat: „A szocialista kormányok idején a családi gazdaságokat háttérbe szorította a hatalombarát nagybirtokos lobbi. Minden állami termőföldet a baloldal mögött álló mamutvállalkozások kaptak használatba, míg a kisbirtokos réteg és az agrárközéposztály fejlődése megtorpant. Szakvégzettséggel bíró emberek szorultak ki az agráriumból, mert talpalatnyi területet sem juttattak nekik haszonbérbe.”

Egész évben a fentihez hasonló, elképesztő közleménycunamit áraszt a Vidékfejlesztési Minisztérium földügyben, amikben az a közös, hogy az agrárcsatát megnyertük, a gazdák nem győznek hálálkodni, mivel most végre nem a kormány barátai kapnak nagy földeket. Hozzátéve, hogy akinek nem tetszik a földtörvény, az a spekulánsok mellé állt.

Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

Lehet vitatkozni azon, hogy értelmes cél-e kis családi gazdaságokra építeni a magyar agrárpolitikát, de nem biztos, hogy van értelme. Ahogy ugyanis valójában folyik a földosztás, egyre nyilvánvalóbb, hogy ez igazából soha nem is volt komoly cél.

Hittek az ígéreteknek

Az új nagybirtokrendszer kialakulásának számos látható jele volt az utóbbi hónapokban az Ángyán-jelentésektől a földfoglalásokon át az Index által elsőként megírt hortobágyi esethez hasonlóan. És itt a legújabb példa, ezúttal Dél-Dunántúlról.

Hosszas várakozás után májusban Somogyban is meghirdették a nemzeti parkok által birtokolt mezőgazdasági területek hasznosítására irányuló pályázatot. A helybeli gazdálkodók nagy reményeket fűztek a programhoz, sokan a kitörés lehetőségét látták a pályázatban. Az Indexnek megszólaló Kovács István helyi gazda elmondása alapján elsősorban abban bíztak, hogy a valamikori babócsai Új Világ és a bolhói Határőr téeszek igazgatójának családja által addig elképesztően olcsón bérelt területekből kaphatnak majd egy-egy szeletet, még ha némileg magasabb áron is.

Időhúzás

Az eredményhirdetésre eredetileg kitűzött időpont augusztus 1-je volt, ám a pályázatokat elbíráló Duna–Dráva Nemzeti Park honlapján a várt időpontban csak egy olyan közlemény fogadta az érdeklődőket, hogy kitolják 15 nappal a határidőt.

Ebből már sokan arra következtettek, hogy valami nincs rendben, ráadásul ez a gyakorlatban nem is 15 napot jelentett: a határidő augusztus 16-ra tolódott, amit négynapos hosszú hétvége követett. Annyit kaptak útravalóul a gazdák, hogy „új lendületet” kapott a program, bármit is jelentsen ez.

Baljós árnyak

Ha lendület van, akkor gond nincs, hihették sokan, és azt is, hogy augusztus 20-a után majd nyilvánosságra hozzák az eredményt. De tudjuk: hamar munka ritkán jó. Teltek a napok, múltak hetek, de eredmény még mindig nem volt. Szeptember 17-én (emlékezzünk csak, az előző határidő augusztus 16-a volt) ismét dolguk akadt a nemzeti park weboldalát üzemeltetőknek: újabb közlemény várta a kíváncsi gazdákat.

Ezúttal arról a kormányrendeletről, ami szerint száz hektár felett a legjobb ajánlatnál 10 százalékkal rosszabb pontszámot kapott ajánlat is lehet nyertes, és ez a folyamatban lévő pályázatokra is vonatkozik.

Nem elegáns húzás az érintetteket az eljárási határidő lejárta után 32 nappal értesíteni, hogy módosítanak a pályázatra vonatkozó szabályozáson, mégis ez történt.

A nemzeti park által meghirdetett földszeleteknél ugyan nem volt 100 hektárnál nagyobb, de azzal együtt, hogy hónapok óta ültek a már beérkezett pályázatokon, többen turpisságot gyanítottak a már a háttérben.

Másnap, 18-án feketén-fehéren várta a valóság a reményvesztett babócsai gazdálkodókat. A pesszimistábbak gyanúja beigazolódott, a helyi téesz, ami azóta zrt. formában működik, tarolt a pályázaton, noha ez csak némi utánajárás után derült ki.

A régi téesz a nyerő

A valamikori babócsai téesz telephelyén jelenleg két cég van bejegyezve. Az egyik a Babócsai Biofarm Kft., a másik a Határőr Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosaik közt és vezetőik közt szinte teljes az átfedés. A Határőr Zrt. nem pályázhatott, mivel, aki 1200 hektárnál több földet bérel vagy birtokol, annak elvileg helyből érvénytelenítik a pályázatát, nekik pedig 3000 hektárnál is több van. Az ugyanazon tulajdonosi körben lévő Babócsai Biofarm viszont pályázhatott. Szemezgessünk az előbbi cégkivonatából:

A cégkivonat további részeiért kattintson!

Fotó: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

Talán nem véletlen, hogy az alábbi képen feltüntetett pályázat nyerteseivel egy címen élnek a 3000 hektár feletti mennyiségű területet művelő Határőr Zrt. tulajdonosai.

Kovács István elmondása szerint Radics Nóra és Radics Dorottya testvérek, Hegedűs Józsefné unokái, de a volt téesz vezetői és tulajdonosai közt is bőven vannak Radicsok. Radics Dorottya egyébként budapesti egyetemista, ami legfőképp azért kirívó, mert így a babócsai földpályázat nyertesei közt egy fővárosi tanuló biztosan van, viszont helyi családi gazdálkodó egyáltalán nincs.

Úgy néz ki, elég volt egyszerűen egy másik céggel, illetve nagymamával, családtagokkal pályázni. Várfalvai Gábor az egyik nyertes a Somogyi Hírlapnak úgy nyilatkozott, hogy nála biztosan nem voltak visszásságok. Ugyan az apjának valóban vannak részesedése a téesz utódcégében, de neki is hatalmas lehetőség a frissen elnyert 70 hektár, hiszen teljesen külön életet él, dacára, hogy azonos lakcímen lakik az apjával.

Máshol is hasonló mehet

És ez még csak egy könnyebben leellenőrizhető ügy. Nyilvánvalóan az is ellentétes a lépten-nyomon hirdetett „minél több helyi gazda kapjon földet” kormányzati céllal, hogy a dél-somogyi eredmények alapján több egyéb név is többször ismétlődik.

Így a teljesség igénye nélkül Béres Gáboréknál, Gyurokovics Gáboréknál vagy Varga Györgyéknél is nagy lehet az öröm. Ők mind legalább 3 vagy több 50 hektáros területdarabhoz jutottak hozzá tíz évre, és még csak a családtagokat se kellett névleg bevenni a bizniszbe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!