Ha így folytatjuk, nem lesz mit mutogatni
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Idén is lenyűgözőek az év természetfotói, de mintha az ember évről évre egyre megkerülhetetlenebb szereplővé válna a képeken. A legerősebb képek brutális történeteket mesélnek az emberi beavatkozásról, nem véletlen, hogy Brent Stirton díjnyertes fotója a megcsonkított orrszarvúról pont olyan, mintha szobrot állítana a barbárságnak. Legyen lenyűgöző norvég tájkép vagy egy művészkedő fotó jegesmedvék lábairól, a legszebb képekben is megjelenik itt-ott a természeti környezetét a maga kedvére átalakító ember hatása. A jó természetfotó ma már nem csak egy remekül elkapott pillanat egy ritkán látott állatról, hanem segélykiáltás.
Az év természetfotósa pályázatra beküldött 50 ezer anyag legjobb képeiből a londoni Természettudományi Múzeumban nyílik kiállítás.
Az év természetfotója (2017) – Fekete orrszarvú teteme fekszik a földön egy dél-afrikai rezervátumban. Az állatot a szarváért vadászták le – feltehetően helyi lakosok, akik jó pénzt kapnak értük az orgazdáktól. A boncolás kimutatta, hogy nagy kaliberű vadászpuskával lőtték le az állatot, a golyó átment a teljes testén, de az orrszarvú továbbszaladt, majd összerogyott. Ekkor egészen közelről adtak le még egy lövést rá, amivel kivégezték. Kevesebb mint háromezer példány él belőlük ma a vadonban. (Fotó:
Brent Stirton / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Magas élet – Fiatal hím gorilla pihen a talajon egy friss gyümölcs társaságában. Megfigyelői szerint ő az egyik renitens a 16 fős családban, aki állandóan lemarad a többiektől, és a saját útját járja. Valószínűleg hamarosan el is szakad majd a csoportjától, hogy más hímekkel összeállva nekiálljon felfedezni a világot, és saját családot alapítson magának valahol. (Fotó:
Daniël Nelson / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Pálmaolaj-menekültek – Borneó szigetének egyik fő exportcikke a pálmaolaj, az ültetvényeket pedig teljesen le kell tarolni, mielőtt beültetik a következő szezonra. A malajziai Sabah tartományban az őserdő nagyobb részét már teljesen kiirtották az ültetvények terjeszkedéséhez, az őshonos elefántok pedig egyre kisebb területre szorulnak vissza. Az ültetvényekre betévedő állatok gyakran orvvadászok vagy a területüket védő farmerek áldozatai lesznek. A szigeten 300 ezer éve elszigetelten élő elefántfajnak mára mindössze 1-2 ezer példánya maradt. (Fotó:
Aaron Gekoski / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Az élet szőnyege – Hamnoy falu környéke a Lofoten-szigeten, Norvégiában. A hegyek itt meredeken emelkednek ki, közvetlenül a tengerből. Több száz méter magas, helyenként sűrű növényzettel benőtt sziklafalak magasodnak a víz partján. (Fotó:
Dorin Bofan / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Éjszakai rajtaütés – A kérdés csak az, hogy kinek is sikerült elkapnia kicsodát. 1. A repülő termeszek a párzási szezonban kirajzanak a váraikból. 2. Rájuk vadásznak a világító zöld anyaggal bevont pattanóbogarak, amelyek a termeszvárak közelében élnek. 3. Ezt akarta lekapni a fotós, de meglepetésére egy negyedik vadász is képbe került: egy hangyász is épp belemászott a képbe az éjszakai vadászata közben. (Fotó:
Marcio Cabral / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Az inkubátormadár – A faj onnan kapta a nevét, hogy nem testmelegükkel költik ki a tojásaikat, hanem állandó hőmérsékletű fészkeket építenek nekik, amik inkubátorként funkcionálnak. (Fotó:
Gerry Pearce / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Elmélkedés – Egy fiatal hím csimpánz figyeli a fák ágain ülő nőstényt, aki a fotós szerint rá sem hederített. Az állat csalódottságában legalább fél órát ült a földön, elmélázva az élet dolgain. (Fotó:
Peter Delaney / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Ősi rituálé – A kérgesteknős evolúciója 100-150 millió éve vált el a többi teknősfajtól, de szokásaik mit sem változtak. Ugyanúgy vonszolják magukat a víz felé, hogy elhelyezzék tojásaikat a költőhelyen, ahol egykor maguk is kikeltek. A Sandy Point Nemzeti Parkban az amerikai Virgin-szigeteken. (Fotó:
Brian Skerry / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Oktopusz csap le egy csapat tengeri pókra. Ritka és izgalmas pillanat, amit eddig keveseknek sikerült megfigyelni, pláne lefotózni. Az Ausztrália partjai mentén búvárkodó fotósnak szerencséje volt, a polip pont előtte talált zsákmányra tömegben. (Fotó:
Justin Gilligan / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Medúza-lovas – Közel két kilométer mélyen készült ez a kép. A mélytengeri rák lárvája alig másfél centis, és kényelmesen elfér a medúza hátán, amit a lábaival még irányítani is tud. Együtt sodorta őket a víz alatti áramlat, a rák pedig a medúza csápjaiból falatozott mindeközben. (Fotó:
Anthony Berberian / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Jégszörnyeteg – Egy csapat búvár vizsgál egy víz alatti jéghegyet az Antarktisz jeges vizében. (Fotó:
Laurent Ballesta / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Óriások találkoznak – Egy közös vécézésre Srí Lanka partjainál. A végeredmény a kép hátterében látható, ahogy elhomályosítja a vizet. (Fotó:
Tony Wu / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Polar pas de deux – Jegesmedvék falatoznak egy kutatóexpedíció konyhájának maradékaiból Svalbardon. A fotós csak amiatt szégyenkezik, hogy az expedíciójuk ezzel a véletlen beavatkozással teljesen felborította az állatok természetes napirendjét. (Fotó:
Eilo Elvinger / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Sirályok szorításában – Egy öt és fél éves kislány lőtte ezt a képet egy csapat madárról, amelyek köréje sereglettek, amikor élelmet dobott nekik a földre. A norvég Ekaterina először megijedt tőlük, de aztán elővette a kameráját, és készített róluk néhány fotót is. (Fotó:
Ekaterina Bee / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Beragadva (Fotó:
Ashleigh Scully / Wildlife Photographer of the Year 2017)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon