Bayer Zsolt úgy védte meg Wass Albertet, hogy lenácizta Kosztolányi Dezsőt
Egy nemtelen, mocskolódásig süllyedő, vitának nem is mondható veszekedésben jól bevált eszköz egyenlőségjelet tenni jó és rossz közé, vagy legalábbis megkísérelni azt. A kormánykommunikációt szélsőjobbról erősítő Bayer Zsolt most ékes példáját mutatta ennek, amin persze kár meglepődni, hiszen a nemtelen, mocskolódásig süllyedő közbeszédnek tényleg lovagkeresztet érdemlő élharcosa.
A Nobel-díjas Kertész Imrét kihagyó, Wass Albertet és Nyirő Józsefet tananyaggá emelő Nemzeti alaptanterv ellen „nem tanítok fasiszta írót” szlogennel tiltakozó pedagógusokat („pájdágógosz nénit”) azzal támadja be a Magyar Nemzetben, hogy Kosztolányi Dezsőt rántja le Wass és Nyirő szintjére. Emlékeztet ugyanis arra, hogy Kosztolányinak voltak antiszemita írásai (amit ő idővel el is ismert), és idéz is belőlük. „Mi tudjuk, mi az a gajdesz, ők nem”, idézi, meg azt is, hogy Kosztolányi a Nyugatot emlegette „zsidó pártszövetkezetként”.
Csakhogy Kosztolányi nem volt nyilas, nem volt náci. Az antiszemita írásait 1919 és 1921 között publikálta, abban az időben – amikor egyébként a később antifasiszta ellenálló Bajcsy-Zsilinszky Endre is még fajvédőként politizált – az antiszemitizmus nem azt jelentette, mint tizenöt-húsz évvel később. A húszas évek elején írni a zsidókról, az egészen más, mint kollaborálni a nyilas-fasiszta hatalommal, például 1944-ben a nyilas csonka parlament tagjának lenni, ahogy tette azt Nyirő, vagy még a második világháború után is revizionista, hungarista lapokba írni, ahogy tette azt Wass. De ez Bayernek mindegy, neki az fontos, hogy ha repül a nácizás barna sara, próbálni kell szétkenni, ha már Wasst és Nyirőt nem lehet kimosni belőle.