A Sunday Brunch podcast mai vendége Kammerer Zoltán, háromszoros olimpiai és háromszoros világbajnok kajakozó, aki az olimpiai felkészülését megszakítva az úgynevezett pihenőhetén érkezett a stúdióba.

Nem a visszavonulásomat jöttem bejelenteni 

– nyugtatja meg már az első percben a hallgatóságot.

Hogy mehet-e élete hatodik olimpiájára, még nem eldöntött kérdés, az adásban el is mondja, miért. Mindenesetre történelmet írna, ha 43 évesen kvótát szerezne Tokióban.

Kajakozom, amíg lehet, de hogy nevetség tárgya legyek, azt azért szeretném elkerülni

– nyomatékosítja az adásban.

Hogy ez a fajta drog, amire 3 évtizede kapott rá, milyen könnyen lesz letehető, arra a kérdésre azt feleli,

34 éve csinálom, úgyhogy ez a drog nem lerakható. Ami biztos, ha egyszer vége lesz, akkor is kajakkal foglalkoznék, és nem szeretnék elhízni.

A beszélgetés során fény derül arra, hogy Farkas Bertalan hatására űrhajós akart lenni, majd a sportnál maradt, illetve hogy 34 éve a nővérét követve jutott le a telepre kajakozni. 

Gödön két dolgot lehetett, focizni és kajakozni. Lementem focizni, majd az első alkalom után az edző azt ígérte, mindenkit értesít a következő edzés időpontjáról. Ennek 35 éve, azóta se kép, se hang. 

Csoda-e, ha ezek után a nővére sportját választotta, akivel gyerekkorukban rengeteget veszekedtek, ezért a szülők próbálták lebeszélni őket a közös tevékenységről – szerencsére nem sikerült.

Kammerer közben olyan legendás edzők kezei közt fordult meg, mint Fábiánné Rozsnyói Katalin, akiről hosszan sztorizik is.

Kati néni? Ő olyan, mint egy szerelem, ha kihagyom, biztosan megbántam volna.

A beszélgetés a sporton kívül számos témát érint.

  • Szó esik a Duna tisztaságáról, kiderül, mely évszakban legszebb a folyó, 
  • terítékre kerül oldtimer-gyűjtőszenvedélye,
  • álomhajója,
  • és végezetül azt is elárulja, hogy lett Index-olvasó, amihez az Index megalakulásának idejébe vezet vissza bennünket. Az élményért egy ausztrál edzőtáborba repülünk a képzelet szárnyán. 

Jó utazás lesz, tartsanak velünk!