Bennett-kenguru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bennett-kenguru
Anya kölykével
Anya kölykével
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Család: Kengurufélék (Macropodidae)
Alcsalád: Valódi kenguruformák (Macropodinae)
Nem: Macropus
Alnem: Notamacropus
Faj: M. rufogriseus
Tudományos név
Macropus rufogriseus
(Desmarest, 1817)
Szinonimák
  • Macropus leptonyx (Wagner, 1842)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bennett-kenguru témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bennett-kenguru témájú médiaállományokat és Bennett-kenguru témájú kategóriát.

A Bennett-kenguru vagy vörösnyakú wallaby (Macropus rufogriseus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a Diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Bennett-kenguru Tasmánia egész területén és Ausztrália délkeleti partsávján, Queensland és Új-Dél-Wales államokban,[1] az eukaliptuszerdőkben és a bozótos területeken fordul elő. A partoktól a hegyi erdőkig mindenütt megtalálható. Él a Bass-szoros szigetein is, de nem lehet tudni, hogy melyeken őshonos, és melyekre hurcolták be. Új-Zéland déli szigetének Canterbury régiójában viszont biztosan betelepített populációja található. Tasmaniában és Queensland partvidékén az utóbbi 30 évben elszaporodott, egyrészt a vadászat csökkenése, másrészt a foltos erdőirtás miatt, ami lehetővé teszi, hogy a tisztásokon legeljen, és az erdőben pihenjen. Ismeretlen okokból Victoriában ritka.

Közel 100 fős populációja él szabadon Franciaországban, a Rambouillet-i erdőségben.

Alfajai[szerkesztés]

  • Macropus rufogriseus banksianus (Quoy & Gaimard, 1825)
  • Macropus rufogriseus fruticus (Desmarest, 1817)
  • Macropus rufogriseus rufogriseus (Ogilby, 1838) - Tasmania

A Tasmaniában élő alfaj kisebb, bundája sötétebb és bozontosabb,,[2] mint a többi alfajé. Megszokta az ember közelségét, és gyakran legeli a sövényeket még a városokban is. A fogságban élő Bennett-kenguruk tartják magukat a megszokott szaporodási rendhez; a Tasmániából származó nőstények úgy késleltetik a vemhességüket, hogy nyár végén szüljenek.

Megjelenése[szerkesztés]

A kenguru fej-törzs-hossza legfeljebb 90 centiméter, farokhossza 65-90 centiméter és testtömege elérheti a 27 kilogrammot. A hímek jelentősen nagyobbak, mint a nőstények. Orruk, mancsuk fekete, alsó ajkukon fehér csík húzódik. A bunda a nyakon és a vállnál vöröses; vastagabb, mint sok más wallaby bundája. A Tasmániában élő alfaj kisebb termetű, és hosszabb szőrű, mint a kontinensen élő alfaj. Feje a legtöbb kenguruhoz hasonlóan viszonylag kicsi, fülei hosszúak. Hátsó lába nagyon erős, három egyenlő hosszúságú részből áll, ezek a comb, a lábszár és a lábfej; lábfeje nagyobb, mint a többi wallaby-fajnak. Nyugalmi állapotban a vastag izmos farok a lábakkal együtt egyfajta háromlábú állványt képez, ahol az állat súlya a lábakra nehezedik. A kenguru főként előre és nem felfelé ugrik. A kinyújtott farok kormányrúdként szolgál. Hasonlít a csíkoshátú wallabyhoz (Macropus dorsalis), de nagyobb annál, hátáról hiányzik a fekete csík, és bundája finomabb.[2]

Életmódja[szerkesztés]

A kenguru túlnyomórészt magányos, de összegyűlik, ha elegendő élelmet, vizet vagy menedéket talál. Ezekben a csapatokban hierarchiát alakítanak ki. Az újabb kutatások szerint a konfliktusokat a társas életmódú állatokhoz hasonlóan rendezik.[1] Szürkületkor és hajnalban táplálkozik,[1] néha napközben is. Tápláléka fűfélék,eukaliptusz, levelek és más lágy szárú növények.[1] Az állat 12-15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 14-19 hónapos korban éri el. A párzási időszak a kontinensen egész évben tart, Tasmánián februárra és márciusra esik. A nőstény 33 napig termékeny. Udvarláskor a nőstény megnyalja a hím nyakát. Erre a hím a nőstényhez dörzsöli az állát. Ezt egy rövid birkózás követi, majd párosodnak. A pár egy napig együtt marad. A vemhesség 30-40 napig tart, ennek végén egy fejletlen kölyök születik. A kölyök 9 hónapig az erszényben marad,[3] és anyja 12-17 hónaposan választja el. A lányok többnyire nem költöznek messzire anyjuktól, a fiúknak viszont messzire kell menniük. Az anyák készek az elárvult kölykök örökbefogadására.[4] Ahogy sok más kengurufajnál, nála is megfigyelhető az embrió fejlődésének késleltetése.

Kapcsolata az emberrel[szerkesztés]

Gyakoriságuk és elterjedési területük nagysága miatt az IUCN nem veszélyeztetettnek sorolta be. Gyakran megpróbálják új helyekre betelepíteni, így a skót Loch Lomondban, Inchconachan szigetén él egy kis populációja. Ez két pártól származik, akiket 1975-ben telepítettek ki a Whipsnade állatkertből. 1993-ban 26 leszármazottjuk élt.[5] Nagy-Britanniában a 20. század kezdetétől Derbyshire-ben a Peak Districtben élt egy másik populációja, ami azóta valószínűleg kihalt. Derbyshire-ben (Észak-Sussex) is néhány példány. West Sussex (Nyugat-Sussex) és Hampshire további elszórt populációk otthona.[1]

Franciaországban a Rambouillet-erdő déli részén, Párizstól 50 km-re 30 Bennett-kenguru él vadon. Az 1970-es évektől telepedtek meg itt, amióta az 1970-es években egy viharban megszöktek egy émancé-i állatparkból.

Otto Koenig 50 példányt megpróbált Ausztriában elvadítani, de nem bírták a telet. A Man-szigeten élő populáció egy pártól származik, akik az 1970-es években szöktek meg egy vadasparkból.[6]

Németországban, Mecklenburgban Stargard környékén él néhány Bennett-kenguru. 2001-ben egy betörés miatt megszöktek a közeli állatkertből, és három Bennett-kengurut nem tudtak befogni. Azóta vadon élnek és szaporodnak; még a 2009-2010-es kemény telet is kibírták.[7] Angliában és Skóciában 1900 óta már többször elvadultak, de a kemény telek miatt a legtöbb ilyen populáció kihalt.

1870-ben Tasmániából néhány Bennett-kengurut szállítottak Christchurchbe (Új-Zéland), két nőstényt és egy hímet elengedtek Te Waimate környékén. 1874-ben szabadon látták őket Hunters Hillsnél. Gyorsan szaporodtak, ma körülbelül 350 000 hektáron élnek. A Canterbury régióban kártevővé nyilvánították őket, és a tulajdonosoknak nem szabad hagyniuk, hogy bizonyos területeket elhagyjanak.[8]

Állatkertekben[szerkesztés]

A leggyakrabban bemutatott kenguru faj. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban,  a Gyöngyösi Állatkertben, a Tisza-tavi MiniZoo-ban Sarudon, valamint a Somogy vármegyei Kerekiben működő Balatoni Madárkert területén tartanak Benett-kengurut. Sok helyen albinó egyedeket is tartanak.

Képek[szerkesztés]

  • Megszokott színű, kíváncsi fiatal példány
    Megszokott színű, kíváncsi fiatal példány
  • Albínó Bennett-kenguru a Bruny Island-on
    Albínó Bennett-kenguru a Bruny Island-on
  • Bennett-kenguruk a Miskolci Állatkertben
    Bennett-kenguruk a Miskolci Állatkertben

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Long, John. Introduced Mammals of the World. Csiro Publishing, 40. o. (2003. április 12.). ISBN 0643099166 
  2. ↑ a b Staker, Lynda. The Complete Guide to the Care of Macropods. Lynda Staker, 54. o. (2006. április 12.). ISBN 0977575101 
  3. ↑ A Bennett-kenguru az EOL (Encyclopedia of Life) weboldalán
  4. ↑ Riedman, Marianne L. (December 1982). “The Evolution of Alloparental Care in Mammals and Birds”. The Quarterly Review of Biology 57 (4): 405-435
  5. ↑ The Colquhoun's Island. Inchconnachan Island - Loch Lomond. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
  6. ↑ Normand, Jacey. „Searching for the Isle of Man's wild wallabies”, BBC News , 2010. október 17. (Hozzáférés ideje: 2010. október 17.) 
  7. ↑ Bericht von 3sat über Kängurus in der Region Burg Stargard, Deutschland. [2015. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 17.)
  8. ↑ Rules for animal pests. Ecan, 2010. március 30. [2014. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 16.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rotnackenwallaby című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Red-necked wallaby című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bennett-kenguru&oldid=26438294”