A roma Harlem elbukik

Lehet-e jónak nevezni egy olyan filmet, aminek kivágós papírfigurákra emlékeztető karakterei a Barátok köztöt alulmúló dialógusok közepette bukdácsolnak végig egy kidolgozatlan történetkezdeményen?

A Rap, Revü, Rómeó című vígjáték, ami leginkább egyáltalán nem vicces, és az állításokkal ellentétben nem is a Rómeó és Júlia modernizált változata, furcsamód mégsem teljes zsákutca. Csak éppen olyan dolgok miatt érdekes, amikre a rendező-forgatókönyvíró éppen, hogy nem figyelt oda.

Józsefvárosi panoráma

Oláh J. Gábor filmjét ugyanis éppen túlírtsága teszi tönkre. Érezhető, hogy Oláh sokat dolgozott a nyolcadik kerületi roma kiskirály, ifjú gengszterré érő unokaöccse és a kínai lány sztoriján. Aminek következtében a filmbe bekerült minden, a Józsefvárossal azonosított figura: a kisbolt előtt álldogáló cigányok, kínai boltosok és külvárosi verőlegények. Konfliktusból több is kibontakozik: egy véletlen gyilkosság, az unokaöccs, Rómeó és egy kínai lány szerelme, továbbá Dodi bácsi, a cigány kismaffiózó karrierjének alkonya. Sőt, még egy kivégzéspárti öreg bíróról és LSD-bélyegekről is szó esik.

És mintha ez nem volna elég a vetítési idő kitöltésére, egy vidékről Budapestre költöző roma rapzenekarról, egy cigánylány zongoraleckéiről és némi családi konfliktusról is megtudunk egy s mást.

Nem túl sokat persze, hiszen a történetből Coppola már így is hatszor háromórás megafilmeposzt forgatott volna, míg a Rap, Revü, Rómeónak másfélbe kellett beleférnie.

Így ezek a szálak elvarratlanul lebegnek, miközben Oláh a többi kidolgozásával sem boldogul. Az átvezetések nélkül, hatalmas ugrásokkal kibontakozó történetben még az amúgy igyekvő Gálvölgyi János és Ónodi Eszter is sutának tűnik, hát még a szövegmondással küszködő amatőr színészek.

"Nehéz eljönnöm otthonról, a szokások miatt" - magyarázza meg egy utcasarkon a kínai lány azt, aminek a képsorokból kellene kiderülnie. Utána pedig jól csőrön kapja Rómeót, noha az imént még szégyenlősen mosolyogtak egymásra az osztályteremben.

Bábjáték

Érthető tehát, hogy a rendezőnek nem maradt ideje a környezet és az atmoszféra kidolgozására. Csak úgy odaveti a képernyőre, amit a nyolckerről és lakóiról tud. Ennek következtében azonban a bábjáték hátterében - meglepő módon - színes, hiteles, vérbő világgal ismerkedhetünk meg.

A szegény zenészcsalád kredences konyhája, a frissen nyílt bár túlburjánzó ízléstelensége és az utcán ténfergők (leszámítva az állandó, spontán danolásukat) karakteres, izgalmas, saját törvényekkel rendelkező negyedet villantanak fel. Oláh ráérzett, sőt talán mindig is tudta, hogy a Józsefvárosnak megvan a maga eredeti mítosza: a kerület egyfajta roma Harlem.

Hogy a valódi szereplők helyett mégis inkább néhány marionettfigurának adott főszerepet, talán azzal magyarázható, hogy itthon és külföldön sem nagyon készült még valódi romákkal foglalkozó alkotás. Nyilván nehéz letérni a bajuszpödörgetős vagy szociálisan érzékeny vagy folklorisztikus filmek főútjairól. Oláhnak azonban érdemes lenne megpróbálnia, mert úgy tűnik, képes eligazodni a mellékutcákban. Ráadásul sokkal kevesebb energiával csinálhatna egy sokkal jobb filmet.

Rap, Revü, Rómeó
színes magyar vígjáték, 2004

rendező, forgatókönyvíró: Oláh J. Gábor
operatőr: Jánossa Zoltán
jelmeztervező: Breckl János
zene: Priegel Zsolt
vágó: Major Klára

Szereplők:
Gálvölgyi János
Csányi Dávid
Huang Phong
Stohl András
Ónodi Eszter
Monori Lili
Végvári Tamás