John Maxwell Coetzee kapta az irodalmi Nobel-díjat

A dél-afrikai John Maxwell Coetzee kapta idén az 1901 óta kilencvenhatodik alkalommal odaítélt irodalmi Nobel-díjat. A 63 éves író az elismerés mellett 10 millió svéd koronát, azaz közel 281 millió forintot is átvehet az Akadémiától.

A díj odaítéléséről a Svéd Tudományos Akadémia 18 állandó tagja döntött titokban. A hagyományokhoz hűen még a nyertes bejelentésének időpontját is csak két nappal az esemény előtt jelentették be.

A posztmodern búr

John Maxwell Coetzee 1940-ben született, és jelenleg a Cape Town-i egyetem általános irodalmi tanszékének professzora.

John Maxwell Coetzee

A friss Nobel-díjas Dél-Afrikában és Angliában járt egyetemre, ahol nyelvészetet és informatikát hallgatott, majd az IBM-nél dolgozott programozóként. Később Amerikába költözött és tanulmányait a texasi Austin egyetemen folytatta, ahol angol irodalmi tanulmányokat folyatott. Diplomamunkáját - amely Samuel Beckett stílusát elemezte - 1968-ban írta meg. Ezután két évig tanított a buffalói egyetemen.

A hetvenes évek elején el kellett hagynia az Egyesült Államokat, mert több háborúellenes tüntetésben vett részt. Visszatért Dél-Afrikába és azóta is a fokvárosi egyetemen tanít.

Regényeit a hivatalos irodalmi élet eddig is elismerte, hiszen ő az egyetlen író a világon, aki kétszer is elnyerte a patinás brit Booker Prize-t. Számos egyéb rangos irodalmi díjjal is kitüntették már a szerzőt, többek között Geoffrey Faber-emlékdíjjal, és Redonda-díjjal is. Ezek az elismerések azonban nem sokat jelenthettek neki, mivel egyetlen díjkiosztó ünnepségére sem ment még el.

Parrag Judit irodalomtörténész dél-afrikai irodalomról szóló elemzése szerint az irodalmi életben Coetzee-t tartják a legposztmodernebb afrikai írónak: művei főként korábbi szövegek újraírásai, így regényeiben az intertextuális utalásrendszerrel teremti meg a művek sajátságos világát. A magyarul utoljára 2000-ben megjelent Barbárokra várva című regénye például Konsztantinosz Káváfisz Várunk a barbárokra című költeményének újraírása, prózává dolgozása. A regényben semmiféle konkrét utalás nem szerepel a dél-afrikai valóságra, csupán a közelebbről meg nem nevezett Birodalom és a Barbárok szembenállásáról beszél az író, a Birodalom egyik előretolt helyőrségében játszódó történet kapcsán. Ez a regény, ahogy más művei is tulajdonképpen a dél-afrikai aparheid-rendszerről szólnak. 1999-ben jelent meg Disgrace (Szégyen) című regénye például az apartheid megszűnése utáni állapotokat vizsgálja. Főhőse egy fehér egyetemi professzor, vagyis áttételesen maga Coetzee.

Cotzee az őt közelebbről ismerők szerint zárkózott, hallgatag ember, akinek nincsenek káros szenvedélyei, vegetáriánus, és hosszú sétákkal tartja fizikailag és szellemileg is frissen magát, éppen ezért nem meglepő, hogy a Cape Town-i egyetemen sokan csak jezsuitaként emlegetik. A dél-afrikai értelmiségi partikon arról ismerhető fel, hogy általában csendben ül a sarokban. Szótlanságának, és visszavonult életének egyik oka, hogy fia huszonhárom éves korában autóbalesetben meghalt, feleségétől pedig elvált.

Kilencvenhatodszorra

Inventas vitam iuvat excoluisse per artes - szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni: ez a jelmondat olvasható a Nobel-díj kitüntetettjeinek ajándékozott érmén. A világ kétségkívül legrangosabb kitüntetésének alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki fantasztikus gazdagságát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Élete végén úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja. 1890-ben kelt első végrendeletében még csak az élettan és az orvostudomány művelőire gondolt, a kitüntetés végleges formáját 1895. november 27-én kelt harmadik, svéd nyelven írt végrendeletében határozta meg. Eszerint "A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették."

A díjakat odaítélő intézmények minden ősszel levélben kérnek javaslatot a világ vezető tudósaitól; a javaslatoknak február 1-jéig kell megérkezniük, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki, a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és egy csekket kapnak (idén 10 millió svéd koronáról). Átvétele határidőhöz kötött, ennek lejárta után csak az érem és az oklevél jár, a pénz nem.

A pénzösszeg nagysága a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik, ezért a kitüntetettek fél évszázadig évről évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani. 1953-ban módosították a rendelkezéseket, kivéve a teljes adómenteségre vonatkozó részt. 1999-ben az alapítvány befektetéseinek majdnem kétharmada részvényekben volt. 2000-ben először a svéd felügyelet azt is engedélyezte, hogy a díjakat ne csak a vagyon kamatából, hanem a tőzsdei árfolyamnyereségből közvetlenül fizethessék.

Kertész után

Az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje, Kertész Imre már pár héttel ezelőtt elmondta az AFP francia hírügynökség kérdésére, hogy nem foglalkoztatja, hogy idén ki kapja az elismerést. A magyar író tavaly szintén 10 millió svéd koronát kapott a kitűntetés mellé, könyveinek eladása pedig az egész világon az egekbe szökött, több hétig vezette például az Amazon internetes könyváruház eladási listáját. Ugyan Coetzee egész életműve is kapható az amazonnál, de a dél-afrikai író regényei eddig nem számítottak sikerkönyveknek.

A távirati iroda információi szerint az Európa Kiadó még ebben az évben újból kiadja az író magyarul már megjelent Barbárokra várva című regényét, illetve a jövő év elejéig megjelentetik Michael K. élete és kora című művét.