'Nem vihettük túlzásba'

Az Uránia mozi előtt hatalmas éljenzéssel fogadják Rudolf Pétert, aki megkéri a sofőrét, hogy lépjen hátra, nehogy egy címlapra kerüljenek, majd a kozmixos Lalát ölelgeti, és bevonul a vörös szőnyegen a Szingli tangli című film premierjére. Persze ez csak egy jelenet az Egy szoknya, egy nadrágból. A valóság kicsit más. A mozi előtt alig lézengenek, nincs éljenzés, amikor Rudolf szerényen mosolyogva megérkezik feleségével Nagy-Kálózy Eszterrel.

Vakuk és sztárok, mint a filmekben

Ekkor már Oroszlán Szonja elképesztően szűk selyemruhában pózol a fotósoknak Náray Tamás divatmogul oldalán, akivel később az egész gálán is együtt maradnak, majd gyors egymásutánban megérkezik Bajor Imre, Szerednyei Béla és Pogány Judit is. Mind elvonulnak egy rövid interjúra, a fekete estélyiben, férjével érkezett Kéri Kitti viszont csak áll és mosolyog.

A meghívottak közt van még a szereplőkön kívül Ernyei Béla, aki a film kezdetéig egy csinos, szőke hölggyel beszélget, Herendi Gábor rendező, Koós Réka, és a Back II Black zenekar tagjai, no meg Groovehouse Judy, és megasztáros Nagy Edmond. A kozmixos Lala csak későn érkezik, mire az aula már nagyjából kiürül, de még így is nagy feltűnést kelt csajával az exgida modellel, Kondákor Zsófival, akit előszeretettel csókol meg, ahányszor a fotósok erre kérik.

A főszereplők közül Kern András nem vesz részt a vetítésén, mert éppen Gogol Revizorjának polgármesterét játssza a Vígszínházban. Nem látni azonban Mucsi Zoltánt se, így állandó partnere, Scherer Péter - akivel a filmben kivételesen hülye, kétbalkezes álukrán maffiózót játsszanak -, a gyerekeivel jelent meg.

Gundel és Kazinczy

Szokásos fél órás csúszás után Gundel Takács Gábor sztárból mezei műsorvezetővé vedlik. Közli, hogy az Egy szoknya, egy nadrág egy önálló film, és igazán nem lenne szabad a negyvenhármas, Latabár Kálmános verzióhoz hasonlítani.

"Szándékosan nem használom a remake szót, mert ilyenkor mindig eszembe jut szegény Kazinczy, aki nyílván reinkarnálódott és most itt él közöttünk." Így Gundel Takács bohózatot mond helyette. Aztán hazai pesszimista hozzáállással közli, hogy ez a film se többet, se kevesebbet nem akar, mint szórakoztatni "Úgyhogy így tessék nézni, ha meg jobban tetszik, egye fene, az se baj."

A film jó? A közönség nevet

A filmnek a vártnál korábban vége szakad, Gyöngyössy jólnevelten kilencvenöt percesre álmodta az Egy szoknyát. A nézőtéren gyakorta kacagnak hangosan az emberek, idővel a mellettem ülő esemesező pasas is megunja, hogy folyamatosan vakít a telefonja tízméteres körzetben, és a film felénél addig leghangosabban nevető haverja is szépen elalszik. Mint később kiderül Orbán "100 Folk Celsius" Józsi baráti körébe tartoznak .

Gundel Takács ismét színpadra lép, hogy felkonferálja a stábot. Ekkora már Kern András és Mucsi Zoltán is befut, így semmi akadálya, hogy a bohózat minden szereplője és készítője meghajoljon, Rudolf Péter többször is, mert szerinte visszatapsolják. Szerintem ez össztaps, ami úgy globálisan a filmnek szól, de végül is ő az Egy szoknya igazi sztárja ez tény.

Divat és pia

A díszes társaság felvonul az emeletre, hogy ott különböző színű pezsgőt és bort igyon és megdézsmálja a félszáraz apró pogácsákat. A tömegben orrfacsaró parfümszag terjeng, de valamiért mintha mindenki suttogna. Meggyőző és kevésbé meggyőző sustorgásokat lehet hallani arról, hogy a film jó volt. "Ja sokaknak fog tetszeni, az igaz." - mondja erőtlen hangon egy férfi.

Back II Black-es Bebe és Oroszlán Szonja a pultnál ácsorognak, és egyik közös bulizásukat emlegetik, ami a hangsúlyokból és mosolyokból ítélve komoly piálás lehetett ("orbitálisan berúgtam", teszi hozzá a biztonság kedvéért Szonja), így elég nehéz az Egy szoknya naiv Ibolyájának közelébe férkőznöm, de van egy pillanat, amit sikerül kihasználni, így lerohanom még Náray Tamás előtt. Náray éppen arról beszél, mennyire nem készítene filmes kosztümöt, mert az nem az ő világa.

Szonja közli, hogy a ruhája természetesen Náray, és hogy direkte ilyen szűk és kényelmetlen, mivel a negyvenes évek hangulatát akarta hozni. Ez minden kétséget kizáróan sikerült is neki.

Shakespeare és a remake

Valamiért az Egy szoknya szereplői amúgy egybehangzóan azt a véleményt vallják, hogy Shakespeare-t is már ezer éve viszik újra és újra színre, mégse mondja senki, hogy az remake. "Ki emlékszik már az eredeti filmre?" - kérdez vissza Rudolf Péter, aki a filmben végig teljesen felismerhető, még akkor is amikor a milliomos Dulcinea de la Rozát játssza. - "Az volt a cél, hogy hihető legyen a smink, hogy egyedül egy férfi is meg tudja csinálni, tehát nem vihettük túlzásba."

Megkérdezem tőle, játszana-e Othellót a Nemzetiben, ahogy a filmben Sóvári Péter, és bár nagyon rohanna, erre egy pillanatra megtorpan. "Játszanék a Nemzetiben, mert én azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszik az épület." - feleli váratlanul, és még épp annyi időm van, hogy meggyőzzem szerintem is jópofa épület.

A rendező Gyöngyössy Bencének feltételezéseimmel ellentétben nem mániája, hogy régi filmeket forgasson újra, bár azt nem árulja el, hogy a Hippolyt és a Meseautó után most miért Latabár filmjei jönnek.

"A háború előtt csak a vígjátékokra épített a magyar filmipar és nem véletlen. Amikor aztán a nyolcvanas években válságba került a film, Európa rájött, egyetlen fegyvere van Hollywooddal szemben: a hazai sztárokra épített vígjáték. - mondja a rendező, és hevesen törölgeti homlokát, de hát senki nem nyit ablakot. - A jelenkor problémái hasonlóak a harmincas évek gondjaihoz, tehát ezek a filmek ma is teljesen aktuálisak."

Ezt a szemléletet követve jutott el Gyöngyössy odáig, hogy újraforgassa az elmúlt század legnagyobb vígjátékait, de ő ezt nem ötlettelenségnek nevezi. Akárcsak kollegái, ő is Shakespeare-t hozza fel mentségül, hiába mondom neki, hogy az Othellot azért ritkán szokták átírni, úgy véli volt már ilyen, és valójában ez igaz. Csak hát ritka, hogy Othello rájön, hogy Jágó átverte. Ugye.

"Az eddigi filmek sikere önmagáért beszél. Olyanokat is bevisz a mozikba, akik amúgy sose járnak. Nem szabad összehasonlítani az eredetivel. Amúgy én nem szerettem a régi film végét, szerintem nem volt jó egyáltalán."