Gothár visszatér, és nem beszél

2021.05.06. 14:12

Hét kis véletlen című új alkotásával tér vissza a mozikba Gothár Péter rendező. Egy csodás tanárnő és volt diákja között fellobbanó leszbikus szerelem kapcsán találkozunk egy élet nagy kérdésein még töprengő fiúval és egy lázadásokon túli apával. Megelevenedik a múlt és jelen – ha nem vagyunk túl bizakodóak –, és talán a jövő is. Összegző film, nagyszerű színészekkel. Gothár személyes botrányáról a film kapcsán sem beszél.

Legutóbb 2006-ban jelentkezett új filmmel Gothár Péter. Ez volt a Magyar szépség, ami ugyan 2003-ban nyert a Filmszemlén, de csak három év múlva kezdték el játszani a mozik. Most induló filmje is várt kicsit, hiszen épp a Covid-19-járvány kitörése előtt mutatták volna be, 2020-ban. Erre nem gondolhatott, amikor az 1982-es Megáll az időt forgatta, de ilyen értelemben sikeres jósnak bizonyult a címadáskor.

A Hét kis véletlenben is főszerepet kap az idő. Látunk málladozó vakolatokat, nem maradhat el a lichthóf és a gang sem, hiszen a szereplők közös élettere egy generációk lomjaival/emlékeivel/kincseivel telezsúfolt hatalmas pesti lakás. Maga a ház negyven éve is ugyanilyen lehetett, és már akkor is azt mondták rá, hogy negyven éve nem változott.

Az apa – Mészáros Máté alakításában – antik kottákat kutat, imád főzni, és teniszütővel szűri a spagettit. Jó ember és jó apa. Szerethető, néha sír, máskor vicces. Sok erős poén van a filmben, ami enyhíti a váltakozó idősíkok és terek okozta bizonytalanságot a nézőben. Mészáros Máté kiszámítható, ismerős karaktert formál, de akkor lep meg, amikor csak akar. Egy pillanatig sem unalmas, ha akarja, nevetünk, de bármikor odateszi a tragédiát. Csodálatos jeleneteket köszönhetünk neki ég és föld között. 

A film töredezett dialógusokban rajzol meg jellemeket, intim beszélgetésekkel, narratív képsorokkal vázolja fel a banálisan pontos családképet. A mai tizen-huszon évesek köznapi nyelvhasználatának radikalizmusát ütközteti a kortárs irodalom nyelvi teréből származó idézetekkel, allúziókkal, egyfajta emelkedettebb, lírai regiszterrel.

– fogalmaz a sajtóanyagban a rendező a verbálisan is izgalmas a filmről. Ez az íróknak, Bognár Péternek, Gothár Péternek és Németh Gábornak köszönhető a filmben idézett szövegrészek szerzőin túl. 

A rendező vizsgakérdéseket és feladatokat rejt el a szürreális meglepetések között. Valóságos fejtörő film idézetekkel és utalásokkal, nem véletlenül dedikálta Gothár Esterházy Péternek. El is hangzik benne a Harmonia Celestis egyik emblematikus mondata: „Édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs.” De a filmbéli apa igenis ott van. Egy jelenetben meg is ígéri, hogy itthon van, erre akár meg is esküszik, ha kell. A „mutterja” életére. De mi van a saját életével? Az mire elegendő biztosíték?

A szerelem, vagy inkább a megélhető szabadság lehetősége Gothár filmjében egy gyönyörű lánnyal érkezik, aki a Duna vizéből sétál elő. Nem biztos, hogy segít. Talán olyan lehetőség, mint Monte Cristo alagútja, ami nem a vár falain túlra, csak a szomszéd cellába vezet. Ahogy Edmond Dantes is rájött, hogy legalább látszólag meg kell halnia, ha szabadulni akar, úgy a cselekmények középpontjában álló Gertrúdot, a nőt, anyát, művészt is mentőbe küldi Gothár. Először a film elején, majd a végén is.

Rezes Judit nagyszerű művész, Gertrúd szerepében csodálatos. Egyszerre valóság és jelkép. Vagy inkább hol ez, hol az. Vigyázni kell vele és rá. Veszélyes a szabadság.

FELTŰNIK A KÉPEKEN BÖRCSÖK ENIKŐ IS. EZ AZ UTOLSÓ FILMSZEREPE. NEM BESZÉL, ÉS MINDENT ELMOND. MÁGIKUS.

Gertrúd fiát is Börcsök játssza. Börcsök Olivér. Jó színész, megvetette a lábát a filmben szereplő művésztársai között. Felér hozzájuk, pedig elég magasan vannak. Hasonló faladatot oldott meg az Albánt játszó Mészáros Blanka is. Ahogy Cserhalmi György gyakran leszögezte: a tehetség nem tanítható. Mindkét fiatal színészt öröm nézni és hallani.

A történet szerint a lány vízbe ugrik egy kenuból, hogy csuromvizesen beálljon a verőcei Duna-parton daloló kórusba. Ő így tér vissza.

Voltak rosszabb idők, amikor más okból kerültek Dunába emberek. Nem tértek vissza. Erre is van utalás a filmben. Nyomatékosan. Az egyik véletlen a hét közül egy német katona, aki elengedi a zsidó lányt, Gertrúd nagymamáját. Mi lett vajon a fiúval? Lelőtték, később próbált átszökni Nyugat-Berlinbe, elvette a nagyit, és boldogan éltek, vagy valami más? Sorra villannak fel az emblematikus fotók, mindegyiken az ő feje. Európai történelem, magyar történelem, pesti történelem, egy család történelme, minden egyes ember privát történelme.

Azt is keresi Gothár, hogy mi ez az egész élet. Van-e múltunk, és van-e jelenünk. Ha van, mit kezdjünk velük. Vagy mit kezdenek velünk. A jövőt hagyjuk. Hagyjuk a gyerekekre. Törjék a fejüket, majd felnőnek és abbahagyják. A szeretet megvéd, a szerelem nem ment meg mindentől. 

Gertrúd elmegy és visszajön. De nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban elment-e. Ha nem ment el, akkor is visszajött? Tandori Dezső Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok című késői versében így fogalmazódik meg a számvetés:

Elmúlt. Megvolt.

Elmúlt? Megvolt.

Elmúlt. Megvolt?

Elmúlt? Megvolt?

Megvolt? Elmúlt?

Megvolt. Elmúlt?

Megvolt? Elmúlt.

Megvolt. Elmúlt.

A film első jelenete fekete-fehér, akkor játszódik, amikor a Londonból hazatérő Albán még Gertrúd diákja volt. A gyermekkórus egy Bartók-koncertfelvételt néz moziban. A végén mindenki kimegy a teremből, majd a házból. Kiürül a roskadt épület, a bejárat fölött még világít a szakadt neonfelirat: MOZI.

Básti Juli és Bezerédy Zoltán filmbéli jelenete színház a moziban. Ezt bármikor el tudnánk képzelni a Katona József Színházban is. Ám színpadi rendezőként Gothár azóta nem kap munkát, mióta kidobták a Katonából és az SZFE-ről. Nincs ez kimondva, de úgy tűnik, nagyon is be van tartva. Sok mindent ki kellene mondani. Tényeket, okokat, következményeket. Véleményeket és szempontokat. Felajánlotta, hogy ad interjút, de erről nem kérdezhetjük. Mondtuk, pedig ezek fontos kérdések. Egyszer majd biztos megszólal, és akkor lesz interjú is. Addig is a művészfilmeket játszó mozik huszadikától vetítik a Hét kis véletlent.

Aki szereti Gothár munkáit, rendezéseit, annak ez a film fontos. Egy újabb meghatározó részlet, ami maga is ezer darabból áll, és majd kiderül, hova passzol. Talán véletlenül, talán nem.