Szanaszét díjazták, ingyen megnézheti őket az Indexen

Kenyeres Bálint most éppen az A kategóriás locarnói filmfesztiválon versenyez hosszú idő után elkészült első nagyjátékfilmjével, a Tegnappal, de nem az az első alkalom, hogy a rendező ilyen komoly társaságba kerül. Bravúros kisfilmjeit eddig is ünnepelte a világ, most az Indexen ingyen megnézhető, hogy miért.

Kenyeres Bálint 1976-ben született Budapesten, filozófiát, filmtörténetet és filmelméletet tanult, majd 2006-ban, már két világhírű rövidfilmmel a háta mögött diplomázott filmrendezőként. Már legelső rövidfilmje, a Zárás is a szintén A kategóriás Velencei Filmfesztiválon debütált 1999-ben, hogy aztán még harminc másik nemzetközi fesztiválon vegyen részt, begyűjtve egy tucatnyi díjat is. Kenyeres formai bravúrjait az elmúlt húsz évben mindig ünnepelte a szakma: Tarr Bélához és Jancsó Miklóshoz hasonlóan ő is hosszú snittekkel dolgozik, de mégis eltérő formanyelven a nagy elődökhöz képest.

A Zárás című rövidfilm egyetlen egy beállításból áll: a kamera, mint egy fáradt vendég, komótosan végigjár egy lepusztult kocsmát a záróra előtti percekben, eleinte semmilyen eseményt nem mutatva, aztán elidőzve a tökéletesen érzéketlennek tűnő vendégeken, hogy aztán egy brutális és meglepő végkifejlet után úgy távozzon az ivóból, ahogy bejött.

Hosszú idő telt el a következő, még nagyobb sikerig: a Hajnal előtt (Before Dawn) már a legfontosabb európai filmfesztiválon, Cannes-ban debütált 2005-ben, és különdíjat nyert a legfontosabb amerikai filmfesztiválon, a Sundance-en. Aztán elnyerte a legjobb rövidfilm Európai Filmdíját, és még harminc másik díjat. A Hajnal előtt-et már 140 fesztiválra hívták meg.

A szintén egyetlen snittből álló film formai bravúrja a tér kitágításából is érzékelhető, de a történet is nagyobb szabásúvá vált: a tizenkét perces jelenetben folyamatosan újabb és újabb fordulatok történnek, a nyitó- és a zárókép, a szelíden lengedező búzamező pedig a legkevésbé sem szelíd, erőszakosan sorsfordító eseményeket próbál meg elfedni. 2018-ban pedig amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy Kenyeres már bő tíz évvel a téma megkerülhetetlenné válása előtt is a menekültkérdésről forgatott.

Kenyeres legutóbbi kisfilmje 2009-ben készült el, szintén Cannes-ban mutatták be, azóta pedig ötven másik fesztiválon volt jelen. A repülés története már nem egysnittes, bár az átlagosnál jóval hosszabb beállításokat használ.

A filmben az a legkülönlegesebb, hogy egyáltalán nem arról szól, amiről a képek nagy része beszél. Az alaptörténet csak annyi, hogy a huszadik század első éveiben egy úri család hazamenne a normandiai piknikezésből a tengerpartról, de egy kislány eltűnt, az anyukája pedig betegre aggódja magát, hogy hol lehet. De a lényeg a háttérben zajlik: egyedül a kislány látja, ahogyan a repülőgépek feltalálásának hajnalán egy névtelen kísérletező kezdetleges repülőjével a levegőbe tud emelkedni, de aztán a vízbe csapódik, és alighanem szörnyet hal. Az esemény a filmben is a háttérben marad, csak a kislány agyába ég be, ahogy így van ez azzal is, amiről a történet szól: a dicső repülő emberekig vezető dicstelen út katasztrófáival, amire senki nem emlékszik a fantasztikus felfedezések árnyékában.

A Tegnap, az első nagyjátékfilm legelső közönsége augusztus 6-án láthatta a filmet Locarnóban. Szeptember 6-án a hazai mozikban is kiderül, hova vezetett a fenti kisfilmekkel kirakott út. És hogy hány snittből áll a kétórás film.