Könnyed háború a Grand Budapest Hotelben

Ne tévesszen meg minket, hogy a Grand  Budapest Hotel szélsőséges kritikákat kapott, és egyszerre tartották remeknek, meg halvány utánérzésnek. Ez teljesen normális olyan filmeknél, ahol a rendező nem egyszerűen népszerű, hanem komoly rajongótábora van.

A rajongók jellemzője pedig, hogy hajlamosak kiszámíthatatlanul viselkedni, pláne, ha nem azt kapják, amire számítottak. Wes Anderson a Grand  Budapest Hotelben ugyanis valami újjal próbálkozik: megpróbál komoly filmet rendezni.

Ne nyúljon a levélküldő gomb felé, nem  úgy  értem. A Grand Budapest Hotel nem a mundruczókornéli értelemben komoly, ahol ha nincs közvetlen közelről filmezett nyomor, erőszak és lógó orrok, akkor csak vicc az egész. Nem, ebből a szempontból telivér Wes Anderson-filmmel állunk szemben: sodró lendületű, megindító, vicces, gazdagon díszített, és persze tobzódik az érzelmekben.

A műfaj ugyan szokatlan, történelmi kalandfilm, de nem is ez az újdonság, hiszen ő valójában az érzelmes filmek Coen-testvére, úgy értve, hogy filmjeit ő is mindig valamelyik zsáner receptjei szerint készíti, majd ebben a környezetben bontja ki a saját világát.

• Tenenbaum, a háziátok – Családi dráma
• Édes vízi élet – Felfedezős kalandfilm
• Holdfény királyság – Romantikus tinifilm
• A fantasztikus Róka úr – Animációs film
• Stb.

A Grand  Budapest Hotel egy újabb zsáner tehát, a történelmi kalandfilm, amelyben a neves osztrák (vagy cseh) hotel sármőr főportása próbálja megszerezni egy gazdag vendége által ráhagyományozott vagyont. Eközben bejárja az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékeztető világot, várbörtöntől a palotákig, van benne autósüldözés, szerelem és lövöldözés. A figurák, ahogy minden filmben, szertelenek, esendők, de előbb-utóbb kiderül, hogy a szívük aranyból van.

10

Galéria nyílik, kattintson!Galéria: The Grand Budapest Hotel

Wes Anderson, sikerei csúcsán, itt a végletekig kiélhette két, amúgy elég költséges hobbiját is.

• Azt hogy szeret a díszlettel bindzsizni. Minden egyes képet olyan aprólékosan dolgozott ki, hogy a rajongó az ötödik alkalomra is találjon újat, mint például hogy a patinás hotel 1968-as kiadásában milyen találó stílusérzékkel faragták be a narancssárga műanyagliftet az egykor elegáns stukkók közé. Vagy hogy milyen blazírt pofát vág az amúgy teljesen irreleváns inas a háttérben, miközben a főportás patetikusan szaval.
• Továbbá a cameo dömpinget. Mellékszerepekben feltűnik Bill Murray, Tilda Swinton, Jeff Goldblum, Jason Schwartzman. Amúgy Ralph Fiennes a főúr, és játszik Adrien Brody, Jude Law, meg Willem Dafoe is.

Bár a filmvégi szöveg szerint Wes Andersont Stefan Zweig regényei ihlették, az egész hangulatában inkább a Hrabal-féle Őfelsége pincére voltamra emlékeztet. Vagy valamelyik korai Menzel-filmre, mondjuk a Sörgyári capriccióra. Könnyed, élet közeli, humoros, de minden mögött ott van a történelem súlya és kegyetlensége. Na, és éppen itt volt nagy a kabát Andersonra.

Az eddigi filmjeiben a szereplőket kedves mikroközösségek, vagy valamilyen családi problémagubanc vette körül. A Grand Budapest Hotelben viszont boldog békeidőket lebontó harmincas évek, a nácizmus, a kibontakozó világháború a háttér. Ezek adnának keretet és súlyt a történetnek. A szélesebb perspektívát azonban olyan hitelességgel tudja csak felfesteni, mint aki a forgatókönyv írása közben olvasott el két Wikipédia szócikket a második világháborúról, és Kelet-Európáról. Anderson komoly filmet akart csinálni, de pont ebben a sportágban ő nem annyira jó.

Tragédiáról ugyanakkor nincs szó. Igazán zűrös nap kell ahhoz, hogy az ember mégse bárgyú mosollyal az arcán ülje végig az egészet.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!