Valóban akkora hős volt Hunyadi János, mint ahogy azt gondoljuk?

Minden népnek megvannak a maga hősei, és talán kevés annyira osztatlanul pozitív karaktert tudunk említeni a magyar történelemben, mint Hunyadi János. A híres törökverő hadvezért, az ország vitéz kormányzóját legendák övezik, ráadásul nagyságát az is jól mutatja, hogy nemcsak a magyarok, de Közép- és Kelet-Európa más népei is hősként tekintettek rá.

Persze találni olyan nemzeteket, ahol Hunyadi kevésbé makulátlan történelmi szereplő, például a szerb történészek elemzéseiben. De minden népnek megvan a maga narratívája, a Rubicon Intézet Hunyadi-estjén pedig ezek közül többet is megismerhettünk.

Mennyit tudunk? Hát nem sokat...

Hunyadi személye a mai napig foglalkoztatja a magyarokat – jól mutatta ezt, hogy a Premier Kultcafé előadótermében nem csupán a széksorok teltek meg, de érdeklődők álltak a fal mellett és a lépcsőkön is. Az egykori kormányzó története talán azért is izgalmas sokaknak (ha a sorozatot félretesszük), mert az élete első feléről kevés a biztos adat. Pontos születési ideje ismeretlen, amiről Pálosfalvi Tamás elmondta, hogy a történészek az 1390 és 1410 közötti időszakot jelölik ki, de minden kétséget kizáró információ nincs az életkoráról, ahogy arról sem, hogy pontosan hol és meddig szolgált.

Amit a Hunyadiakról tudunk, az nagyon-nagyon kevés. Be kell ismernünk férfiasan, hogy a havasalföldi származást a tágabb szakmán kívül már nem sokan vonják kétségbe. Azt már tudjuk, hogy maradtak rokonok és birtokok Havasalföldön, de ettől nem vált egyszerűbbé a család származásának összeállítása. Az, hogy onnan érkeztek, egészen biztos, ahogy az is, hogy valamikor Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idején kerültek át Havasalföldről Erdélybe. 

A szakember azt is hozzátette, hogy valószínűleg rokonságban álltak valamelyik havasalföldi vajdai dinasztiával, ennélfogva nem egy alacsony származású, hanem egy előkelő, bojár családról beszélünk. Pálosfalvi Tamás elmondása szerint ennek köszönhető, hogy Hunyadi János 1447-ben egy alkalommal felvehette a havasalföldi vajdai címet. 

Pályája kezdetéről mégis kevés konkrétum említhető. Az első igazán részletes és jobban nyomon követhető időszak, amikor 1432–1433-ban Luxemburgi Zsigmond kíséretében Itáliába ment. A történészek számos urasággal kötik össze Hunyadi kezdeti éveit, de ezek nem minden kétséget kizárható kapcsolatok, így nem könnyű a hadvezér szakmai pályafutását pontosan nyomon követni. Életkorának bizonytalansága is nehezíti a helyzetet, hiszen nem tudni, hány éves, amikor a politika színterére lép.

Az író szájíze

Azok az idők, amikről már jóval komolyabb és részletesebb feljegyzések maradtak Hunyadi János karrierjéről, a törökök elleni csatáinak időszaka. A hadvezér kezdeti sikereit azzal szerezte, hogy képes volt legyőzni azokat a portyázó csapatokat, amelyek a déli határhoz közel pusztítottak. A történész elmondása szerint ekkor vált erőteljesebbé az a gondolat, hogy át kell helyezni a csatározás színterét az oszmán oldalra, hiszen néhány száz fosztogató könnyűlovas ellen nem lehet hatékonyan védekezni, így Hunyadi az ellentámadásban látta a siker kulcsát. 

A várnai csatában elesett I. Ulászló magyar és lengyel király, akinek a halála még a történetírók közt is megosztó volt. Pálosfalvi Tamás elmondta, hogy mivel számos krónikás sajátos megközelítésben írta meg a történelem eseményeit, így például ennek a csatának is több olvasata van. Egy lengyel krónikás például Hunyadit vádolta a király halála és a várnai csatavesztés miatt.

Ugyanez a többféle megközelítés szinte minden korabeli alakra igaz, így Hunyadi Jánosról több nemzet krónikásainak sem volt pozitív véleménye. De még a mai napig intrikus szereplőként számon tartott Cillei Ulrik is feltehetően más volt, mint ahogy az a közemlékezetben megmaradt.

Pálosfalvi Tamás elmondta, hogy Piccolomini neheztelt a Cilleiekre. A történetíró nagyon jó viszonyt ápolt III. Frigyessel, akinek egy időben az udvarában is tevékenykedett, Frigyes pedig komoly érdekellentétben állt a Cillei családdal. Miután kihaltak a Cilleiek, rengeteg negatív dolgot terjesztett el róluk Piccolomini, akár azt, hogy Cillei Borbála szajha volt, vagy hogy Cillei Frigyes feleséggyilkos, Cillei Ulrik pedig gátlástalan ármánykodó. Mivel a magyar, lengyel és osztrák történetírás is nagymértékben merített Piccolomini munkáiból, a Cilleiekkel szembeni ellenszenv beivódott a történelembe. A szakértő elmondása szerint Cillei Ulriknak és III. Frigyesnek sokkal mélyebb volt az egymással való ellentéte, mint Hunyadinak bármelyikőjükkel. 

A Cillei–Hunyadi viszony olyan, mint a Brankovics–Hunyadi kapcsolat. Amikor egyenlő akaratok feszülnek egymásnak, mindegyiknek van valami igazsága. Nem úgy kell elképzelni, hogy ezek az emberek folyamatosan páncélmellényben beszélgettek egymással, mert azt nézték, melyik szúrja le a másikat

– fogalmazott Pálosfalvi, aki külön kiemelte, hogy például Cillei Erzsébet személye is gyakran perifériára szorul a magyar történelemben. Pedig jelentős szereplő lehetett volna, ha a ragály nem viszi el fiatalon, és Hunyadi László feleségeként gyermeket szül.

Ebben az esetben Lászlót nem fejezik le, Cillei Ulrikot sem ölik meg Nándorfehérvárnál, és talán az egész magyar történelem máshogy alakul, ma pedig teljesen eltérő képünk lenne a Cillei grófokról. 

Szegény Garai László is Cillei-rokon, hiszen anyja Cillei lány. Neki is rettentő rossz a renoméja. Ez a Garai–Cillei liga ilyen amőbaszerűen végigkíséri az egészet, és ha bármi történik, ők ott vannak még akkor is, ha valójában nincsenek ott. Garai László hosszú éveket töltött Frigyes fogságában, de a történészek akkor is úgy vannak vele, hogy onnan is biztos elértek a csápjai. Pedig az ő viszonya Hunyadival kifejezetten korrekt volt. Semmi jele nincs, hogy utálták volna egymást

– részletezte a szakember.

Eltérő nézőpontok

Pálosfalvi Tamás elmondása szerint a Brankovics–Hunyadi ellentét, amelynek kapcsán gyakran hivatkozunk árulásra, valójában sokkal árnyaltabb helyzet, mint ahogy azt gondolnánk. Hiszen a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közé szorult szerb urak nehéz helyzetben voltak. Ha a szerb történészek okfejtéseit olvassuk Brankovics György fejedelem, későbbi despota uralkodásáról, akkor náluk Brankovics pozitívabb történelmi karakter, mint Hunyadi János, hiszen mindent megtett azért, hogy a kor adta lehetőségek között a legjobb döntést hozhassa meg.

A Rubicon Hunyadi-estjének valódi tapasztalata az, hogy amit ma történelmi tényekként tudunk, az sokszor az írnokok, históriások elbeszéléseiből fennmaradt információkon alapszik, miközben ezek az emberek is gyakran voltak elfogultak, ellenfeleiket pedig nem szégyellték még a haláluk után is bemocskolni.

Ha most azt mondanánk, hogy Hunyadi János hadvezérként nem vetette meg a kifogásokat, ha egy-egy vereségének az okát kellett megfejteni, akkor azt leginkább mítoszrombolásnak, történelemgyalázásnak tekintenénk. Holott még az olyan, hazánkban makulátlan hősként számon tartott történelmi személyiségeknél is, mint Hunyadi, vannak olyan pontok, ahol jóval kisebb a reputációja. 

Ahogy Pálosfalvi Tamás is kiemelte, hazánkban olykor kevés az, ha jó hadvezérek és katonák elismerésre méltó győzelmet aratnak – sokan igénylik, hogy 3–0-s hátrányból fordítsunk, mert az nagyobb dicsőség. 

Ha eléggé elmerülünk a történelem ezen időszakában – ami a mai napig tele van vakfoltokkal és találgatásokkal –, egy idő után lehetőségünk nyílik nem rossz vagy jó karakterekként tekinteni a szereplőkre, hanem különféle történelmi alakokként, akiknek megvoltak a saját céljaik, indítékaik, amelyek egyik szempontból elfogadhatónak tűnnek, míg másik oldalról elítélendőnek.

(Borítókép: Rise of the Raven produkció)