A rasszizmus háborújában két tűz közé szorult, mégis királyként távozott a világról

A fekete énekest, aki a XX. század első felében kezdte karrierét, a fehérek és az afroamerikaiak is imádták – és vetették meg.

• A szeretet zenéjére, őszinte, dallamos nyelvére volt válasz.
• A gyűlölet egy fekete énekes sikerének, a nyílt egyenjogúsági harcoktól távol maradó afroamerikai sztárnak szólt.

Pedig Cole-t nem ez határozta meg.

Király lett, mert egy részeg ráförmedt

Egy jazz-zongorista volt, akinek – a legenda szerint – énekesi karrierje egy részeg embernek köszönhető, aki nem elégedett meg azzal, hogy az ifjú zenész csak zongorázik a bárban, éneket akart hallani. 

A dalt, amit a vendég kért, Cole nem ismerte, ezért inkább a  Sweet Lorraine-t kezdte énekelni. Miután a közönség meghallotta az addig némán zongorázó zenész hangját, nem is hagyták, hogy újra elcsendesüljön, beleszerettek abba az őszinteségbe, ami az énekét átjárta. 

Kezdetben jazz-zongorista akartam lenni, időközben énekessé vált. Érzésből énekeltem, és egyszerűen így jött ki belőlem

– fogalmazott egy 1956-os rádióinterjúban. 

Énekesként hatalmas sikereket ért el. Számos toplistás lemeze és dala született az 1940-es években a Capitol Records egyetlen fekete formációjában, a King Cole Trio tagjaként. Mint szóló, énekes sztár, leginkább az 1950-es évektől beszélhetünk róla, de zongoristaként sem hagyott fel professzionális tevékenységével. Bár már a '40-es évektől szerződés kötötte, hogy hangját és nevét csakis a Capitol égisze alatt használhatja, álneveken rengeteg dalban működött közre különféle előadókkal mint zongorista.

Két tűz között

1956-1957-ben Cole már akkora sztárnak számított, hogy saját tévéműsort is vezetett, amiben különféle hírességekkel beszélgetett, zenélt és játszott együtt, akár Tony Bennett, Ella Fitzgerald vagy Peggy Lee. A műsor különlegessége, hogy ez volt az NBC első olyan adása, amit országszerte sugároztak és afroamerikai műsorvezetője volt. Bár a csatorna mindent megtett, hogy életben tartsa a műsort, nem találtak országos szintű befektetőt, aki hosszabb távon a műsorba invesztált volna, így bő egy év után be kellett fejezzék. Cole akkor azt nyilatkozta: 

A Madison Avenue fél a sötéttől.

Az énekes sokáig nem vett részt nagyobb egyenjogúsági megmozdulásokban, pedig érték atrocitások. Fekete előadóként teljes koncerttermeket tudott megtölteni csupán fehér közönséggel. Egy ízben, 1956 áprilisában a színpadon támadták meg Alabamában,

Szerencsére nem esett súlyosabb baja, a rendőrség elfogta az elkövetőket, akiknél ütő- és lőfegyvereket is találtak a kocsiban.

A koncertet megelőzően különféle fotók terjengtek Nat King Cole-ról: fehér rajongóival közösen volt látható olyan feliratok társaságában, mint „Cole és a fehér asszonyai” vagy „Cole, meg a lányod”. Kiderült, hogy az összeesküvésben, ami fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportokhoz volt köthető,

Az énekest akkor is érték már támadások, amikor fehérek lakta környéken vett házat, nem sokkal később pedig égő keresztet talált a kertjében, de volt olyan, hogy a kutyáját mérgezték meg. Akadt olyan fellépése, ahol a meghívó szálloda nem volt hajlandó a többi vendéggel együtt kiszolgálni: a bárjuk szegregáltan működött. 

Nem volt más választás

Az énekes idővel belekényszerült az egyenjogúsági szerepvállalásba, mert nem csupán a fehérek, de az afroamerikaiak is támadták, amiért híres előadóként nem ált ki az ügyük mellett – Uncle Tomnak csúfolták a Tamás bátya kunyhója rabszolga szereplője után. Végül csatlakozott az NAACP-hez (Színesbőrűek Előrehaladásának Országos Szövetsége), és élete végig támogatta a mozgalmat. 

Ez a vég azonban közelebb volt, mint gondolta volna. A hatvanas években súlyos betegség gyötörte, ám az orvosi javaslat ellenére nem hagyott fel a munkával. Szintén énekessé vált lánya, Natalie Cole később azt nyilatkozta, hogy apja azért tett így, hogy családjának biztos megélhetést nyújtson.

Nat King Cole 1965. február 15-én halt meg. Egy nappal korábban, hogy a Valentin-napot megünnepeljék, feleségével elhagyta a kórházat. A tengerhez mentek. Miután visszatértek a kórházba, Nat King Cole már nem érte meg a reggelt.

Temetésén többezres tömeg gyűlt össze, és olyan személyek kísérték el utolsó útjára, mint Robert F. Kennedy, Frank Sinatra, Frankie Laine, Steve Allen. Emléke és hagyatéka a mai napig velünk él, amit utolsó, 1964-es televíziós szereplésénél, a felkonferálásban összegeztek tökéletesen: „a legjobb barát, akit egy dal csak kívánhat.”

Hogy mi is megemlékezzünk életéről, egy kvízzel készültünk olvasóinknak, hogy tesztelhessék, mennyit is tudnak a mesélve éneklő királyról, Nat King Cole-ról.

(Borítókép: Nat „King” Cole 1945. május 23-án Los Angelesben. Fotó: Ray Whitten Photography / Michael Ochs Archives / Getty Images)