Cserhalmi Györgyöt öt év alatt kilencszer műtötték a rákbetegsége miatt

„Az emberben van egy eltökéltség, hogyha ő rákos, akkor egy nagyon komoly világnak kell körülvennie. Nekem a legjobb barátom mindig azt mondta telefonban a műtét után, hogy: „Na, meddig vagy még táppénzcsaló te is?” – és ez baromi jól esett. Amikor meg megéreztem a sajnálkozásnak a legenyhébb tónusát, letettem a telefont” – emlékezett vissza Cserhalmi György a Rákeltérítő műsorában arra, környezete miként reagált betegségére. Elmondása alapján az olyan személyek, mint legjobb barátja, akik humorral és pozitív hozzáállással közelítették meg a helyzetet, sokat adtak számára.

Orvosával, Lohinszky Júliával egyetértettek abban, hogy az embernek elég a saját aggodalmával megküzdenie, nincs szüksége mások sajnálkozására és félelmére még e mellé pluszban.

A főgonosz alatt

A Nemzet Színésze elmondása alapján öt év alatt kilenc műtéten esett át. Orvosa javaslatára pszichológushoz is elment, ami sokat segített, annak ellenére, hogy a korábbi tapasztalatok miatt szkeptikus volt ezzel kapcsolatban.

Öt év alatt kilenc műtét, az sok, és ott felgyűlnek bizonyos dolgok, amikre azt mondta Júlia, hogy: »Ki fogja beszélni, és úgy jön vissza minden, aminek egy emberbe be kell költöznie, hogy még mindig ember legyen«

– fogalmazott a színész. A diagnózisára visszaemlékezve elmondta, hogy nem a legdurvább ráktípussal kellett szembenézzen, de azért igen komoly betegség volt:

Nehéz László tanár úr, aki műtött a sebészeten, mondta, hogy ez a főgonosz alatt van. Annyi történt, hogy odamentem ehhez a nagyon híres tanár emberhez és elmondta, lerajzolta, hogy körülbelül mi fog történni, és azt éreztem, hogy zsong az agyam. Én, ha részt veszek egy dialógban, akkor szoktam figyelni, és nem vágok közbe, főleg, hogyha rám nézve is ilyen fontos a mondanivaló, mégis azt sem tudom, hogy mentem haza. El kellett telnie 24 órának, amíg az embernek elkezd a papírtantusz leérni, hogy »ó, te rákos vagy«.

Őszinteség

Cserhalmi György egymaga ment az orvoshoz meghallgatni a diagnózisát. Nem akarta lányát terhelni vele, és visszaemlékezett, hogy amikor a feleségével voltak, és nála diagnosztizáltak rákot, akkor ő sokkal nehezebben viselte.

Miért vigyem oda a lányomat? Legyen rosszul? Elég, ha én vagyok úgy. Mikor a feleségemről megtudtam, hogy rákos, engem kellett fölmosni, ő meg ott ült, és az mondta: »Gyuri, ne csináld már«

– zárta gondolatait nevetve a színész.

Cserhalmi György és orvosa, Lohinszky Júlia egyetértettek abban, hogy az egyik legfontosabb ilyenkor az őszinteség. Az orvosnak is őszintének kell lennie a beteggel, a betegnek pedig önmagával és környezetével. A doktornő szerint nem szabad százalékokkal dobálózni, mert minden ember saját akaratereje dönt, a statisztika pedig nem tesz hozzá ehhez.

A felépülés ideje alatt a színész megtanult relaxálni, pszichológusa és orvosai is rengeteget segítettek neki, tudta, hogy meg fog gyógyulni. Megtapasztalta, mennyiben viselik máshogy a betegséget a nők és a férfiak, és azt is megélte, hogy a gyógyulás lépésről lépésre halad, előbb harminc-, majd hatvanlépésnyi távolságot kell megtenni. 

A legelső az, hogy az ember bevallja magának, hogy ez van, ezzel kell most már együtt élni. Nem kell eldugni, eltitkolni, bezárni a fiókba, szégyellni

– fogalmazott a színész.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!