Tolnay Klári egyszer azt mondta: Ha meghalok, bérlet leszek

• Hiteles és igaz volt szerepeiben. És nagy hitele volt a közönségnél. Stílusok jöttek, stílusok múltak, Tolnay Klári gáncs és zavar nélkül túlélte valamennyit. Egyszerű maradt. Szellemes. Meghitt. Közvetlen. Nagy drámai ereje volt. (Molnár Gál Péter, Népszabadság)
• Voltak évek, amikor a színházi és a filmvilág is mellőzte. Ő azonban sosem panaszkodott, nem üzengetett. Játszott boldogan. Kötelességtudóan. Mindhalálig. (Pozsgai Zsolt, Magyar Nemzet)
• Ha azt mondjuk, hogy az egyik legnagyobb figura távozott a század színészetéből, azt is hozzá kell tennünk: az utolsó dáma. (Lukácsy András, Magyar Hírlap)

Így búcsúztak tőle a lapok 1998-ban, ami azt mutatja, hogy Tolnay Klárit mindenki magáénak, a magyar színjátszás halhatatlan alakjának tekintette.

Ha megélte volna az ezredfordulót, biztosan a nemzet színészei közé választják, benne lett volna az első tizenkettőben.

Anya és Hamlet

Amíg díva volt, primadonna, a színpadok és filmvásznak ünnepelt színésznője, kritikák és recenziók sora született szerepeiről. Élete alkonyán pedig a lapok ünnepi számába hívták beszélgetni, interjúzni. Egyik legmegindítóbb önvallomását a halála előtti évben mondta a Vas népének, a karácsonyi számban, amikor így fogalmazott a lányával való kapcsolatáról:

Nem voltam rossz anya, inkább úgy mondanám, hogy nem voltam ANYA. (…) Engem is ez bánt. És ez a hiányérzet egy életen át megmarad benne. Hogy pici korában nem volt egy odabújós mamája. Mire hazajöttem a színházból, ő már aludt, mikor ő fölkelt és iskolába kellett mennie, akkor én még aludtam, hiszen este dolgoztam, és mire hazajöttem, mire lesminkeltem, mire lenyugodtak az idegeim, addigra éjfél elmúlt, tehát még találkozni is nehéz volt vele.

De ez is csak azt mutatja, hogy a színművész, aki a hivatásának él, annak mindennapjai lemondással teliek.

Fiatalon, pályája derekán, még 1959-ben interjút adott az Élet és Irodalomnak, amikor az egyik kérdésre nem szokványos választ adott. Igaz, ebben szinte minden benne van, ami Tolnay Klárit – aki fáradhatatlanul dolgozott – annyira, de annyira jellemezte:

Szeretnék jó karakterszínésznő lenni, mire megöregszem. (…) …és tudod, mit szeretnék eljátszani, ha még (!) idősebb leszek? De ne nevess ki… Hamletet. Hamlet minden színész álma. Miért ne játszhatná nő is? Persze csak akkor, ha az arcáról már eltűntek a kimondottan nőies vonások. Hamlet az az ember, akiben minden tulajdonság megvan, azért oly határozatlan, azért nem tud cselekedni.

Persze, azt is hozzátette, hogy azért senki ne gondolja azt, hogy férfiszerepekre vágyik, sőt. Az álma már akkor is az volt, hogy egyszer végre igazán női filmes főszerepet játszhasson. Mert azt szerette volna, ha a nőket nem valamiféle idealizált szerepben mutatnák meg, hanem sorsuk létező problémáit jelenítenék meg, szóljon az munkáról, harmadik műszakról, nagymamákról.

Végül is, szinte minden szerepet megkapott, amire vágyott. Játszott a Hamletben is – Gertrud szerepében. Emlékét filmek, színpadi szerepek és – ma már számos színházban – bérletek őrzik.

Most tesztelheti tudását, vajon mennyire ismeri Tolnay Klári életét, művészetét. 

(Borítókép: Tolnay Klári színésznő otthonában 70. születésnapján. Fotó: Farkas Tamás/MTI)