Komáromban van Közép-Európa legnagyobb újkori erődítménye

Paradox módon az elmúlt évek abszolút békés, kulturális fejlesztéseinek köszönhető, hogy egyre többen csodálkoznak rá arra, hogy Komárom évszázadokon keresztül stratégiai szempontból kiemelkedően fontos helynek számított a Duna mentén. Hosszú évtizedek óta pusztuló katonai célú objektumok kaptak ugyanis új szerepet, és ezzel nyilván némi reflektorfény az eredeti funkciókra is vetült: a fontos vízi- és szárazföldi útvonalak találkozásánál elhelyezkedő Komárom egykor Bécs előszobájának számított – vagy éppen a búvóhelyének.

Utóbbira a legjobb példa, hogy I. Ferenc császár egy villámgyors biztonsági update-et követően is ide, a török elleni háborúkban már bevált Komáromba menekült egész udvartartásával együtt, amikor 1809-ben a napóleoni csapatok elfoglalták Bécset. Kényszerű komáromi karanténja alatt pedig el is döntötte, hogy a városban fel kell építeni az osztrák császárság legnagyobb erődegyüttesét, amely háború esetén akár 200 ezer fő befogadására is alkalmas.

Ekkor indult el a ma már határfolyóként hömpölygő Duna két partján elterülő monstre védelmi öv kialakítása, és jött létre hosszú évtizedek alatt Közép-Európa legnagyobb erődrendszere. 

A katonai védőművek közül az egykori alaperődök, a török elleni háborúk fontos helyszínéül szolgáló, majd a 19. században megerősített Öregvár-Újvár, a Duna északi partján a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata és a Vág folyón túli övezet ma mind szlovák területen található. Azonban a magyarországi oldalon is maradt három elem: az alapvetően az 1848-49-es szabadságharcot követően kiépült gyönyörű alaprajzú Csillagerőd, a döbbenetes léptékű Monostori erőd és a környezetében szinte észrevétlenül megbúvó Igmándi erőd.

A sors fintora, hogy mire az 1870-es évek végére kiépült az egész erődrendszer, rögtön el is avult. Ugyanis az évtized közepén olyan újfajta lövedékek terjedtek el, amelyek az ágyútalálatok elleni védelemre optimalizált építészeti megoldásokkal készült Monostori, Csillag és Igmándi erődök tetőzetét már minden további nélkül át tudták ütni. Így történhetett, hogy bár hadtápként, laktanyaként vagy raktárként azért hasznosították az épületeket, az átadásuk óta eltelt másfél évszázadban éles harci helyzetben egyszer sem húzták meg a ravaszt a területükön.  

Hosszú hányattatás után mára mindegyik Magyarországon található egykori erődépület megtalálta az új funkcióját. Az Igmándi erőd már a rendszerváltozás előtt is a város kulturális életét szolgálta, szabadtéri koncerteket tartottak itt, mind a mai napig autósmozi üzemel benne, és 1965-ben a Klapka György Múzeum legelső és máig látogatható tárlata is itt nyílt meg. A kiállítás Szőny-Komárom római kori múltját idézi meg, a brigetiói ásatásokról előkerült szarkofágokat, szobrokat, kőfeliratokat mutat be; valamint a második világháborúban ide menekülő városiaknak is emléket állítva egy légoltalmi kiállítás is megnézhető.

Valószínű, az Igmándi erődnél sokkal többen ismerik a rendszerváltozás előtt szovjet lőszerraktárként használt Monostori erődöt, hiszen ez évtizedek óta múzeumként működik, de hadtörténeti bemutatók vagy éppenséggel filmforgatások helyszíneként is szolgál. Számtalan alkotás forgott itt, például Jeremy Irons főszereplésével a Borgiák című HBO-sorozat sok jelenete, az Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát című mozi forgatásán Gerard Depardieu is megfordult itt, de a Monostori erőd kazamatáit alakították át elmegyógyintézetté Szász János Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmjében is.

Ahogy arról korábban írtunk, az évtizedekig elhanyagolt Csillag erőd a Liget-projekt részeként újult meg az elmúlt években, és alakult át egy csúcsmodern múzeumépületté, ahova a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozó antik, reneszánsz és barokk szobrok gipszmásolatait tartalmazó gyűjtemény kerül. Az épület már elkészült, de egyelőre még zajlik a szobrok átköltöztetése és a kiállítás berendezése.

Bár a Monostori és az Igmándi erőd a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet idejére átmenetileg bezárt, a Csillag erődben pedig eleve is csak szeptemberre tervezték az ünnepélyes megnyitót, idővel érdemes lesz bebarangolni a különleges épületeket, ahogy mi is tettük Réső György, a Monostori erőd tárlatvezetője segítségével. 

A Monostori erőd

Az 1850 és 1871 között épült Monostori erőd önmagában is Közép-Európa egyik legnagyobb újkori erődítményének számít. Csak szemléltetésképpen: elférne benne együttesen a Csillag és az Igmándi erőd is. A közel 70 hektáron elterülő létesítményben 640 terem és szoba található, a falai között futó összes folyosó hossza eléri az épületben az 5 kilométert, amelyből mintegy 2 és fél kilométer egy összefüggő kazamatafolyosó-rendszer, amely a talajjal egy szintben fut.

Az erőd alaprajza zárt sokszöget formáz. Mivel az erődítmény keleti oldala az erődrendszer központi vármagja felé esik, északon pedig az erődöt a Duna szegélyezi, ezért az épületkomplexum nyugati és a déli oldala volt az ostromoldal. A legfontosabb védelmi megoldást az épületekre felhúzott speciális tetőzettel oldották meg. Ha belépünk bármelyik épületrészbe, a fejünk fölött egy dupla téglasor fut, amelyen egy méternyi vastagú, összeégetett zúzott kőtörmelékből készített sáv húzódik, ami gyakorlatilag keményebb, mint a beton. Erre fekszik rá a helyenként egy, de néhol akár hat méter szélességű földpárna, aminek az volt a szerepe, hogy megfogja az ágyúlövedékeket. 

Az árokvédművekkel és pufferekkel körülölelt  komplexumban a legénységi folyosón elhelyezkedő körletek és a kantin mellett lőoktatóterem is épült a katonáknak, a tiszti épületekben elhelyezett elöljárók pedig az erődöt az úgynevezett Duna Bástyában kialakított parancsnoki épületből irányították. A folyóra néző Duna Bástya hat emeletnyi magasságban húzódó tetőzetéről ellenőrizték a dunai forgalmat, negyven méteres szakaszon harminckét ágyú volt a víz felé fordítva.

A Monostori erőd területét az első világháború harci cselekményei nem érintették, alapvetően laktanyaként és kiképzési központként használták, tüzérségi- és leventeképzést is tartottak benne. A második világháború után a szovjet hadsereg lőszerraktárt alakított ki benne, ennek megfelelően át is alakították az épületet. Az istálló 155 vörös mészkő abrakolóját elbontották, ezek közül mindössze tizenkettő maradt meg. 1990 után ezeket nem építették vissza, azonban elbontották az erőd udvaráról a szovjetek által épített betonépületeket, földsáncokat; több tízezer köbméter földet kellett megmozgatni, hogy nagyjából helyreálljon az eredeti állapot. Az erődudvarra bevezetett vasúti síneket pedig betemették, ezek mind a mai napig a föld alatt húzódnak.

A Monostori erőd egyik leglátványosabb része a 156 méter hosszú legénységi folyosó, amely természetesen fülkés kialakítású, hiszen egy hosszú, egyenes folyosót a két végéről könnyedén tűz alatt lehetett volna tartani, így a katonák fedezékben lehetettek. A folyosóról nyíló körletekben 16-20 embert szállásoltak el. A meglehetősen mostoha körülmények között élő bakák hálójában mindössze egyetlen sarokba állított vaskályha biztosított némi meleget. Azt a katonát, aki kisebb vétséget követett el, egy egyetlen négyzetméter alapterületű fogdába zárták a körletben. A fogda összes felszerelése egy kübli volt, amelyet egy folyosóra nyíló apró vasajtón keresztül cseréltek.

Sehol az országban nem maradt fenn olyan lőoktatóterem, mint amit a Monostori erődben láthatunk. A lőgyakorlatokat nyilván a lőtéren végezték, a két világháború alatt használt boltíves kiképző helyiségben elméleti szinten folyt a légvédelmi, géppuskás, lövegkezelő oktatás, a magyar királyi honvédség tagjait képzeték itt, de azt nem tudjuk, hogy hányan kaphattak itt képzést. A terem falait a legkülönbözőbb sablonok alapján készített különös oktató falfestmények borítják, például azt magyarázza el az egyik, hogy hogyan kell csapott célgömbbel célozni, amit ma is mindenkinek el kell sajátítania, aki valamilyen fegyveres testület kötelékébe akar tartozni. A képeket egy évtizede restaurálták, ekkor kerültek le róluk a szovjet idők jelei, az orosz katonák ugyanis minden festményre rápingálták a vörös csillagot is.

Igmándi erőd

Az Igmándi erőd a közhiedelemmel ellentétben nem onnan kapta a nevét, hogy Igmánd településen található, hanem onnan, hogy a Komárom mellett lévő igmándi út felől nyújtott védelmet. Az 1871 és 1877 között épült erődítmény a komáromi erődrendszer nemcsak legfiatalabb, de a kisebb tagja is.  Ugyanis a Monostori erőd megépítése után a tervezők rájöttek, hogy célszerűbb, ha kisebb erődöket építenek, egyrészt mert nem kell akkora személyzet a fenntartásukhoz, másrészt pedig stratégiailag is szerencsésebb több, kis méretű erődöt szétszórni a védelmi vonalon.

Az Igmándi szerkezete nagyon hasonló a Monostori erődhöz azzal a különbséggel, hogy az Igmándi erőd tetőzeténél biztonsági okokból olyan harántgátakat is kialakítottak, amelyekkel lehetőség nyílt arra, hogy a lövegeket el tudják szeparálni egymástól akkor, ha az egyik kiesik a harcból; így a mellette lévő löveg nem kap repesz- vagy egyéb találatot. Az erőd északi oldalán helyezték el a legénységi és a tiszti szállásokat, a ma már a várossal teljesen összenőtt déli része szolgált frontoldalként, ahol a magas rézsűkön a tüzérállások mellett kis alapterületű raktárakban tárolták a lőszereket. Döbbenetes élmény egyébként, hogy az ember egészen addig, amíg át nem halad az erőd kapuja mögötti szűk fedett átjárón, fogalma sincs, hogy egy közepesnél nagyobb épületbe léphet. A falakra húzott földpárnák annyira jól álcázzák a komplexumot, hogy szinte láthatatlanná teszik kívülről a hatalmas belső udvart és az épületeket.

Az Igmándi erődöt sem használták soha az eredeti funkciójára, harci cselekmények sosem zajlottak benne. Volt laktanya, és lengyel hadifogolytáborként is működött, a második világháború végén pedig ide menekült Komárom lakosságának egy része a bombázások elől. A világháború után ezt az erődöt a város saját céljaira hasznosította, kiállítótereket alakítottak ki, különböző rendezvényeket tartottak benne. Az egykor lőszerraktárnak használt egyterű helyiségekbe pedig kényszerlakások kerültek, az alig 20 négyzetméteres, lakásnak nehezen nevezhető termekben egyedülállók vagy szegény sorsú párok laktak.

A Csillag erőd

A Csillag erőd helyén már a török korban is létezett egy jóval kisebb, cölöpökből és sáncokból épült ún. hídfőerőd, amit az úgynevezett Szent Péter-palánkon építettek. I. Ferenc rendelete szerint ezt a földépítményt is megerősítették volna a 19. század elején, de a szabadságharc közbeszólt, mert bár harcok ebben az erődben nem zajlottak, az építkezés természetesen leállt. 1850-ben azonban az osztrák katonai vezetés ezt az épületet is felvette a fejleszteni szánt katonai objektumok közé, biztos, ami biztos – okulva a szabadságharcosok elszántságából. A következő húsz évben szilárd anyagokból, kőből és téglából egy roppant masszív katonai bázist hoztak létre, ami a nagy kiterjedésű jobb parti erődrendszer északkeleti sarkát képezte a Duna partján. A Csillag erőd a nevét a csillagformációban elhelyezett bástyáiról kapta, amelyek lélegzetelállítóan szép rajzolatot adnak ki a térben, mintha nem is egy katonai létesítményben lennénk, hanem egy designépületben.

Ahogy a Monostori erőd, úgy Csillag erőd is helyőrségként, hadtápként működött, később lőszerraktár lett, legszomorúbb időszakában, a nyilas hatalomátvétel után pedig internálótábor volt. A szovjet hadsereg itt is felbukkant, és vasutat vezettek be az épülethez. Az erőd történetének katonai szakasza 1963-ban végképp véget ért, amikor megvette a Komárom és Vidéke ÁFÉSZ, és zöldségraktárt rendezett be benne, s amikor már raktárnak sem felelt meg, káposztasavanyítót csináltak belőle.

A 2010-es évek közepétől kezdve hatalmas átalakuláson esett át az elhagyott építmény. Mányi István építész és stúdiója tervezésében teljesen új életre kelt az erőd, ide költöztetik majd a Szépművészeti Múzeum immár felújított Román Csarnokában egykor tárolt gipszmásolat gyűjteményt. Az egykori erődudvaron kialakított új múzeumépületbe az elmúlt hetekben kezdték el beépíteni a több méter magas, reneszánsz lovasszobrok gipszmásolatait.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!