Tényleg kiüresítik az NKA-t, a jobboldalon belül is erősödik a kultúrharc

Szerdán mi is megírtuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) megszüntetésére és újabb központosításra, a kormány szerepének jelentős növelésére készül a Fidesz a kultúra területén, így az NKA helyett a miniszter és a kiemelt intézmények vezetői döntenének a kultúra finanszírozásáról, a miniszternek vétójoga lenne az önkormányzati fenntartású színházak igazgatóinak kinevezésében, és megszűnne a független, szabadtéri és nemzetiségi színházak működési támogatása. Mindezt egy kulturálisan salátatörvénnyel érnék el, amit gyorsított eljárásban, már a jövő héten fogadna el az Országgyűlés. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) sajtóközleményben tagadta mindezt, de azt elismerték, hogy tényleg készülőben van egy új törvény, aminek az NKA „megújulása” a célja.

Az Indexhez is eljutott 48 oldalas törvénytervezetet elolvasva ugyanakkor világossá válik, hogy az EMMI valójában csak a formalitások szintjén, a szavakkal bűvészkedve fogalmazta meg az állításait. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy végül ez a szöveg kerül-e az Országgyűlés elé, de a tervezet azt egyértelműen tanúsítja, milyen irányban gondolkodik a kultúrpolitikai vezetés a jövőről.

Nemzeti Kulturális Alap

Az valóban igaz, hogy jogi értelemben nem szűnne meg a nagyjából kilencmilliárd forintos éves állami kultúratámogatást szétosztó NKA. Minden más értelemben azonban mégis.

Igaz, a törvénytervezet szövegében van némi önellentmondás: az elején még az szerepel, „megszűnik az állandó ideiglenes szakmai kollégiumi rendszer”, a végén, az indoklásban viszont már az, „a kollégiumi rendszer alapjaiban megmarad, csupán átstrukturálásra kerül”. Akárhogy is, az tény, hogy ha elfogadják a törvényt, az NKA megszűnik működni a jelenlegi formájában. Megváltozik a név, átszervezik a döntéshozatali mechanizmust, és nagyobb hatalmat kap a miniszter.

Létrejön egy úgynevezett Nemzeti Kulturális Tanács, amelynek az lesz a feladata, hogy stratégiai és szakmapolitikai előkészítő döntéseket hozzon. Az elnöke a miniszter lesz, tagjai pedig a „kultúrstratégiai intézmények” vezetői. Megszűnik az állandó és az ideiglenes szakmai kollégiumi rendszer, helyette a miniszter rendelkezik döntési jogkörrel a Tanács adott kulturális szakágazatért felelős tagja javaslatára, az alelnököt pedig a miniszter kéri fel a Tanács tagjai közül. A formálisan megmaradó NKA alelnökének személye megegyezik majd a Kulturális Tanács alelnökéével.

Az NKA-ról szóló, az új törvénnyel majd hatályát is vesztő törvényben még az szerepelt, a kollégiumok döntenek, és amennyiben a miniszter ezzel nem ért egyet, „akkor azt megsemmisíti, vagy megfontolás végett visszaküldi a szakmai kollégiumnak”; ez változna most.

Hogy az új rendszerben pontosan hogyan képzelnék, hogy az NKA-hoz tízezres nagyságrendben beérkező pályázatokat mind egyesével fogja elbírálni egy-egy színház- vagy más intézményigazgató – várhatóan például Vidnyánszky Attila (Nemzeti Színház) és Demeter Szilárd (Petőfi Irodalmi Múzeum) –, illetve a miniszter, azt nem tudni. Hiszen a törvény elvileg mindenre vonatkozna, nemcsak kiemelt döntésekre, hanem akár az egyes, nem is jogi személyként pályázó alkotók privát pályázataira is, vagy táncházakra, népzenei lemezek külföldi kiadására és így tovább.

Külön pikantériája a helyzetnek, hogy Vidnyánszky Attila a tervezet kiszivárgásával épp egy napon jelentette ki, hogy politikai alapúnak tartja a legrégebbi, 51 éve működő színházi szakfolyóirat, a Színház működését, és semmilyen módon nem hajlandó együttműködni velük, még azon a szinten sem, hogy az előadásokról készült fényképeket rendelkezésükre bocsássa. El lehet képzelni, mit jelentene, ha ő személyesen döntene a lap fennmaradását lehetővé tevő jövőbeni támogatásról.

Meglepő, hogy a korábban Fekete György, ma Vashegyi György által vezetett 

noha épp csak pár éve vívták ki maguknak jelentős szerepet a testületben: a kollégiumi tagok egyharmadát az MMA delegálta. A mostani tervezeten szerepel is egy rubrika, amely leszögezi: az MMA az egésszel nem ért egyet.

Mindez már a jobboldalon belüli kultúrharcot jelzi, hiszen az MMA-t korábban kifejezetten kormánypárti kötődésű szervezetként tartották számon, bár Fekete György visszavonulása óta a korábbi szoros kapcsolat meggyengült. Legkésőbb 2016 – az NKA formális függetlenségének elvesztése és az EMMI alá rendelése – óta egyébként maga az NKA sem valami liberális fészek, a kollégiumi tagok között jelenleg olyan nevek szerepelnek, mint Orbán János Dénes, az állami milliárdokkal támogatott íróképző vezetője, Apáti Bence, a kormánypropaganda egyik leghangosabb publicistája, vagy Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára és Vidnyánszky jobbkeze.

A tervezet az átszervezést azzal indokolja, hogy „a kormányzat nemzetstratégiai dimenzióba emelte a kultúrpolitikai célokat, amelyek kizárólag ehhez illeszkedő kulturális intézményrendszeren keresztül valósíthatók meg” – jelentsen ez bármit. A tervezet leszögezi: a jövőbeni döntések elbírálásában érvényesülniük kell a „nemzetstratégiai szempontoknak”.

Előadó-művészeti törvény

A tervezetben szerepel, hogy „Szükséges az Emtv. módosítása a fenntartói felelősség mértékének és az állami szerepvállalás arányának konkretizálása érdekében.” A tervezet még azt sem titkolja, hogy a kulturális intézmények politikai irányba állítása a kiemelt cél: „Olyan új előadó-művészeti struktúra alakulhat ki, amely a szakmai közfeladat-ellátás mellett

a közpolitikai elvárásokhoz is igazodni képes

– áll a tervben.

Az EMMI szerdai közleményének jelentése a tervezetet olvasva jelentősen módosul. Való igaz, hogy formálisan nem teszi kötelezővé minden színház számára, hogy az igazgató kinevezése és felmentése tekintetében alávesse magát a miniszter akaratának még akkor is, ha egyébként önkormányzati fenntartású intézményről van szó. Csakhogy ha a színházak ki akarnak maradni ebből, azt csak akkor tehetik meg, ha önként lemondanak az állami támogatásról, és megelégszenek az önkormányzati támogatással. Márpedig százmilliós – 2019-ben összesen 13 milliárdos keretű – összegekről van szó: a Katona például 384 milliót, a Vígszínház 556 milliót, a Radnóti 235 milliót kapott az államtól, vidéken szintén nem ritkák a félmilliárdos állami összegek.

A tervezet bevezetné ugyanis a „közös üzemeltetési megállapodás” új jogintézményét, „arra az esetre, ha a minősített színház önkormányzati fenntartója (…) központi költségvetési támogatásra tart igényt”. Ezt a megállapodást tehát mindenkinek alá kell írnia, aki „igényt tart” a működéséhez szükséges százmilliókra, ha viszont így tesz,

a miniszter joga az igazgatói kinevezés és felmentés vétójára és kezdeményezésére. Ez is más megvilágításba kerül most, amikor a kormánypropaganda a Gothár-ügyre hivatkozva Máté Gábor igazgató kirúgását követeli a Katonából. Karácsony Gergely a kiszivárgott tervre nagybetűs NEM-ekkel és felkiáltójelekkel tarkított tiltakozást tett közzé a Facebookon, mondván, hogy az új fővárosi vezetés meg fogja védeni az intézményei önállóságát – de ha tényleg így tesz, az a jelek szerint sokba fog kerülni neki. A tervezet nagy ötlete az, hogy a kormány a módosítással csak jól járhat: vagy beleszólási jogot nyer az intézményvezetők kiválasztásába, vagy ha Karácsony az önállóságot választja, akkor szűkebb lesz a főváros költségvetési mozgástere.

Minderről így rendelkezik a tervezet: a kultúráért is felelős miniszter „előzetes egyetértési jogot gyakorol az önkormányzati fenntartású nemzeti előadó-művészeti szervezetnek vagy kiemelt előadó-művészeti szervezetnek minősített színház vezetőjének megbízása és a megbízatás visszavonása tekintetében, ha a színház kapcsán az önkormányzat az állammal a 16. § szerinti közös működtetési megállapodást kötött.”

A tervezet alapján igaz volt az az értesülés is, hogy a törvényből kikerül a nem minősített – független, szabadtéri és nemzetiségi – színházak működési támogatásáról szóló passzus is. Azaz ezek a társulatok az éves működésre nem, csak egyes produkciókra pályázhatnának. Független színházi forrásaink szerint ezt a komolyabb infrastruktúrával – akár épülettel – rendelkező társulatok egészen biztosan nem élnék túl, mert az egyes előadások költségeit fedező támogatásokból nem tudnák kigazdálkodni a további költségeket, vagy pedig az új fővárosi önkormányzatra hárulna a kieső források pótlása. Ugyanez a rendelkezés vonatkozna a szabadtéri és a nemzetiségi színházakra is. Mindez az egész független szférára kihatna, mert a működési támogatás nélkül megszűnnének a befogadóhelyek vagy irodák is.

A tervezet indoklása szerint nemzeti érdek a magyar kőszínházakra jellemző társulati struktúra megőrzése, ezért van szükség arra, hogy a jövőben a fenntartó és az államnak közösen működtesse a színházakat.

Magyar Nemzeti Kultúrközpont

A tervezet rendelkezne egy úgynevezett Magyar Nemzeti Kultúrközpont létrehozásáról is, amely egy olyan „kulturális konszern” lenne, amely a stratégiaalkotásban vesz részt, és „irányt mutat”: ez a kifejezés, az iránymutatás egyébként többször szerepel a tervezetben, mint a rendszerváltás óta alighanem bármilyen törvényszövegben. A Kultúrközpont „biztosítaná a szakmai standardet”, de ami még fontosabb, 

közvetlenül hozzájárulna a nemzeti identitás erősödéséhez.

A testületben az Országos Széchényi Könyvtár, a KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft., Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és tagintézményei, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft., a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft., a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kít., a Magyar Írószövetség és a Cseh Tamás Archívum venne részt, elnöke a PIM főigazgatója – vagyis a kormányzati kultúrpolitikában tényleg egyre inkább vezető szerepbe kerülő Demeter Szilárd – lenne.

A törvény rendelkezne a Virtuózok Kamaraegyüttes és Tehetséggondozó program támogatásáról 800 millió forinttal. Kidolgozna egy 5,3 milliárd forintos komolyzenei stratégiát, és – összhangban Demeter Szilárd korábbi terveivel – anyagi alapot biztosítana az irodalmi pályázatokhoz, amelyeket a PIM kezelne (az első két évben évi 59,2 millió, majd év 148,9 millió forintból).

És ha még nem lenne egyértelmű, minderre a sok törvénymódosításra azért van szükség, mert „a törvény hatálya alá tartozó tevékenységekkel szemben támasztott alapvető elvárás, hogy 

aktívan védelmezzék a nemzet megmaradásának, jólétének és gyarapodásának érdekeit.

A tervezet kissé cinikus módon arról is rendelkezik, hogy mindehhez „indoklás közzététele nem szükséges”, ahogy nem szükséges bármiféle kommunikációt kezdeményezni sem, de nincs szükség szóvivői tájékoztatóra és sajtótájékoztatóra sem. Elég kiadni majd egy tárcaközleményt az elfogadás után.

(Borítókép: Lőrinczy György, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke beszédet mond az NKA 25 kulturális fesztivál záróünnepségén a Várkert Bazárban 2018. október 17-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)