A Petőfi egymillió nehézpáncélost cserélt le kétmillió gyalogra

2016.06.22. 07:39

A közelmúlt egyik legnagyobb kulturális botránya volt az MR2-Petőfi Rádió arculatváltása, amelynek keretében távozott a 2007-es átalakítás egyik központi alakja is, Horváth Gergely felelős szerkesztő. A szakember időközben a Fishing on Orfű fesztivál díszdoktora lett, így a magyar könnyűzene helyzetéről, az MSZP-nél egykor nyitottabb fideszes politikusokról és Ákosról is beszélgettünk vele, illetve a fesztivál két meghatározó alakjával, Lovasi Andrással és Egyedi Péterrel.

Menjünk vissza az elejére. 2007-ben a Petőfi Rádió átalakításakor mennyire volt kimondva, hogy az addigi kereskedelmi szemlélettel ellentétes változást szeretnétek?

Horváth Gergely: Such György, a Magyar Rádió akkori elnöke nagyon pontosan pozicionálta az alapvető változás előtt álló Petőfit mint music radióként működő leendő trendszetter adót. A közszolgálati csatornáknak akkor relatív kevés olyan fiatal hallgatója volt, akik a jövő hallgatói bázisát adhatták volna. A közszolgálat ezt a közönséget jó eséllyel egy menő zenerádióval érhette el, amelynek vannak kemény szakmai szabályai. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy

a Petőfi a mainstreamhez képest ingyenesen és országosan hozzáférhetővé tett egy alternatív zenei kínálatot.

A hangsúly az alternatíván van és nem az alternatívon, mert az indulás után kapásból bebizonyosodott, hogy széles körű közönségigény van erre a zenei metszetre, óriási benne a potenciál, és a hazai előadók esetében többször is nyilvánvalóvá lett, hogy a lekezelő értelemben használt alternatívság nem más, mint a megfelelő nyilvánosság hiánya. A Petőfivel ez teremtődött meg. A  Magyar Rádió akkori vezetése nem véletlenül érvelt egy társadalmi vitában azzal, hogy a zene kultúra, a kultúra közszolgálat. Mi a Magyarországon már létező és kvázi robbanás előtt álló szcénát szerettük volna közelebb hozni az emberekhez.

Az általános vélemény szerint ezt a könnyűzenei robbanást a Petőfi átalakítása idézte elő.

HG: Valóban katalizátor volt, de szerintem ez a színtér magától is forrásban volt, szóval volt mire támaszkodni.

Lovasi András: Inkább az volt jó benne, hogy minden második-harmadik szám hallgatható volt. Gondolj bele, hogy tök szokatlan, hogy huszonvalahány év után van egy olyan magyar rádió, mint amilyeneket irigykedve hallgattunk a környező országokból. És kiderült, hogy fél-egymillió embert el lehet érni ezzel a zenével.

HG: A hallgatói csúcs 2013–14-ben volt, ekkor hallgatták legtöbben az adót. Előtte szűnt meg a Neo FM, így rövid időn belül beesett majdnem annyi hallgató, mint amennyi addig volt. Egyébként a Petőfi életében ebből származott a legnagyobb dilemma is, hiszen addig szervesen, a saját zenei útjával szimpatizáló hallgatókkal bővültünk, de ez a nagyobb tömeg alapvetően sokkal mainstreamebb rádiós formátumhoz szokott. A rádiós mérés ugyan sokkal pontatlanabb, mint a televíziós, de azzal, hogy a Petőfi saját karaktere megőrzésével még ilyen mérés mellett is a 800 ezer-1 milliós tartományban maradt, azt jelenti, hogy sokakat sikeresen nyert meg ennek a zenei színtérnek. De az is tény, hogy itt erősebb kompromisszumok is beléptek, de hangsúlyozom, ez egy külső, piaci változás feladványa volt: ha kiesik egy versenytárs, ott űr van, ami vonz és alakít.

LA: Most ugyanerre számítanak a Class FM megszűnésével, ez már egy kész politikai döntés. Felszabadul kétmillió rádióhallgató, aki az új Petőfit fogja kapni. 

Azért az elmúlt pár évben a Petőfi is komoly színvonalesésen ment át.

HG: Valóban átkerültek hangsúlyok, de a kontúrt és a színeket nem veszítettük el. De értem ezt a véleményt. Két opciónk volt: vagy némi hallgatóvesztéssel visszatérünk a vállalósabb, sok véleményformáló kedvére való szupercool üzemmódba (amit a BBC hasonló adóján megtettek), vagy engedünk a tömegvonzás törvényének. A harmadik út, vagyis az a pengeél, amin az adó járt az elmúlt években, sok, jelenleg nem megvalósítható feltétel mentén lehetne csak járható. 

LA: Egy éve már nagyon gyenge zenék mennek, előtte inkább a rádió vezetőitől függött. A Fidesz politikusai között is vannak olyanok, akik generációs szinten is tudnak azonosulni a Petőfi által korábban képviselt zenei világgal, de amikor ugyanezekkel az emberekkel kellett tárgyalni a PANKKK-ról a szocialista kormányzás alatt, akkor belekötöttek, mert ők voltak az ellenzék, miközben alapvetően egyetértettek vele és támogatták. 

Az MSZP-hez képest az a Fidesz egy sokkal felvilágosultabb társaság volt, nyilvánvalóan a mostani Fidesz már nem azonos azzal a brigáddal.

Amikor a PANKKK-ot kezdtük, olyan kormányemberekkel kellett beszélni, akik mintha egyenesen a ‘80-as évek egyik KISZ-táborából érkeztek volna. Reménytelenek voltak. Voltaképpen Bozóki Andrásnak és Gerendai Károlynak köszönhettük az egészet, hogy sikerült megpuhítani a Gyurcsányt.

Most a PANKKK helyett ott van Cseh Tamás Program, és titeket is sok kritika ért, amiért a Kispál és a Borzzal NKA-támogatást vettetek fel külföldi turnéra.

LA: A Cseh Tamás Programnál a pénzzel van a baj. Már összesen 3 milliárd forintot vesznek ki az iparágból, de nem tesznek mellé más forrást. Az új megvonás a gazdátlan, nehezen beazonosítható jogdíjakat érinti, ez minden évben közel egymilliárd forint. Most ez a pénz az államhoz lett irányítva. Ebből a 3 milliárdból a Cseh Tamás Programnak jut kb egy, vagyis mi nettó befizetők vagyunk. Ráadásul a Magyar Művészeti Akadémia a pénzt elosztó NKA-ban is döntési helyzetben van. Most kicsit az a helyzet alakult ki, mint a 70-es, 80-as években, amikor a magyar könnyűzene bevételei a komolyzenét támogatták. Csak akkor tényleg értékteremtő zenészek kapták a pénzt, akiknek a támogatása nélkül nem lehetnénk ma büszkék a komolyzenei potenciálunkra.

Most meg keresztet gyártó fafaragókat támogatunk majd belőle? De ismétlem, nettó befizetők vagyunk, nem gondolom, hogy baj, ha visszakapunk valamennyit a pénzünkből. A pályázati kiírásnak megfeleltünk, pályáztunk. Még jó hogy! Elég nehéz egy olyan turnét legalább nullára kihozni, amin átlag 300 ember van a koncerteken, így legalább van egy biztonsági alap, amihez nyúlhatunk, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük.

Normális esetben már 50 éve létező koncepcióval kéne rendelkeznünk arra, hogy miként találjunk külföldi piacot a könnyűzenénknek, de már leelőzött mindenki, a Benelux államoktól a skandivánokon át a lengyelek és a románok is. Itt egy koncepció nélküli, nagyon gyenge lobbierejű iparágról beszélünk, most is azért megyünk külföldre játszani, mert vannak ott magyarok. Ha nem lennének, mi sem mennénk, mert a kutya nem kíváncsi ránk. Londonban például eljön ezer ember, amiből már ki tudjuk fizetni a többi koncert mínuszát. Mondjuk az angol szavazás után ez nem biztos, hogy így lesz.

Visszatérve kicsit a Petőfi Rádióra, az átalakítás körüli balhéra ti reagáltatok a legelegánsabban a Fishing on Orfűvel. Először elneveztétek Ákos névrokonáról a nagyszínpadot, majd megválasztottátok Horváth Gergelyt díszdoktornak. Nálatok is átlépett a Petőfi körüli mizéria egy bizonyos határt már?

Egyedi Péter: Mi azért mindig is szerettünk reagálni a közéleti történésekre a magunk módján, így lett például PMFC Színpad azután, hogy eltemették a pécsi futballt. Horváth Gergely nevét azért is dobtam be a díszdoktorságra, mert abszolút közösséget tudunk vállalni azzal az értékrenddel, kulturális hozzáállással, amit ő képvisel,

A Kovács Ákos Színpadot nehéz nem politikai kiállásnak venni.

EP: Vagy csak a Lovasi és Ákos közötti csipkelődés újabb fejezete. 

LA: Bár nem az én ötletem volt, de arra azért nekem kellett figyelni, hogy ez jogilag ne legyen támadható. Meg egyébként is, nekünk mindig is volt egy punk attitűdünk, amit annyira komolyan veszünk, hogy lassan egyáltalán nincs támogatója a fesztiválnak, és a cél az, hogy ne is legyen. Nem akarunk szponzorokat, idén először és valószínűleg utoljára kaptunk egymillió forintot az NKA-tól. Még a létező szponzorainkkal is annyi megegyezés van, hogy adnak mondjuk egymillió forintot, amiért tőlünk belépőket kapnak. Ez pedig ugyanaz, mintha eladnánk a jegyeket.

Titeket mennyire érint, hogy szép lassan monopolizálódik a magyar fesztiválpiac?

LA: Minket ez tényleg nem érdekel, mi nem tudunk, nem is akarunk nagyobbak lenni. Amikor az MTVA segítséget nyújtott, akkor elfogadtuk, így volt kint tavaly és tavalyelőtt is a Petőfi Rádió a helyszínen, és így lesz kint idén a Dankó Rádió a Nótakaraoké nevű programunkhoz. 

Idén szóba sem került a Petőfi?

EP: Már tavasszal jelezték, hogy Orfűre nem jönnek.

LA: Gyakorlatilag sehova sem mennek, csak a szigetes fesztiválokra.

Az orfűi közönség átlagéletkora valamivel nagyobb, mint mondjuk a Volté, és nyilván nem léphettek fel 2040-ben is a Kispállal. Nem féltek, hogy szép lassan kiöregszik az a generáció, amire építettétek a fesztivált?

LA: Erősen agyalunk már most azon, hogy mi legyen jövőre a Kispál helyén, legyen-e egyáltalán negyedik nap. Valami nagy külföldi banda esetleg, vagy megvehetnénk Ákost, és akkor meg is van a headliner.

HG: Orfűvel kapcsolatban szerintem nagyon fontos kiemelni, hogy mennyi 30 év feletti jár a fesztiválra. A tavalyi zeneipari jelentés is hangsúlyozza, hogy az élőzenei bevételek szempontjából kulcsfontosságú, hogy harmincéves kor magasságában ne álljunk le a koncertre járással. A harminc pluszos korosztálytól nagyban függ a koncertpiac fejlődése, és a Fishing nagyon barátságos példát mutat arra, hogyan ne szűnjünk meg bizonyos kor után fesztiválokra és koncertekre járni.

Az új Petőfi Rádióban komoly teret kapnak a kereskedelmi tévék és bulvárlapok szereplői, szerinted képes lesz ez a rádió kitermelni a jövőben olyan előadókat, akikre ti is építitek a fesztiválprogramot?

LA: Nyilvánvalóan nem. Ez ugyanaz a helyzet lesz, mint a ‘90-es években, hogy vannak a kereskedelmi médiás előadók, akikből kiszedik a pénzt a maguk módján, és vannak az alternatív, underground előadók, akiknek élőben is elmennek a koncertjeire. 

A korábbi kereskedelmi rádiós előadóknak megmaradt a pozíciója, csak megérkezett melléjük a Halott Pénz, a Punnany Massif és a Wellhello. Ezek ugyan underground gyökerekkel rendelkező zenekarok, de ettől még színtiszta popzenét játszanak.

A Kiss Tibi mondta egyszer egy közös levelezésünkben, hogy a Petőfi most lecserél közel egymillió nehézpáncélost kétmillió gyalogra.

Annak köszönhetően, hogy a Petőfi felkarolta ezeket a zenekarokat, tulajdonképpen újra elkezdték működtetni a magyar klubéletet. A ‘90-es években volt összesen mondjuk három zenekar, amikkel egyeztetnünk kellett vidéki turnék előtt, hogy ne üssük egymás programját. Most 25-30-cal kellene beszélnünk, amik stabilan meg tudnak tölteni klubokat. Az már egészen más kérdés, hogy a vidék sorvadni kezdett, a fiatalok sokkal gyorsabban költöznek fel a fővárosba vagy külföldre.

Egy hétvégén annyian vannak koncerteken a Kobuciban, a Parkban, a Barba Negrában, mint utoljára a '70-es évek végén. A sokszor 10 ezer fős közönség elmegy a koncertre, megveszi a sört, vásárol a mördzsis pultból, azaz működtet egy jelenleg jól menő iparágat. A kereskedelmi tévés előadókra nem mennek el az emberek, nem fizetnek érte, csak ha épp mondjuk Mangalica-napok vannak, akkor megtekinti azokat a különböző előadókat, akiket látott a valóságshow-ban meg a lottósorsoláson. 

Akkor kimondható, hogy a Petőfi átalakítása árt az iparágnak?

LA: Lassan észre kéne venniük a popzene szakértőinknek, hogy a fősodor mindig az undergroundból kap új impulzusokat, csak az tudja megújítani, érdekessé tenni.

Ezért nem kell befalazni a kultúrgettót.

Nem tudom, ezek után hogyan fog bármilyen új zenekar kitörni onnan, nyilván nem lehetetlen, de könnyebb nem lesz, az biztos.

Legutoljára egyébként Geszti Péter használta a kultúrgettó kifejezést.

LA: Persze, mert benne is megvan az a fajta sértettség, mint Ákosban, hogy szeretne itt is jó lenni meg ott is jó lenni, de hát virágot sem lehet nevelni és közben legelni is egyszerre ugyanonnan.

Petőfi nélkül mostantól mi lesz az első számú célja egy zenekarnak, ha több emberhez akar eljutni?

EP: Egyes előadók kifejezetten a Petőfi Rádióhoz igyekeztek alkalmazkodni, a ‘90-es években is működött, hogy teszthallgatások alapján rakták össze a refrént, hogy még rádióbarátabb legyen. Most ennyire nem durva a helyzet, de egyeseknél egyértelműen érződött egy belesimulási hajlam, a „petőfis játszásra berendezkedés”. 

HG: Mi az elmúlt másfél-két évben azt tapasztaltuk, hogy az addigra bejáratott új csatornák sem feltétlenül segítenek mindenkinek, ilyen például a Youtube. Hiába szól minden az internetről, a többségnek még mindig a rádió jelenti az első számú zenei forrást illetve tájékozódást. Respekt az internetes platformokon jól teljesítő előadóknak, ám ebből a szempontból hiányozni fog a zeneipari oköszisztémából egy olyan adó, amely napközbeni rotációban is bizalmat szavaz a tehetséges színre lépőknek és a progresszív élbolynak. 

Pedig egy 6-800 ezer hallgatóból álló progresszív „zenei B-közép” jöhetne létre, akikben hajlandóság is lenne arra, hogy élőzenére költsenek.

Vagyis lenne közönség stadionokhoz. Aminek közéleti mellékíze van, de azért sokunknak duplán jólesett, amikor évekkel ezelőtt a Coldplay az Arsenal stadionjában lépett fel. Nyilván nincs Coldplayünk, de a zenéhez is kell a közönség, a közönségnek pedig mértékadó zenei tájékozódási pont. Ez most elsődlegesen a rádió. Ráadásul a Petőfi esetében egy olyan adóról beszélünk, amelytől közönsége nemcsak elfogadta, hanem el is várta a hazai felvételek közreadását, míg más rádiós formátumok esetében sokkal alacsonyabb a magyar zenékkel szembeni tűréshatár. Ezeknél az adóknál egyszerűen lepattannak a magyar nyelvű dalok. 

A popszakma nagyjai által aláírt nyílt levélről mit gondoltok?

LA: Mi is kiraktuk, annyi kommentárral, hogy az utóbbi években volt bajunk a rádióval bőven, de alapvetően egyetértünk a levél tartalmával.

Nem hiteltelen kicsit, hogy olyanok is aláírták, akik évek óta élvezik az MTVA támogatását?

EP: A lényeg, hogy legyen egy tömeg, aminek lehet lobbiereje a jövőre nézve. Az a fontos, hogy kialakuljon egy párbeszéd, aminek a végeredménye mögé már be tud állni egy még nagyobb tömeg. Lehetne neveken vitatkozni, de most az a legfontosabb, hogy eredménye legyen a cuccnak.

LA: Szerintem még ennél is több embernek kellett volna aláírnia a levelet, mert csak akkor lesz súlya ennek a lobbinak, ha az ellentéteket félretesszük és nem problémázunk. Én Kovács Ákossal is aláírok bármit, ha nagy vonalakban egyetértünk abban, ami fölé van írva. 

Ahogy évek óta, idén is telt házas a Fishing. Meddig lehet ezt tartani?

EP: Agyalunk a Kispál utáni időszakon, vannak jó ötletek. Továbbra is igaz, hogy kifelé már nem tudunk nőni, befele kell tovább fejlődni. Tartalmilag, szolgáltatásilag, exkluzivitásban. Idén hosszú távú bérlői lettünk a kempingnek, és ennek az eredményei már most látszanak: soha annyi fejlesztés nem történt a területen, mint az elmúlt fél évben. Aki idén ott lesz a fesztiválon, szerintem jövőre is jönni akar majd. 

DSC 3144

Gergő, neked hogyan tovább a rádió nélkül?

HG: A Fishing on Orfű részéről az a megtisztelő felkérés ért, hogy legyek a fesztivál díszdoktora, amit csak részben veszünk viccesre. Befogadták annak a könyvnek a koncepcióját, amelyen dolgozom. Az a címe, hogy Jézus és a rock and roll, ami a  könnyűzene, a popkultúra és és a hit feszült, de termékeny viszonyát vizsgálja. A Fishingen többek között lesz egy erre a tematikára épülő beszélgetéssorozatunk is. Utána a Veszprémi Utcazene Fesztiválon leszek zsűritag, ami szintén egy várva várt nagy kaland. Egyébként pedig keresem a módját annak, hogyan tudnék a leghatékonyabban szabadon hangot adni annak, amiben hiszek.

LA: Egy Kultúrgettó nevű rádióra gondoltam.

Akkor nem lett végleg eleged a rádiózásból?

HG: Még jó, hogy nem!

Ne maradjon le semmiről!