Japánban nem tudja a halálraítélt, mikor végzik ki

Japánban még mindig érvényben van a halálbüntetés, a felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka támogatja is. Bár volt olyan év, hogy nem volt kivégzés, valójában nem tendenciáról, inkább csak véletlenről volt szó. Ha nem lenne elég önmagában, hogy az országban még mindig van halálsor és kivégzés, az itteni módszer bizonyos szempontból különösen kegyetlen.

Nem a kivégzés módja miatt, ami általában akasztás – nehéz ezek között különbséget tenni, bár az USA elrontott méreginjekciói azért viszik a prímet –- hanem azért, mert az elítéltek egyszerűen

Nem mondják meg nekik a pontos időpontot, csak néhány órával azelőtt, hogy megtörténne. A rokonoknak és az ügyvédnek pedig csak azután szólnak, hogy az elítélt már meghalt. Mindezt úgy, hogy vannak olyanok, akik éveket, sőt évtizedeket töltenek a siralomházban. Minden nap úgy ébrednek, hogy nem tudják, ez a nap-e az utolsó.

A szomorú világrekordot egy most 79 éves profi bokszoló, Ivao Hakamada tartja,

Végül 2014. március 27-én engedték szabadon, perújrafelvétellel. 1966 augusztusában felgyulladt főnöke lakása, ahol Hakamada saját bevallása szerint segített eloltani a tüzet, és már csak a halottakat találta meg. A bizonyíték ellene egy véres pizsama és a vallomása volt. 264 órán keresztül hallgatták ki 16 órás szakaszokban, 23 napon keresztül, ezután tett beismerő vallomást, amit később visszavont. A megtalált vérről 2008-ban DNS-vizsgálattal bebizonyították, hogy nem a bokszolóé.

Nem változik

Ráadásul a japán halálsoron várakozók hivatalosan nem elítéltek, ahol tartják őket, az pedig hivatalosan nem börtön, hanem különálló intézmény. A gyakorlati következmény? Még kevesebb joguk van, mint az elítélteknek, látogatót ritkán fogadhatnak és még az őrökkel sem beszélhetnek.

Az Amnesty International már többször felemelte a szavát a körülmények és a nagyon rövid értesítési idő miatt, mégsem történt semmi. A vizsgálatok szerint a japán halálsoron uralkodó körülmények miatt rengeteg elítélt egyszerűen megőrül: nem bírják ki, hogy nem tudják, mikor akasztják őket.