Az EP megtudta, milyen a magyar gógyi

A Fidesz kampányüzenete szerint az Európai Parlament (EP) csalt a Sargentini-szavazásnál, mert nem számította be a tartózkodásokat a leadott szavazatok közé.

Igaz ez? Természetesen nem, az Európai Parlament nem csalt. Viszont kétségtelen, hogy van egy fél mondat az EP eljárási szabályzatában, amibe bele lehet olvasni egy ellentmondást, és ez már elég volt ahhoz, hogy halálkomoly jogi vita kerekedjen a tartózkodások számításából.

Az Európai Parlament 66 éve működik. Egészen abszurd, hogy ez a kérdés most lett vitatéma. És hihetetlen, hogy egy ilyen banális kérdésre összpontosul a figyelem annak a jelentésnek a kapcsán, amelyik a magyar jogállamiság hibáiról szól, és amellyel egyébként a Európai Parlament elsöprő többsége egyetértett. Mégis ez történik, sikerült bizonytalanságot teremteni a szavazás körül nemcsak otthon, hanem a brüsszeli sajtóban is.

Magyarország: olvassák el, ami oda van írva

A Politico című lap csütörtökön nyilvánosságra hozta a háttérben zajló levelezést a jogi nézeteltérésről.

Ahogy Szájer József is megerősítette a szavazás után, Magyarország EU melletti diplomáciai képviselője, Várhelyi Olivér már hétfőn küldött egy levelet az Európai Parlament főtitkárának. Azt írta: a magyar hatóságokat értesítették róla, hogy az EP-ben tanácskozás folyik a szavazás szabályairól.

Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szabályok értelmezése körüli bizonytalanság megkérdőjelezi az egész eljárást. Ezután világossá tette, hogy a magyar kormány meglátása szerint a tartózkodások leadott szavazatnak számítanak, és ennek alátámasztására csatolta a kormány jogi érvelését is.

A magyar érvelés lényege a következő:

A hetes cikkes szavazásokról nem az EP eljárási szabályzata rendelkezik, hanem közvetlenül az uniós alapszerződés.  Ez nem véletlen. Azért van így, mert néhány kiemelt fontosságú döntésben különleges többséget ír elő a szerződés. A hetes cikkes döntésen kívül ilyen még az Európai Bizottság ellen leadott bizalmatlansági indítvány, és a költségvetés elfogadásának az egyik pontja.

Az EP eljárásrendje alapvetően csak az igen és a nem szavazatokat számolja, ezekben a különleges esetekben azonban elismeri a kivételt.

Várhelyi Olivér felhívta a parlament főtitkárának a figyelmét, hogy ha nem ennek az értelmezésnek megfelelően számolják a szavazatokat szerdán, azzal megszegik a szabályokat, és a szavazás olyan lesz, mintha meg sem történt volna.

Ebben a sajnálatos esetben pedig „Magyarország fenntartja a jogot arra, hogy az Európai Unió Bírósága előtt kérje az aktus megsemmítését” – írta.

Szájer József szerdán hozzátette még, hogy az Európai Néppárt frakciója volt az, amelyik jelezte a parlament vezetőségének, hogy értelmezési problémák vannak a szabály körül. Máshonnan megtudtuk még, hogy nem is a Fidesz delegációja adta ezt a jelzést, hanem a frakció egyik külföldi jogi szakértője.

EP: autonómia, konzekvens jogalkalmazás

Az Európai Parlament jogi szolgálata megvizsgálta a kérdést, és egy három oldalas levélben kifejtették a véleményüket az EP elnökének múlt pénteken. Négy érvvel támasztották alá, hogy miért nem kell számítani a tartózkodásokat:

1. Az uniós szerződés hallgat arról, hogy a tartózkodásokat leadott szavazatnak kell-e, hogy tekintse a parlament, így ebben a kérdésben a parlament eljárásrendje az irányadó, amelyik pedig kimondja, hogy csak az igen és a nem szavazatok számítanak. Azért feltűnő ez a hallgatás, mert a másik uniós testületnek, a miniszterek tanácsának ugyanabban a cikkben viszont nagyon egyértelműen megszabja a szerződés, hogy milyen esetben mit kezdjen a tartózkodásokkal.
2. A leadott szavazatok kétharmada nem különleges többség, ezért erre nem vonatkozik az eljárásrendben szereplő kivétel. Az összes képviselő abszolút többsége már különleges többség, és ott be is számolja a parlament a tartózkodásokat.
3. Mivel a szerződés nem rendelkezik a tartózkodások kérdéséről, a parlament érvényesítheti a saját autonómiáját. A parlament eljárási autonómiáját ugyanis garantálja a szerződés.
4. A „leadott szavazat” kifejezés többször szerepel az uniós intézmények működését leíró szabályokban. Elvárható, hogy ez a kifejezés mindig ugyanazt jelentse. És mivel az összes többi szavazásnál az igen és a nem szavazatokat jelenti, jelentse a hetes cikkes szavazásnál is azt.

Aztán felsorolnak három példát, ahol kétharmados többséggel kellett jóváhagyni egy döntést, és nem számították be a tartózkodásokat. 1979-ben és 1984-ben a parlament visszadobta az uniós költségvetés tervét. Az 1979-es szavazás jegyzőkönyvét (41. oldal) be is hivatkozzák lábjegyzetben, amelyik különbséget tesz a „szavazó” (members voting) és a „szavazatot leadó” (votes cast) képviselők között. Azon a szavazáson egyetlen tartózkodás volt, és nem számították be a leadott szavazatok közé. 

Már februárban tudhatták volna, hogy a tartózkodásokba bele fognak kötni

A harmadik példa, amelyet a jogi szolgálat felhoz, idén februárban történt, amikor az EP egyik alelnökét, a lengyel kormánypárti Ryszard Czarneckit elmozdították a posztjáról. Ehhez a döntéshez is a leadott szavazatok kétharmadára volt szükség.

Az akkori szavazáson az elnök külön felhívta rá a figyelmet, hogy „a kétharmados többség kiszámításánál csak a „mellette” és az „ellene” szavazatok számítanak bele a leadott szavazatokba”.

Egy másik lengyel kormánypárti képviselő, Ryszard Antoni Legutko felszólalt, és tiltakozott a szavazási módszer ellen. Az elnököt nem érhette meglepetésként a tiltakozás, mert már akkor is napok óta téma volt, hogy mi lesz a tartózkodásokkal. Az összes EP-képviselőnek küldtek egy emailt még a szavazás előtt, ahol világossá tették, hogy nem fognak beszámítani. Az elnök a szavazás napján elvetette a tiltakozást, teljesen érthetően és jogosan.

Arról a fajta szavazásról, amellyel Czarneckit leváltották, nem rendelkezik az uniós szerződés, az az EP belső ügye. Tehát ott igazából fel sem vetődhetett volna az a kérdés, ami most a Sargentini-szavazás kapcsán előkerült.

Egy 2017-es betoldás a probléma

A Sargentini-szavazás kapcsán azért kerülhet elő egyáltalán a kérdés, mert 2017-ben megváltozott az Európai Parlament eljárási szabályzata. Akkor került a szövegbe egy új mellékmondat, amelyik elismeri a kivételeket a szavazási szabály alól. A szavazásoknál „csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe,

A szerződés a hetes cikkes szavazásnál különleges többséget ír elő: a leadott szavazatok kétharmadát. Azt viszont nem írja elő, hogy mi számít leadott szavazatnak, és mit csináljon a parlament a tartózkodásokkal. Ebből származik az egész mostani vita. 

A mai napról visszanézve nagyon vicces, hogy mik voltak a 2017-es szabályzati reform céljai: „a Parlament működőképesebbé tétele, a szabályok egyértelműbbé tétele, az átláthatóság fokozása,

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ha ezt szerették volna elérni, akkor nem sikerült.

Pedig nem kutyafuttában írták át a szabályzatot. Azt fűzik még hozzá magyarázatként a reformhoz, hogy a reformot végző munkacsoport munkáját „egy titkársági csoport segítette, amely több szervezeti egység és bizottság szakértőiből állt. A munkacsoport 18 hónapon át rendszeresen ülésezett és sok (bár nem minden) kérdésben jelentős szintű konszenzusra jutott.”

Más okok miatt egész biztosan szükség volt rá, hogy a kivételekről szóló mondat bekerüljön a szövegbe. Egyelőre egy általános magyarázatot hallottunk rá: azért írták bele, hogy az eljárásrend jobban illeszkedjen az uniós szerződéshez. Kerestük az illetékeseket, de egyelőre nem értük utol őket.

Meg sem lett volna szabad történnie

A Czarnecki-szavazás szolgálhatott volna figyelmeztetésként az Európai Parlamentnek arról, hogy a tartózkodások számítása egy támadási felület. Különösen, mivel tudták, hogy hamarosan sor fog kerülni a magyar hetes cikkes szavazásra.

Tisztázhatták volna a helyzetet már hónapokkal a szavazás előtt. Kikérhették volna az alkotmányügyi bizottság véleményét. Az Európai Unió Bíróságától is kérhettek volna jogértelmezést. Miért nem tették? Vannak tippjeink:

1. Eszükbe sem jutott, hogy ebből probléma lesz. A tartózkodás egy meglepően alulszabályozott intézmény a jogalkotásban. De ez valószínűleg azért van, mert nem számít. Az a lényege, hogy ne befolyásolja a döntéseket. Minek szabályozni valamit, aminek az a lényege, hogy ne befolyásoljon semmit? Szóval a legvalószínűbb magyarázat az, hogy teljesen egyértelmű a helyzet, és kár lett volna rá időt és erőforrásokat fecsérelni.
2. Az EP-ben nem úgy gondolkodnak, mint a Fidesz. Az Európai Parlamentben nincsenek felkészülve rá, hogy mire képes „a híres magyar gógyi”. Hogyha a tartalmát nem tudja megváltoztatni a jelentésnek, akkor kikeresi a rendszer gyenge pontját, és az egész mindenséget fogja eljárási alapon megtámadni. A jelenségről ajánlom figyelmükbe a kollégám remek magyarázó cikkét.
3. Megkérdőjeleződhet korábbi szavazások érvényessége. Az Európai Parlament egyáltalán nem szeretné, hogy valakik elkezdjék vizsgálni, hogy milyen korábbi szavazásoknál lett volna még más eredmény, hogyha beszámították volna a tartózkodásokat. Születtek már döntések a leadott szavazatok minősített többségével. Nem tudjuk, hogy pontosan hány, de például a költségvetési eljárásban szerepel egy ilyen szavazási követelmény.
4. A parlament későn kapott észbe, és nem akart bénának tűnni. Amióta tavaly módosították az eljárásrendet, és bekerült a szavazatok számlálására vonatkozó kivétel, a Sargentini-szavazás volt az első olyan, ahol alkalmazni kellett. Nem gondolt rá a parlament, hogy máshogy kellene szavaznia, mint ahogy eddig tette (lásd 1. tipp), és amikor rájött, hogy probléma van, már késő volt független jogi véleményt kérni. A szavazást nem szerették volna elhalasztani, mert az nagyon kínos, hogy közvetlenül a szavazás előtt ébred rá az Európai Parlament, hogy változott a saját eljárásrendje. Akkor már előre menekülni is jobb.

Nem eszik olyan forrón a bíróságot

Kihez fordulhat a magyar kormány, ha komolyan gondolja, hogy csalás történt?

Már korábban kiderült, hogy az eljárási szabályok értelmezése az EP alkotmányügyi szakbizottságának, az AFCO-nak a feladata. A Néppártban múlt héten azt szerették volna, hogyha rögtön az AFCO elé kerül az ügy, és nem a jogi szolgálat mond véleményt.

Az AFCO-s eljárás hosszú ideig tart: napirendre kell tűzni, meg kell vitatni, jelentést kell írni, aztán az állásfoglalást az elnöknek ki kell hirdetnie a plénum előtt. Azt a képviselők megtámadhatják, szavazhatnak róla és el is utasíthatják.

Nem valószínű, hogy ehhez a bizottsághoz fordulnának a magyar képviselők. Egyrészt az AFCO egy politikai testület, és már a szakbizottságon belül kisebbségben lennének a Fidesz támogatói.

Másrészt, és ez lényegesebb: hogyha egy intézmény bevett gyakorlatát szeretnénk kérdőre vonni, nem biztos, hogy célszerű magát az intézményt kérdezni róla, hogy szerinte jól végzi-e a dolgát.

Meg lehet kérdezni az európai ombudsmant. Ennek a hivatalnak a feladata, hogy kivizsgálja az uniós intézmények hivatali visszásságaival kapcsolatos panaszokat. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy visszaélésről, csalásról van szó, hozzá fordulhat.

A legkézenfekvőbb azonban beadni egy keresetet az Európai Unió Bíróságára. A Bíróság az a testület, amelyik értelmezi az uniós szerződést és felülvizsgálja, hogy az EU egyik intézménye jogszerűen alkalmazza-e az uniós jogot.  

Nem ez lenne az első eset, hogy eljárási hibákra hivatkozva támad meg Magyarország egy döntést. A menedékkérők áthelyezési műveletének a jogszerűségét is így kérdőjelezte meg a kormány. Ez volt az első „kvótaper”. Egy kifejezetten tanulságos meghallgatás után a Bíróság akkor lesöpörte a magyar érveket, az Európai Bizottság pedig viszontperelte Magyarországot.

A tartózkodásos ügyben a kormánynak mérlegelnie kell, hogy elég megalapozott-e a saját jogi érvelése ahhoz, hogy érdemes vele a Bíróság elé állni. Lehet, hogy a Bíróság megfontolásra sem tartaná méltónak a kérdést.

Az Európai Unióval szembeni kampány szempontjából igazából lényegtelen, hogy bíróságra hívja-e a kormány az EP-t. Az Európai Parlament úgy is mintaszerű ellenségkép, ha csak a szavak szintjén harcolunk vele. Teljesen fölösleges kockázat még be is perelni.

Ettől függetlenül, nagyon kíváncsiak lennénk a bírósági eljárásra, ugyanis lehet, hogy a végén kiderülne: szavazatnak számít-e a tartózkodás!

Ha érdekli, hogy más országok parlamentjeiben lehet-e tartózkodni, kattintson a következő cikkre!

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !