Hackerekkel Barroso örököséért

2014 nemcsak a magyar, hanem az uniós politikában is mozgalmas év lesz. Tavasszal országgyűlési és európai parlamenti választás is lesz, és valamikor a nyáron az is eldől, hogy ki örökli a 10 éve hivatalban lévő  José Manuel Barroso posztját.

Az Európai Bizottság vezetőjének kinevezésében ráadásul jövőre lesz első alkalommal igazán jelentős változás: a lisszaboni szerződés életbe lépésével a frakciók a 17. cikkely értelmében az Európai Parlament többségének kell elfogadnia a tagállamokat közvetlenül képviselő Európai Tanács kétharmados többséggel választott jelöltjét.

Az EP-nek az elfogadáson kívül a minden bizonnyal kiélezett előzetes egyeztetési folyamatban is fontos szerepe lesz, hiszen a tanács nyilván nem akarja magát blamálni egy olyan elnökjelölttel, aki mögé azután nem sikerül kellő számú parlamenti szavazatot felsorakoztatni.

Az európai pártszövetségek már érzik az erejüket, és nem várnak a tanácsra, hanem maguk akarják kézbe venni a jelöltállítást. A legnagyobb frakciót adó Európai Néppárt információink szerint jövő márciusi dublini konferenciáján nevezi meg egyezményes jelöltjét. A szocialisták és a zöldek ennél egy lépéssel továbbmennek: elnökjelöltjüket a magyar közvélemény előtt eddig csak az amerikai politikából ismert előválasztással akarják megtalálni.

Az MSZP a német úton halad

A szocialista pártok szövetsége (PES) elsősorban amiatt akar az előválasztás eszközével élni mert 2009-ben az a szégyen esett meg, hogy a tagpártok közti nézetkülönbségek miatt nem tudtak ellenjelöltet állítani a néppárti Barrosóval szemben. Ezért a pártszövetség vezetése már 2011-ben megállapodott abban, hogy előválasztással fogják megtalálni a következő jelöltet, és 2012-ben már készen is álltak a folyamat részletes szabályai.

A PES úgynevezett zárt előválasztásban gondolkodik, ami azt jelenti, hogy a demokratikus procedúrát a pártszövetségen belül bonyolítják le. A szeptemberben induló jelöléshez szükség van legalább egy tagállami párt támogatására, de a tagszervezetek legalább 15 százalékának támogatására is. Ezután a maximum hat jelöltre – a tagszövetségek százalékos támogatása ennyit tesz lehetővé – októberben adja majd áldását a PES konferenciája, ezután pedig novembertől beindul a belső kampány.

Ennek során minden tagpárt a saját módszerével dönti el, kit támogat. A PES nagy vonalakban csak annyit kötött ki , hogy aktívan konzultálni kell a párttagokkal, meg hogy a döntést egy demokratikusan választott testületnek kell meghoznia. Az egyes tagállamokban született döntéseket a 2014 februárjában tartandó elnökjelölt-választó kongresszusra küldött elektorok képviselik. Az elektorok számát a tagpártok ereje szerint súlyozzák: A német SPD 28 elektorral, míg az MSZP nyolccal képviseltetheti magát, de a szocialistákon kívül a Schmuck Andor-féle MSZDP-nek is lesz két szavazata.

Gurmai Zita szocialista EP-képviselő, az előválasztást előkészítő nemzetközi munkacsoport tagja szerint egyébként az MSZP nem állít saját jelöltet, inkább beállnak a németek mögé, akik Martin Schulz EP-elnököt indítják az előválasztáson. Ez azt is előrevetíti, hogy Magyarországon nem lesz túl nagy pezsgés az előválasztással kapcsolatban, a választmány simán megszavazza majd a vezetőség által javasolt jelöltet. A magyar ellenzék vezető erejének ez az egész európai előválasztósdi – a prominens külföldi politikusokkal való barátkozásoktól eltekintve – valószínűleg amúgy is púp a hátán az országgyűlési választás előtt.

Hackereket hívnak meg a rendszer tesztelésére

Az európai zöldek sokkal radikálisabb módon vetik bele magukat az előválasztásba, mint a szocialisták. Az Európai Zöld Párt (EGP) ugyanis nem házon belül tartja a bizottsági elnök jelölését, hanem minden 16 év feletti európai számára lehetővé teszi a beleszólást a kiválasztási folyamatba.

Első lépésben az aspiránsoknak szeptember végéig meg kell szerezniük az európai pártcsalád harminchárom tagjából legalább ötnek a támogatását. Ez a lépés a komolytalan próbálkozók és opportunisták kiszűrésére szolgál. Ezután maga az előválasztás már teljesen kötetlenül, az interneten bonyolódik majd november és február között – itt már semmi szerepe nem lesz a nemzeti hovatartozásnak, hiszen az egész unióból egy szerverre mennek majd a szavazatok.

Az előválasztáson női kvótát is alkalmaznak, ennek eredményeként a voksolás első nyertese a legtöbb szavazatot begyűjtő női jelölt lesz. A női győztes a nem feltétlenül női győztessel együtt kettesben lesz a zöldek jelöltje a brüsszeli bizottság elnöki posztjára, és kettesben vezetik majd az európai parlamenti kampányt is. Ennek a kettős jelölésnek információink szerint a „gender-egyensúly” megteremtésén kívül az is az értelme, hogy a zöldek számára adott esetben nagyobb teret biztosíthat a bizottság elnökének kiválasztásakor folyó alkuban.

A történetnek magyar vonatkozása is van, hiszen az EGP-nek van magyarországi tagpártja, méghozzá a Lehet Más a Politika. Csiba Katalin, a párt politikusa csak kitérő választ adott arra, hogy kit látnának szívesen elnökjelöltként. Annyit azonban elárult, hogy az EGP-ben konszenzus van arról, hogy olyan politikusra van szükség, aki képes közvetíteni az EU magországai és perifériája között. Az, hogy az LMP próbálkozik e magyar jelölttel, szerinte még nem eldöntött kérdés, de „szó van róla”.

Az európai politikai erőviszonyok ismeretében felettébb valószínűtlen, hogy a zöldek közül kerül ki Barroso utódja, ezért az előválasztás eredményénél sokkal izgalmasabbnak tűnik az előválasztás módja. Csiba Katalin azt mondta, hogy a netes szavazással nem csak a szavakban, hanem a valóságban is állampolgári szintre akarják vinni a döntési folyamatot. Az online előválasztás persze számos technikai kérdést is felvet, az LMP-s politikus azonban megnyugtatott minket, hogy trollbiztos rendszert helyeznek majd üzembe, melyen csak hét darab személyes adat megadása után adhatjuk le szavazatunkat. A rendszer biztonságát a zöldek hackerekkel fogják teszteltetni, hogy így bizonyítsák be, az online voksolás európai szinten is megérett a bevezetésre.

Jönnek a valódi europártok?

Az előválasztások több szempontból is fontosak lehetnek az azt bevállaló pártszövetségeknek. Alkalmat ad arra, hogy kidomboríthassák saját demokratikus működésüket, és a belső kampánnyal tulajdonképpen előrehozzák a kampány kezdetét. Az előválasztások során uniós szinten vélhetőleg nem lesznek majd olyan késhegyre menő viták, mint amit az Egyesült Államokban megszoktunk, és mód nyílik arra, hogy a nyilvánosság felé jobban kidomborítsák a pártszövetség értékeit. Persze ez a hatás a zárt előválasztást tartó szocialisták esetében csak mérsékeltebben fog érvényesülni.

Az előválasztási trend egyébként az európai szintű pártpolitika felé tett újabb lépésnek is tekinthető, hiszen az uniót végigturnézó politikusok és az összeurópai horizonton megfogalmazott programok – na jó, szlogenek – mindenképpen erősíteni fogják a laza pártszerveződések belső kohézióját. Sőt, Daniel Cohn-Bendit már egyenesen tömbösítene: egy baloldali közös jelöltről szavaztatná nemcsak a zöldeket, a szélsőbaloldaliakat és a szocialistákat, de még a liberálisokat is. Azt azért mondjuk megnéznénk, hogy a német liberálisok mikor fognak együtt szavazni die Linke által vezetett GUE/NGL kommunistáival.

Az LMP esetében ráadásul a szavaztatósdival sikerülhet kicsit felturbózni a szimpatizáns-adatbázist, ami az országgyűlési választások előtt amúgy is létfontosságú lehet a párt számára. Ezen kívül az online szavazáson meglehetősen pontos képet lehet kapni a zöld ügyekre fogékony választók, illetve a mozgósítható LMP-szimpatizánsok számáról is.

Az előválasztásokon azonban nemcsak nyerni, hanem veszíteni is lehet. No nem a PES-nek, hiszen ők a tagpártokon belül játsszák le az egyeztetéseket és szavaztatásokat, hanem inkább a zöldeknek. Egy kínosan alacsony részvétel ugyanis nem a belső demokrácia diadalaként, hanem a pártszövetség politikája iránti érdektelenségként fog megjelenni a sajtóban, az biztos.

A két baloldali pártszövetség egyébként úttörő kezdeményezéseivel tulajdonképpen összuniós érdeknek is eleget tesz. Hiszen ahogy arról korábban írtunk , az EU belső köreiben már előre rettegnek 2014-től, az előre borítékolható alacsony választási részvételtől és a várhatóan megizmosodó euroszkeptikus pártoktól. Ezenkívül Brüsszel már évtizedek óta próbálkozik az állampolgári részvétel és az az unió ügyei iránti érdeklődés felpezsdítésével. Nem az előválasztással elnyújtott kampány fog megváltást hozni, de legalább a mainstream pártok is kicsit többet fognak a közös kérdésekről beszélni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!