Miért kapott Oscar-díjat a palesztin–izraeli dokumentumfilm?

Basel Adra egy fiatal palesztin aktivista a ciszjordániai Masafer Yattából, gyermekkora óta küzd a közössége ellen irányuló tömeges kilakoltatások ellen, amelyekért az izraeli megszállás okolható. Kamerájával dokumentálja a térségben végbemenő lassú és módszeres felszámolását a helyi falvaknak, ahol az izraeli kormány ott állomásozó katonái lakóépületeket rombolnak le és palesztinokat üldöznek el otthonaikból. Egy napon találkozik Yuvallal, az izraeli újságíróval, aki támogatja erőfeszítéseiben.

A Nincs más föld a legőszintébb másfél óra, amivel a mozinéző találkozhat. Nem kendőzi el a pesszimizmust, de láttatja a reményt, és megmarad emberinek. A kamera a legfontosabb eszközük, ezt Baselék is tudják, ezért mindent dokumentálnak, a sok száz órányi anyagból pedig többrétegű szeletét mutatják meg a valóságuknak. A szisztematikus rombolást a körkörösség eszközével érzékelteti, amitől a lakosság kilátástalan helyzete csak még inkább átélhető lesz.

A legkevesebb hetvenöt éve zajló palesztin–zsidó konfliktus senkit sem érhet váratlanul, mégis 40 ezer gázai halott kellett ahhoz, hogy egyáltalán elérje az ingerküszöböt a 2023. október 7-i támadás megtorlása után. A film földközeli mivolta miatt hatásos. Valódi családokról, valódi sorsokról és nem számokról szól. Szomorú pesszimizmus és küzdeni akarás határán táncol a film, a textus aktivizáló hatása miatt pedig rajtunk is áll, hogy melyik felé billen a mérleg.

Mintegy 700 ezer izraeli telepes él 300 illegális településen Ciszjordániában és Kelet -Jeruzsálemben, amiket azóta építettek, hogy Izrael elfoglalta az 1967-es konfliktusban e területeket.

A nemzetközi jog értelmében a megszállt területeken ezek a települések illegálisan épültek.

„Számunkra a film az alapvető ellenállás cselekedete, és azt akartuk, hogy a lehető leggyorsabban megmutassuk, amennyire csak tudtuk” - mondta Adra.

A film tavaly februárban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nyerte el a dokumentumfilm-díjat. A díj átvételekor felháborodást keltett, hogy az alkotópáros izraeli tagja a következőket mondta: 

Szabadon költözhetek oda, ahová akarok ezen a földön, de Basel, akárcsak a palesztinok milliói, bezárva élnek a megszállt Ciszjordániában. Ez apartheid, és ennek a hátrányos megkülönböztetésnek véget kell érnie.

E beszéd akkor a megbotránkozás hullámait váltotta ki a német kulturális életben, a politikusok pedig antiszemita jelzővel illeték az izraeli rendező szavait. 

Az izraeli kulturális miniszter, Miki Zohar szerint a dokumentumfilm sikere egy „szomorú pillanat a filmtörténet során”. „Ahelyett, hogy bemutatnák valóságunk bonyolultságát, a filmkészítők úgy döntöttek, hogy olyan narratívákat visszhangoznak, amelyek torzítják Izrael imázsát a világon” - mondta Zohar az X -en közzétett üzenetében.

Az izraeli rendezőt ellenben megrémíti, amikor azt látja, hogy az ultranacionalista buzgalom árasztja el az országot, amelyben úgy tűnik, hogy a palesztin halálesetek száma semmilyen sajnálatot nem vált ki.

Novemberben Yuval Abraham elmondta, hogy Németország rögeszmés fellépése a Palesztina-támogató kiállással szemben egyre nehezebbé tette az életet az olyan zsidók és izraeliek számára, mint ő, akik a Gázai háború végét akarták látni. „Úgy gondolom, amikor Németország azt mondja, hogy támogatja Izraelt és az izraelieket, akkor valójában csak azokat az izraelieket támogatja, akik hisznek a megszállás folytatásában, és akik bizonyos módon visszhangozzák kormányuk politikáját”- tette hozzá az izraeli rendező.

A film általánosságban pozitív fogadtatása ellenére nehézségekbe ütközött olyan forgalmazót találni, amely hajlandó az Egyesült Államokban is bemutatni. A film forgalmazásáig vezető küzdelemért a szórakoztatóipar cenzúrával telített légkörét okolják a szerzők. „Úgy gondolom, hogy az akadályoztatók ezzel nemcsak a palesztinok, hanem az izraeliek ellen is cselekszenek, mert hiszem, hogy a két nép sorsa összefonódik. És meggyőződésem, hogy a biztonság mindig kölcsönös törekvés lesz.”

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.

(Borítókép:  Bázel Adra, Rachel Szor, Hamdan Ballal és Yuval Abraham a legjobb dokumentumfilmnek járó díjjal, amelyet a No Other Land című játékfilmért vehettek át, a sajtószobában, a 97. Oscar-díjátadón, a Dolby Színházban 2025. március 2-án Los Angelesben. Fotó: Jason Armond / Los Angeles Times / Getty Images)