Szorul a hurok a világ legelvetemültebb dollármilliárdos gengsztere körül

Dawood Ibrahim indiai gengszter nem véletlenül a világ három legkeresettebb gengszterének egyike. Amikor 1993-ban saját alapítású maffia-szindikátusát, a D-Company-t szorongatni kezdték az indiai hatóságok, egy összehangolt robbantás-sorozattal 12 autóbombát robbantott Mumbaiban, megölve ezzel 257 civilt.

Ez olyan súlyos gaztett volt, hogy Ibrahim máig tagja maradt a top 3 most wanted terroristának. Csakúgy, mint az egyiptomi származású ex-orvos Ajman al-Zawahiri, aki 2011 óta vezeti az Al-Kaida szunnita terrorszervezetet, és felelős az 1998-ban 224 emberáldozatot követelő kenyai és tanzániai terrorcselekményekért, amikor megszervezte a helyi amerikai nagykövetségek felrobbantását. A dobogóra még az Iszlám Állam kegyetlen vezetője, Abu Bakr Al-Bagdadi fért fel.

Ők hárman, így a fotókon amúgy általában bankáröltözetben, elegánsan mosolygó, egyébként szintén muszlim indiai bankár egyaránt 25 millió dollárt érnek, ekkora vérdíj van kitűzve a fejükre.

Csak a pénz

Dawood Ibrahim is kapcsolatban volt szélsőséges iszlám szervezetekkel, Oszama bin-Ladent is ismerte, de ő valójában nem annyira vallási szélsőséges, sokkal inkább a pénzt isteníti. Az indiai tengerpartok kalózhálózatát, bankjegyhamisítást, kábítószerüzleteket szervez, de jelentős a szerepe még a legális nemzetközi gazdasági vérkeringésben is.

• vagyona zömét egy árnyékbankrendszer (havala) felépítésével szerezte,
• 7 milliárd dollárosra becsült magánvagyonával a világ leggazdagabb embereinek egyike,
• a brit és indiai hatósági nyomozások, valamint a Panama-iratok alapján az valószínűsíthető, hogy főleg az az Egyesült Királyságban méretes ingatlanvagyonnal, elsősorban szállodákkal is rendelkezik.

Miért nem lépnek a britek?

Jogállami alaposság, vagy egyszerűen menedék a bűnözők vagyonának? Miért nem lép fel London határozottabban az Egyesült Királyságban befektetett bűnözői vagyonokkal szemben, vagy miért nem segíti jobban a hazájukban terroristaként, Londonban már befektetőként felbukkanó entitások leleplezését?

Ez egy gyakran visszatérő kérdés a szigetországban. Az Ibrahim-ügy kapcsán India vezető hírcsatornája, a New Delhi Television szerint maga a brit kormány is úgy értékelt, hogy

Márpedig most igencsak megalapozott a gyanú, hogy jó néhány brit szálloda, kastély és toronyház, többek között londoni, essexi, kenti, dartfordi, Warwickshire-i ingatlanok vannak a világ egyik legveszélyesebb bűnbandájának, a D-Companynak a birtokában. Dawood Ibrahim mindig is kacérkodott azzal, hogy elismert üzletemberré váljon, valaha szinte egymaga finanszírozta Bollywood legjobb filmjeit.

Ha pedig nagyon ösztönözni kellett India krikettcsapatát, az ősi rivális Pakisztán ellen, akkor minden játékosnak luxusautót ajánlott fel (az ominózus meccsen, az 1986-os Ázsia Kupa döntőjén végül Pakisztán nyert). Bár a krikettet valóban imádta, ez abban nem gátolta, hogy a meccsek manipulálásával foglalkozó fogadási maffiát szervezzen.

De ki ez a Dawood Ibrahim?

Egy rendőrkapitány 1955-ben született fia, aki a húszas éveiben Mumbaiban a bandaháborúk sűrűjében találta magát. Nagyon fiatalon alapította meg a rokonaival a D-Company szindikátust, és a saját bűnszervezetet a nyolcvanas évek elejére Mumbai legveszélyesebb muszlim – hindu közös maffiájává fejlesztette.

Az üzlete alapvetően mindig is nemzetközi volt, a hatóságok szerint legalább 16 országra terjed ki, de India mellett a leginkább Pakisztán és a gazdag Egyesült Arab Emírségek a fókusz.

Ibrahim a vádak szerint már fiatalon gyakorlatilag mindent elkövetett, amit egy gengszterfőnökről el tudunk képzelni, drogcsempészet, gyilkosságokra való felbujtás, zsarolások, de a legnagyobb bűne határozottan a gyilkos robbantás-sorozat volt.

Robbantássorozat

Az 1993 márciusi eset India történetének legsúlyosabb bűncselekménye volt. A D-Company-t valamelyest szorongatta a rendőrség, letartóztatták alacsonyabb rangú vezetőiket, mire Dawood Ibrahim két helyettesével Yakub és Tiger Memonnal megszervezte, hogy

Sok felelőst lekapcsoltak azóta, néhányat kivégeztek, másokat bebörtönöztek, sőt a maffia sem maradt egységes, mert az eset után a muszlim és hindu ág is egymásnak esett (ennek majdnem annyi áldozata lett, mint a robbantásoknak), de Dawood Ibrahim azóta is zavartalanul éli a világát.

A pletykák szerint leginkább valahol Karachi (Pakisztán) környékén, és az indiai sajtó úgy tudja, hogy sokféle személyazonosságának és iratainak hála, még utazni is mer. Egy brit nyomozati anyag, 21 általa használt nevet sorolt fel.

Pakisztán mindent tagad, állítja, hogy nincs tudomása a bűnözőről, de azért hírhedt titkosszolgálata gyakran esik gyanúba, hogy miközben látszólag a nyugati világgal dolgozik együtt a terroristák ellen, valójában támogat is bizonyos csoportokat. Ráadásul amikor Pakisztán legutóbb érdemben tárgyalni akart Indiával a D-Company elleni fellépésről, azonnal újabb robbantások rázták meg a térséget.

A Panama-papírok

De hogyan került elő a terroristával kapcsolatban a sok londoni érdekeltség gyanúja? Brit és indiai hatóságok régóta nyomoznak, 2015-ben egy indiai különleges vizsgálócsoport Nagy-Britanniában is kutakodhatott, de mint már annyi titkos gazdasági ügyben, ezúttal is bizonyos offshore-iratok nem várt napvilágra kerülése segített.

A Panama-papírok és az említett nyomozások alapján Delhiben azt sejtik, hogy Ibrahimnak és a D-Companynak köze van például egy Mirchi Memon nevű indiaihoz, akinek az érdekeltségei sok ingatlannal rendelkeznek az Egyesült Királyságban, Marokkóban, az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban, Cipruson, Ausztráliában, illetve Spanyolországban,

Szállodák, kastélyok, toronyházak

Csakhogy más a gyanú és más a bizonyíték. Mirchi Memon büntetlen előéletű és sok legális brit vállalkozása is van, elsősorban az építőiparban. Így a valószínűsíthető kapcsolat és a valóban megléphető hatósági intézkedések között még sok a tennivaló. Az indiai sajtó emiatt kárhoztatja is Londont, mondván szándékosan szabotálja, hogy a tengerentúli offshore-területeken regisztrált vállalatok haszonhúzóit valóban átláthatóvá tegye.

Fokozta az izgalmakat, hogy pár napja Indiában végigszaladt a sajtón egy hír, hogy bizonyos feltételek mellett Ibrahim hazatérne Indiába és feladná magát. Pár nappal később azonban a sajtó által idézett ügyfél már cáfolt, azt mondta, hogy semmilyen aktuális információja nincsen Ibrahim hollétéről, az ő fejtegetéseit egyszerűen rosszul interpretálták.

Bizalmi bankolás

Ibrahim legfontosabb üzlete a havala volt, egy az arab világot átszövő árnyékbankrendszer. Erről a fogalomról elsősorban Kína és az ottani kockázatok kapcsán szoktunk hallani, de van egy alapvető különbség. A kínai árnyékbankrendszer alapvetően a kereskedelmi bankrendszeren kívüli hitelnyújtással foglalkozik, míg az indiai és arab havala a kábítószer-, a fegyverüzletek elszámolásával, terrorizmus-finanszírozással, illetve sokkal ártalmatlanabb nemzetközi transzferekkel, például a külföldön (például Dubaiban) dolgozó indiai vendégmunkások hazautalásaival.

A rendszer működését remekül bemutatta a Fék nélkül (Premium rush) című akciófilm, amelyben biciklis futárok, tisztességes kerékpáros rendőrök és egy lecsúszott, korrupt nyomozó hajkurásszák egymást, illetve egy picike rajzzal díszített papírlapot. A történetben egy az Egyesült Államokban élő kínai édesanya a maffia segítségével szeretné kicsempészni a hátramaradt gyermekét Kínából.

Ezért az Egyesült Államokban fizet a kínai maffiának, amiért cserébe az amerikai bankár kézzel rajzol egy kis bélyegszerű papírlapot, ami a fizetés elismervénye. Kínában a maffia helyi tagjai, illetve a lefizetett határőr már intézi is a kimenekítést, A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor sorra gazdát cserél a dollár tízezreket érő kis bélyeg.

Mivel a havala a bizalomból él, a működtető gengszterek nagyon korrekten számolnak el, valóban csak jutalékot szednek. Azt a gengsztert, aki a havala ügyfeleket meglopja, a maffia vezetése likvidálja, mert óriási kárt okoz a nagyfőnöknek, ha eltűnik a rendszerből a bizalom.

 Borítókép: Dawood Ibrahim Fotó: Bhawan Singh/The India Today / Getty Images Hungary