Az igazságügyi miniszter ügyvédi irodája nem szeretné, ha az igazságügyi miniszter irodájaként emlegetnék

Zsurnalisztikai fordulatokban bővelkedő, Pulitzer József-idézettel megtámogatott sajtóközleményt élesített az MTI-ben a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda. Tették mindezt azért, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba a sajtóban róluk megjelent hírekkel kapcsolatban. Először a számokat tették helyre, majd filozófiai síkon is utat mutattak a megtévedt médiamunkásoknak. 

Kaszinók 

A Nagy és Trócsányi a kaszinóperekben védik az államot, amit 37,2 milliárd forintra perelnek a megszűnt játéktermek. Mint arról mi is beszámoltunk, az igazságügyi miniszterhez köthető iroda 2013-ban 241 millió forintban kötött határozatlan idejű szerződést az állammal. 

"Ebben az ügycsoportban az NFM megbízása alapján képviseljük az államot, a megbízási díj és költségek együttes összege 172,65 millió Ft-ban van maximálva; ebből eddig fölfelé kerekítve 48,2 millió Ft-ot számláztunk, ami a pertárgyérték 0,13%-a" - közölte ezzel összefüggésben az iroda. 

MNB-ingatlanok

A másik ügycsoport, amivel kapcsolatban közlendője volt az irodának a Magyar Nemzeti Bank 8 ingatlanvásárlásának lebonyolításával kapcsolatos. 

"Munkadíjként itt egy 136,8 millió Ft-os összeg cirkulál, amely összegből azonban csak 45 millió Ft volt a munkadíj, a többi szakértői díj és ÁFA" - hangsúlyozza az iroda. 

A 136,8 millió forintos összeg azért cirkulál a sajtóban, mert mint ahogy arról elsőként az Index számolt be, ez a szám szerepelt azokban a hivatalos dokumentumokban, amelyeket az MNB szolgáltatott egy közérdekű adatigénylésre. 

MNB-alapítványok ingatlanjai 

"A harmadik ügycsoport egyes MNB által alapított alapítványok ingatlanvásárlásai. Itt 6 ügyről van szó, bár abból 2-ben korábban az MNB is volt megbízó. Itt is 100-milliós munkadíjról szól a fáma, ezekben az összmunkadíj valójában 32,6 millió Ft volt, az ingatlanok ÁFA nélküli összértéke pedig 10,75 milliárd Ft, azaz a munkadíj az ügyérték 0,03%-a" - állítja a közlemény. 

Erről az ügyről mi is beszámoltunk, azonban az alapítványok pénzköltéseit böngészve nem látszott a végső szám, tehát egyelőre csak az iroda közlésére támaszkodhatunk. 

Az unalmas számok után morálfilozófia

Az iroda végül néhány elgondolkodtató, talán a sajtómunkások számára betűzött fricskával indítja közleménye utolsó gondolatait: 

Ezek tehát az unalmas, ámde korrekt számok, közérdekű adatok, így bárki oknyomozó ellenőrizheti. Sőt, kérjük is ezt és azt is, hogy egyben járjanak utána és legyen véleményük arról is, hogy az ezrelékben kifejezhető ügyvédi munkadíjak vajon korrektek-e.

Aztán felvet egy érdekes kérdést: 

Tavaly még nyilvánosak voltak az ügyvédi irodák mérlegadatai, az idén már nem. Hogy ez helyes-e, azt ki-ki döntse el maga.

Majd egy vallomás, ami valószínűleg már jó ideje nyomasztotta őket:

Ha már magunkról írunk, ami nem szokásunk, hadd tegyük hozzá, hogy a számmisztikán túl sért bennünket, ha úgy írnak rólunk, hogy "a Trócsányi ügyvédi irodája". Ez sem jogi, sem köznapi értelemben nem igaz. 

Mert hát ez a valóságnak csak, szerintük nem is lényeges szelete:

Velünk, a többi partnerrel, rajtunk kívül 17 további jogásszal és majd' még egyszer ennyi nem-jogász munkatárssal szemben unfair bennünket "a Trócsányi ügyvédi irodája"-ként titulálni.

Végül egy kikezdhetetlen gondolat a Nagy és Trócsányi tolmácsolásában: 

A hír szent és a vélemény szabad. A valótlanság nem.