Nincs szerepálma az új EU-biztosnak

Gratulálok a jelöléséhez! Ismer még biztost önmagán kívül, aki nem politikai karrier után kapott ilyen megtiszteltetést?

Köszönöm. Kérdés, hogy mit tekintünk politikai karriernek. Ha azt, hogy volt-e valaki miniszter a biztosi megbízatása előtt, akkor ennek ellenkezőjére több példa is van. Például a már hivatalban lévő szlovák kolléga sem volt miniszter soha. [Maros Sevcovic húsz éve diplomata, Szlovákia függetlenné válása óta az ország külügyminisztériumának dolgozott, egészen januári biztosi kinevezéséig – a szerk.]

Ugyan alapvetően a tudományos szférából érkezem, de az azért nem tekinthető egy politikától elzárt tevékenységnek, hogy az EBRD-ben voltam több mint négy évig igazgató. Az EBRD a nemzetközi gazdasági diplomácia része, és az ottani munka erősen átpolitizált tevékenység. Továbbá a hazai közéletnek is résztvevője voltam, még ha ez nem is általánosan ismert.

Ki kérdezte meg először, hogy vállalná-e a biztosjelöltséget?

Bajnai Gordon hívott föl. Egészen konkrétan azon a napon, amikor már zajlott az egyeztetés Budapesten a jelölésről a szocialista párt képviselőivel. Miután fölmerült a nevem az egyeztetésen, ő ezt jelezte nekem. Később még volt alkalmunk beszélni erről.

Akkor a Baloldali Tömörülés úgy dobta be a nevét, hogy meg se kérdezték, hogy vállalná-e? [Az MTI közölte az egyeztetések idején, hogy információi szerint az MSZP Baloldali Tömörülés nevű, Kiss Péter vezette platformja javasolta először Andor jelölését.]

Azt nem tudom, hogy a szocialista párt és a miniszterelnök milyen csatornákon, milyen formában gyűjtött ötleteket, erről nem tudok nyilatkozni.

Életrajzában sok fontos tudományos állomást is találtam, de először azon akadt meg a szemem, hogy 2003 és 2005 között a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt. Adott olyan tanácsot Medgyessy Péternek vagy Gyurcsány Ferencnek, amit ők megfogadtak?

Egészen biztosan. Tudni kell azonban, hogy ha az ember a MEH-ben tanácsadó, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy rendszeresen találkozik a miniszterelnökkel, és tanácsokat ad neki. A Miniszterelnöki Hivatalban volt egy Kormányzati Stratégiai Elemzőközpont, Medgyessy Péter idején ott dolgoztam. Ez egy elég intenzív centrum volt, ez tette közzé az úgynevezett Stratek füzeteket, nagyon hasznos kiadványok voltak.

Később a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején alakult tanácsadó testületek egyikében vettem részt. Jellemző módon ez sem jelentette a miniszterelnökkel való találkozást, hanem egy általa felkért bizottsági vezető elnöklete mellett konzultáltunk különféle kérdésekről. Például olyan törvényekről, amelyek később a parlament elé mentek.

Volt itt szó a magyar költségvetés elcsúszásáról? Arról a folyamatról, ami mostanában külföldi segélyre szorította Magyarországot?

Természetesen. 2003 volt a kezdete a tanácsadói tevékenységemnek, és akkor már látható volt, hogy 2002 végére tíz százalék körüli GDP-arányos deficit állt elő. Ennek a szükséges korrekciójáról természetszerűleg sok szó kellett, hogy essen.

Az is feltűnt az életrajzában, hogy 1998-ban Anthony Giddens A harmadik út című könyvét lektorálta. Ezt a könyvet az akkor még politikán kívül álló Gyurcsány Ferenc saját pénzén fordíttatta, és adta ki. Volt személyes kapcsolata már akkor is Gyurcsány Ferenccel, vagy máshogy kapta meg ezt a feladatot?

Nagyon örülök, hogy felvetette ezt a könyvet, mert a kiadása fontos esemény volt Magyarországon. Valóban, ezt Gyurcsány Ferenc kezdeményezte, bár mások is foglalkoztak ezzel a gondolattal, például Szanyi Tibor is, aki akkoriban az MSZP európai integrációs tagozatát vezette. Gyurcsány Ferenc keresett egy megfelelő szakmai lektort a könyv kiadásához, és nagy örömmel végeztem el a munkát. Kiváló mű.

[Anthony Giddens brit szociológusnak ezt a művét tartják a Tony Blair-féle munkáspárti politika ideológiai alapvetésének. Andor egyik szervezője lett később a Progresszív Kormányzás Konferenciának, amelyen a blairi utat követő szociáldemokrata miniszterelnökök tartottak megbeszélést Budapesten és Balatonőszödön, 2004 szeptemberében. A csúcson Medgyessy leköszönő, Gyurcsány hamarosan hivatalba lépő kormányfőként vett részt. Tony Blair és Giddens is eljöttek. Andor nem feltétlen híve a blairi, liberalizmussal felöntött szociáldemokráciának. 2002-ben például így írt: „Tony Blair magát modernizátornak nevezi, pedig ő éppen a status quo (privatizált és liberális gazdaság + amerikai hegemónia) politikusa.” [Népszabadság, 2002. szept. 12. – a szerk.]

Gyurcsány mint személyes ismerősét kérte fel a lektorálásra?

Nem, mi nem ismertük egymást korábban. Valahonnan eljuthatott hozzá, hogy én olyan személy vagyok a közgazdaságtudományi egyetemen, aki ért ehhez a témához. Akkor már elég sokat voltam Angliában, cikkeket is írtam az angol politikai folyamatokról, például a Társadalmi Szemlébe.

1993 óta az Eszmélet című folyóirat főszerkesztője. Megnéztem a legutóbbi számot, és abban van egy cikk Mészáros Istvántól, a Londonban élő filozófustól, akit épp az idén tüntetett ki Hugo Chavez venezuelai elnök, Fidel Castro nagy barátja és az USA hírhedt ellensége. Többször kifejezetten marxista fordulatok jönnek elő a lapban: osztályharc, tőkés reakció. Mennyire érzi sajátjának ezt a gondolatvilágot?

Mióta Londonban vagyok [2005 óta – a szerk.] érdemben nem veszek részt a folyóirat szerkesztésében. De a kérdés tartalmi részére reagálva, azt gondolom, hogy a korszerű baloldali nézetek kialakítása nem történhet valamiféle visszatekintés nélkül. Minden filozófiai és politikai irányzatnak vannak bizonyos gyökerei. Nem feltétlenül kell mindennel egyetérteni, amit egy folyóirat közöl. Se a szerkesztőknek, se a főszerkesztőnek nem kell minden szóval, minden cikkel, minden betűvel egyetértenie. A kérdés az, hogy az olvasók számára hasznos anyagokat szolgáltatunk-e, amelyek gondolatébresztők lehetnek. Ezek a cikkek provokatívak is lehetnek adott esetben, a kiemelt példákat is ilyennek tekintem.

Talán hallott róla, hogy az euobserver.com nevű újság megszerezte az Európai Bizottságban készülő, 2013-mal kezdődő ciklus első költségvetési tervezetét. Ez nyilván nem hivatalos álláspont még, de látszik az irány, hogy leendő munkatársai hogyan gondolkoznak. A kiszivárgott terv egyik pillére, hogy az EU-nak csökkentetnie kellene a mezőgazdasági és a regionális fejlesztésre költött támogatásokat, és inkább munkahelyteremtésre, klímavédelemre és közös külpolitikára kéne átcsoportosítani a pénzt. Azt is felvetik, hogy ha egy régió nem hatékonyan költi el támogatásokat, akkor legközelebb el kell vonni onnan a pénzt. Ez komolyan érintheti Magyarországot. Mit gondol ezekről a tervekről?

Természetesen hallottam ezekről a várakozásokról. Ugyanakkor konkrét szakpolitikai kérdésekkel akkor szeretnék majd foglalkozni, amikor már tudni lehet, hogy milyen portfolió irányítása tartozik hozzám.

De nem akarom megkerülni a kérdését. Az EBRD-ben azt tanultam meg, hogy három évvel egy döntés előtt még nagyon sokféle verzióban lehet gondolkodni. Sok elemzésre és konzultációra van szükség a végső döntésig. Vannak bizonyos irányok, amelyek a korábbi folyamatokból majdnem automatikusan adódnak, de még ezeket sem lehet feltétlenül készpénznek venni, és előre vetíteni a jövőre.

Azt gondolom, hogy a válság teljesen új helyzetet teremt. Az uniónak az elmúlt egy évben nagyon kevés energiája maradt a válság kezelésére. Hiszen ez alatt az egy év alatt zajlott az EP-választás, a lisszaboni szerződés ratifikációjának fáradtságos folyamata, most pedig a bizottság összeállítása. Az unió részt vett a válság kezelésében, de igazából a tényleges következtetések levonása még hátra van. Ezeknek kell majd megalapozniuk azokat a fő irányokat, amelyeket ön a kérdésében felvetett. [Úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a regionális politikáért felelős biztosi posztot nézte ki Andornak, de ezt sem Bajnai Gordon miniszterelnök, sem Andor nem kívánta megerősíteni. – a szerk.]

Van olyan portfolió, amit különösen szívesen vállalna, amire leginkább készül?

Nincs szerepálmom a biztosi tevékenységgel kapcsolatban. Olyan közgazdász vagyok, aki a közgazdaságtant mindig is társadalomtudománynak tekintette. A gazdasági kérdésekkel szorosan összefüggőnek tekintem a szociális és a politikai kérdéseket. Ilyen összefüggésben több portfolió is lehet, amellyel tudnék foglalkozni. Oktatóként, kutatóként valamennyire sokoldalú vagyok. Persze nem állítom, hogy mindenhez értek, természetesen nincs olyan ember, aki mindenhez értene.