A kormányfő tavaly kifejezetten szakmai, gazdaságra fókuszáló elődadást tartott, és részletesen ismertette a gazdasági vízióit. Tavaly ráadásul négy fontos pontot is meghatározott, amiben szerinte nem állunk jól, vagy még fejlődnünk kell:
- Jobb lenne, ha nekünk tartoznának, és nem mi másoknak. „Sajnos ez a helyzet még nem áll fönn. Egyelőre az államadósság számai nem azt mutatják, hogy Magyarország élvezhetné ennek a bölcsességnek az ismeretét.”
- Szerinte mindig többet kell „keresni”, mint amennyit költünk. „Nem vagyunk kommunisták. A kommunisták azt gondolták, úgy is lehet jól élni, ha az emberek nem keresnek.”
- Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni.
- Illetve mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk.
Ugyanakkor emlékezetes kijelentéseket is tett: „láthatták, hogy a gazdasági minisztereink jó állapotban vannak, hiszen egészen remek és biztató számokat mutattak nekünk, megcsinálták a jókedvet a mai napra”, azt is kiemelte, hogy „azért tartják a miniszterelnököket általában, hogy a gazdaságpolitika mögül az egyszerű józan paraszti megfontolások ne tűnjenek el”.
A zárás is emlékezetes volt:
Úgy tudom önöknek leginkább érzékeltetni a fölkészültségünket, ahogyan azt valahol olvastam, talán egy 1848–1849-es szabadságharcról szóló könyvben. A székely területeken a parancsnoknak megjelentették, hogy teljesen bekerítették őket. Mire a parancsnok azt mondta: ez a legjobb hír. És miért? Hát azért, mert akkor minden irányban támadhatunk.