Kezdhetünk aggódni az EU-s pénzekért?

Feltételekhez köthetik az uniós felzárkóztatási támogatások kifizetését, mondta kedden az EU költségvetési biztosa.

Néhány tagállam értelmetlen programokat lát

Hamarosan indul a vita az EU 2020 utáni többéves költségvetéséről. Ez határozza meg azokat a sarokszámokat, amelyek alapján eldől, melyik ország mennyi pénzre számíthat.

A tagállamokat képviselő miniszteri Tanácsban

nincs mindenki meggyőződve arról, hogy mindegyik kohéziós alapokból fizetett programunknak van gazdasági értelme

– mondta Günther Oettinger költségvetési biztos. „Sok projekt nagyon is értelmes és nyilvánvalóan van hozzáadott értéke”, de mások olyanok, mintha elégetnék a pénzt. Erősebb felügyeletre lenne szükség abban, hogyan költik el a tagállamok a regionális támogatásokat.

Ezek a mezőgazdasági kifizetések mellett az uniós költségvetés legnagyobb tételei. Nagyjából a teljes büdzsé kétötödét teszik ki, és a szegény régióknak járnak. Most egész Magyarország jogosult rá, a következő időszakban Budapest esik ki a keretből, ha maradnak a jelenlegi szabályok.

Gazdasági ajánlásokhoz vagy a jogállamisághoz köthetik

Az uniós biztos több lehetőséget vázolt. Az első, hogy az úgynevezett országspecifikus ajánlásokhoz kössék a kifizetéseket. Ez most egy olyan gazdaságfejlesztési ötletlista, amivel általában nem nagyon törődnek a tagállamok.

Günther Oettinger saját szavai szerint „kötelező dokumentummá” tenné az ajánlásokat, meghatározva, hogyan hívják le a támogatásokat. Ha például egy tagállamban digitális fejlesztéseket javasolnak, akkor muszáj legyen több pénzt lapátolni erre a célra.

Az ajánlásokat az Európai Bizottság nyújtja be, de megtárgyalja a tagállamokkal, aztán a letárgyalt módosítások után megszavazzák a miniszterek. Pont a tagállami jóváhagyás miatt „demokratikusak” az ajánlások, próbálta a költségvetési biztos előre kivédeni, hogy valaki brüsszeli diktátumot kiáltson.

A másik ötlet, amit megemlített, hogy

bár elismerte, hogy ez „politikailag érzékeny” téma.

A németek sokallhattak be

A német biztos szerdai javaslatai azért is külön érdekesek, mert épp kedden kezdett el keringeni egy dokumentum az európai médiában a német állásponttal, ami szintén feldobja, hogy akár a jogállamisághoz köthetnék a támogatások kifizetését.

A britek 2019-ben várható kilépésével kiesik az egyik legnagyobb nettó befizető. Így vagy a többinek – főleg a németeknek – kellene többet bedobni a közösbe, vagy a kiadásokat kellene visszafogni és kevesebb jutna a szegényebb tagállamoknak.

A Politico szerint a májusban elfogadott német dokumentum utóbbival számol: „a csökkentések érintik majd az MFF-et [a többéves költségvetést] és a kiadásai egészét”. Günther Oettingerhez hasonlóan ez a tervezet is felveti, hogy vizsgálják meg, vajon az EU kohéziós támogatásainak kifizetései összeköthetőek-e az országspecifikus ajánlásokkal vagy „a jogállamiság alapvető elveinek való megfeleléssel”.

Főleg a lengyelek félhetnek

Az ötlet miatt most még inkább a lengyel és nem a magyar kormány aggódhatna. Varsóval szemben tavaly óta megy egy gyengécske jogállamisági eljárás, de ezzel nem lehet szankciót kiszabni, így a lengyelek nem is nagyon foglalkoznak vele.

A mechanizmus az előszobája a „hetes cikk” szerinti eljárásnak. A magyar kormánnyal szemben rögtön utóbbihoz nyúlna az Európai Parlament egy nemrég elfogadott állásfoglalása, de a mostani állás szerint hivatalosan nincs gond a jogállamisággal Magyarországon, és valószínűleg nem is lesz. Még ha valahogy be is indulna az eljárás, valódi szankcióktól nem kell félni se Magyarországon, se Lengyelországban (erről lásd a keretes részt). Ezen változtathatna, ha a támogatások megnyesésével egy új, a korábbiaknál esetleg könnyebben használható eszköz is lenne az EU-nál.

Óriási vita várható

Az szinte garantált, hogy a mostani, 2020-ig (a végső kifizetésekkel 2023-ig) érvényes költségvetésbe utólag nem lehet beépíteni semmilyen feltételességet.

A következő többéves költségvetés már más eset. A pénzügyi keretre Günther Oettinger nyújt be a javaslatot valószínűleg jövő nyáron. Utána a tagállamoknak kell alkut kötni egymással és az Európai Parlamenttel. Egyhangú döntés kell.

A többéves költségvetésről mennek általában a legnagyobb uniós viták pont amiatt, hogy bárki vétózhat. A mostani, 2014-2020-as keretnél az utolsó utáni pillanatban egyeztek meg, és emiatt néhány program csúszással indult. A brexit amúgy is garantálta, hogy még többet marakodjanak majd a következő időszakra szűkülő közös kasszán. Ezt csak tovább erősítheti, ha a feltételekhez szeretnék kötni a pénzhez jutást, és emiatt is kölcsönösen asztalt borogatnak az országok.