Még egy ilyen kamionstop, és kiürülnek az élelmiszerboltok Angliában

A hétfői párizsi döntés, amellyel egy csapásra leállították a Nagy-Britannia felől érkező teherforgalmat, hogy megakadályozzák a mutálódott vírus bejutását Franciaországba, a szigetország nagyon sok meglepő gyengeségére világít rá. Egyfelől megmutatta, hogy mennyire fontos a Dover-Calais átjáró, másfelől pedig mennyire sérülékeny a brit élelmiszer-ellátás. Ez különösen annak fényében lehet riasztó, hogy ha nem sikerül az év végéig megnyugtató megállapodást kötni Londonnak az unióval a kilépésről. 

A telek mindig is kihívást jelentenek az Egyesült Királyság élelmiszer-ellátásában, mert ilyenkor a legnagyobb mértékben a kontinensről érkező szállítmányokra támaszkodik. Jól példázza ezt az utóbbi három nap, hiszen az elmúlt 72 órában a Doverhez vezető autópályán és az átmeneti parkolókban mintegy 3 ezer teherautó állt le és tartott kényszerpihenőt. Ezek jelentős része a kontinensre indult volna vissza friss élelemért, illetve egy részük pedig brit árut szállított Európába.

Mennyire függ a brit élelmiszer-ellátás Európától?

Nagyon. A Brit Kiskereskedelmi Szövetség adatai szerint

ami azért elég nagy szám. Nagy-Britannia friss zöldségkészleteinek több mint a felét és a gyümölcs felét is Európából importálja. Bizonyos területeken ciklikusság figyelhető meg, mert míg a nyári hónapokban a britek szinte önellátóak salátából, málnából és eperből, addig amint hűvösre fordul az idő, a keresletet már csak élelmiszerimportból tudják kielégíteni. 

Például januárban általában a saláta 95 százalékát Európából szerzik be, júniusban viszont már a kereslet 95 százalékát a brit farmerek biztosítják. Hasonló a helyzet a paradicsommal is. Januárban a brit boltokban eladott paradicsom 85 százaléka az uniós tagállamokból érkezik, nyáron azonban már a hazaiból elégítik ki a brit kereslet 60 százalékát.

Ha minden rendben megy, akkor a leghatékonyabb és legolcsóbb módja az élelmiszer-szállításnak, ha hűtőkamionokba pakolva szállítanak. Például mondjuk megraknak egy teherautót Spanyolországban, amelyik elmegy Franciaországban Calais kikötőjéhez, és ott begurul egy teherszállító komp gyomrába, majd a csatorna túloldalán, Dovernél, kigurul és elviszi a brit szigetország valamelyik szegletébe az árut. Ott a kirakodás után megpakolják valamilyen brit termékkel, amelyet ugyanúgy a csatornán átkelve elszállít az egyik uniós tagállamba. 

Ha akadozik a szállítási lánc, akkor britek másként igyekeznek megoldani a friss élelmiszerek importját. Például 2018 nyarán, a hetekig tartó hőhullám idején megugrott a salátafogyasztás. Viszont a rekkenő hőség nem kedvezett a hazai salátatermesztésnek, így kénytelenek voltak nagy mennyiségben Kaliforniából rendelni és tengeren szállíttatni, ami nem tette akkor olcsóvá a zöldséget.

Lehet élelmiszerhiány a briteknél?

Egyelőre nem valószínű. A legnagyobb brit áruházláncok állítják, hogy tanultak a koronavírus-járvány tavaszi, első hullámából, amikor a váratlan lezárások miatt pánikszerű felvásárlásba kezdtek az emberek és lecsupaszították a boltok polcait. Azóta alaposan megtervezik beszerzéseiket és folyamatosan ellenőrzik a készleteket.

A brit Tescónál például azt mondják, hogy már jóval a karácsonyi időszak előtt feltöltötték készleteiket az alapvető élelmiszereknél, és folyamatosan tartják a kapcsolatot beszállítóikkal, hogy minél előbb tudják pótolni az elfogyott mennyiséget. Ugyanakkor jelezték, hogy a kamionstop miatt a hét második felében megcsappanó saláta mennyiségre és kevesebb citrusfélére kell számítani a vásárlóknak.

Ez meglehetősen finom utalás arra, hogy a kamionstop 3. napján már voltak olyan brit élelmiszerüzletek, ahol szinte csupasz zöldség- és gyümölcspultok fogadták a vevőket.

És mit adnak el a britek az európaiaknak?

Tavaly a globális brit export 23,6 milliárd font volt, amiből 14,2 milliárd fontnyi áru az európai kontinensen talált gazdára. A legnagyobb mennyiségben a brit whiskey, lazac, csokoládé, sajt és gin kelendő. Az Egyesült Királyság rettenetes mennyiségű húst exportál az európai tagországokba. A brit marhahúskivitel 82 százaléka irányul az EU-ba, és a bárányhús 30 százaléka is ott talál gazdára.

(Borítókép: Parkoló kamionok Angliában 2020. december 22-én. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)