Felelőtlenség, sodródás és ötletbörze százmilliárdokról

Ellentmondásos helyzetben van a magyar gazdaság - ismerik el szinte egyöntetűen a közelmúlt pénzügyminiszterei, ám abban már korántsem értenek egyet, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Varga Mihály (Orbán-kormány, 2001-2002) szerint a problémák oka, hogy a kormányzati gazdaságpolitika nem hoz naprakész, a helyzetre reagáló döntéseket, hanem gyakran csak sodródik és kísérletez. Az Országgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke úgy véli, az elmúlt három évben az államháztartás kiadási oldalán semmi nem történt, miközben a bevételeket több mint harminc adóemeléssel növelték, ami alapvetően rontotta a versenyképességet.

Kiadáscsökkentés: a mozgólépcső irányával szemben

A 2002-es kormányváltás utáni pénzügyminiszterek természetesen nem értenek egyet ezzel. Draskovics Tibor (Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány, 2004-2005) arra emlékeztet, hogy az elmúlt években több kormányzati döntés és külső tényező a kiadások drasztikus növelését eredményezte. Ilyennek nevezte az uniós befizetések, a 2001-ben bevezetett lakástámogatások, a védelmi kiadások jelentős emelésének deficitnövelő hatását, valamint a kamatcélú kiadások - magas kamatszintből fakadó - növekedését. Ezek az intézkedések, valamint az autópálya-építések és a Medgyessy-kormány 2002-es döntései nagyjából a GDP öt százalékával növelték meg az összes kiadást.

Ennyivel nőtt volna tehát a hiány Draskovics szerint, ha a kormány nem tesz semmit. Csakhogy a deficit az elmúlt években csökkent - bár ennek mértékéről vannak viták -, vagyis a kormány nemcsak lefaragott az addig meglévő kiadásokból, hanem "eltüntette" ezt az öt százalékot is. Az április közepén felmentett pénzügyminiszter elismerte ugyanakkor: "olyan ez, mintha egy fölfelé haladó mozgólépcsőn akarnánk lefelé menni: nagy erőfeszítéssel megyünk, mégis alig érünk el eredményt".

Kisebb adókulccsal is lehet több bevétel

A gazdaság gyorsítása érdekében a versenyképességen kell javítani, ebben egyetértenek a volt pénzügyminiszterek. Az elmúlt év lendületesebb növekedése után az idei első negyedévben lelassult a GDP bővülése, a tavalyinál mérsékeltebben nőttek a beruházások és az ipari termelés is eléggé hektikusan alakult az elmúlt hónapokban. A reálgazdaságnak pluszforrásra van szüksége, hangoztatja Varga Mihály, aki szerint ezt leginkább az adócsökkentésekkel lehetne előteremteni.

Az adócsökkentés ugyanakkor komoly kockázatokkal járhat: veszélyeztetheti az egyébként is egyensúlyi problémákkal küszködő államháztartást, mivel az állami bevételek mérséklődéséhez, és - változatlan kiadások esetén - a hiány megugrásához is vezethet. Varga Mihály ugyanakkor emlékeztet arra: vannak olyan adócsökkentési lehetőségek, amikor a kisebb adókulcs nagyobb adóbevételt eredményez, erre volt példa szerinte a társasági adó kulcsának csökkentése 1995-től (36-ról 18 százalékra). Ezért javasolt a Fidesz olyan adócsökkentési csomagot, amely eleinte ugyan növelné a hiányt, ám számításaik szerint néhány éven belül "megtérülne".

Vagy mégse?

A jelenlegi adórendszerben valójában azonban nincsenek olyan adónemek, amelyekben ilyen tartalékok rejlenek – állítja ezzel szemben László Csaba (Medgyessy-kormány, 2002-2004). A jelenleg a KPMG adópartnereként dolgozó egykori pénzügyér biztos abban, hogy ha látott volna lehetőséget ilyen lépésre, arra még pénzügyminiszterként javaslatot tett volna. Szerinte csak olyan méretű adócsökkentésekkel lehetne elérni a gazdaság fehérítését, ami nincs összhangban a kieső bevételekkel.

Példaként említette, hogy a munkáltatói járulékok szintje 33,5 százalék, ennek egy százalékpontos csökkentés negyven-ötvenmilliárd forintnyi kiesés jelentene. Ha tíz százalékkal csökkenne ez a járulék, akkor kapnánk meg európai uniós átlagnak számító 23,5 százalékos járulékszintet - csakhogy ez négyszáz-ötszázmilliárd forintos kiesést jelentene az államháztartásnak.

Nincsenek csodák

László Csaba ugyanakkor elismeri, hogy a költségvetés bevételi oldalán még vannak komoly lehetőségek. Ő azonban inkább az adóellenőrzések szigorításában, egyes kiskapuk bezárásában és az adóalap szélesítésében látna fantáziát. Igaz, ezektől a lépésektől ő maga sem vár el százmilliárdos bevételnövekedést, mint mondja, az adózásban nincsenek csodák.

A legutóbb távozott pénzügyminiszter, Draskovics Tibor egyetért azzal, hogy nem lehet csodákat tenni, és "csak a kiadási oldalon végrehajtandó nagyon kemény állami visszavonulás teremthet fedezetet arra, hogy érdemi adócsökkentést lehessen csinálni." A gazdaságpolitikának ugyanis kicsi a kockázatvállaló képessége, mivel az "euró bevezetése miatt kényszerpályán vagyunk a hiánycsökkentésben".

Az 1995-ös társaságiadó-csökkentésben aktív résztvevő volt - akkor a PM közigazgatási államtitkáraként dolgozott - Draskovics, aki ezáltal úgy érzi, ő lenne "leginkább hivatott elfogultan, pozitívan elfogultan nyilatkozni" annak hatásáról. Ám nem teszi, sőt... Mint mondja, ezt a társaságiadó-mérséklést követő adóbevétel-növekedést szerinte több tényező együttesen eredményezte, például az, hogy nagyon megugrott az infláció 1995-96-ban, ami önmagában is egy gyors bevételnövekedést eredményezett.

A helyzet kaotikusságát jól érzékelteti, hogy a három korábbi pénzügyminiszterből egy szerint lehetne adócsökkentéssel bevételt növelni, egy szerint volt erre példa, de ma már nincs ilyen lehetőség, egy szerint viszont a korábbi példa nem jó hivatkozási alap.

Adóreform: mégis hogyan?

Az adók változtatásának elsősorban a vállalkozói terheket kellene csökkenteni a versenyképesség fokozása és az új munkahelyek érdekében, mondja Varga Mihály. A Fidesz adómódosító javaslatai kiterjedtek a tb-járulék csökkentésére, az eho megszüntetésére, a kisvállalkozások számára 8 százalékos társasági adóra, az eva bevételi határának kiterjesztése, a forrásadó mértékének csökkentése, önkéntes vállalkozói járulék. Azt az ellenzéki párt is elismeri, hogy az iparűzési adó egy lépésben nem szüntethető meg, hiszen az önkormányzatok 350 milliárdos bevételkiesése nem felvállalható.

Az ellenzéki párt szerint ez a csomag 300 milliárdos, a PM szerint 277 milliárdos bevételkieséshez vezetne. A Fidesz úgy vélekedik, hogy ez a kiesés vállalható annak érdekében, hogy források maradjanak a vállalkozásoknál, és a lendületbe jövő gazdaságból az ideinél több adóbevétele származzon a költségvetésnek a következő évektől.

Draskovics Tibor ugyanakkor felelőtlennek tartja a több százmilliárdos adócsökkentésre vonatkozó ígéreteket. "A gazdaságban, az adózásban nincsenek csodák. Aki csodákat ígér, és nem mondja meg, hogy ennek érdekében mit kell csinálni, az vagy becsapja a társadalmat, vagy nem is akarja megtenni az ígért csodát." Egyetért viszont az eva kiterjesztésével, szerinte lehetővé kellene tenni a magasabb költséghányadú vállalkozások számára is, hogy bejelentkezhessenek az eva hatálya alá.

László Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy az adórendszerek konvergenciája az egész EU-ban megfigyelhető. Ez kiterjed egyebek mellett az egykulcsos adók irányába való elmozdulásra, a társaságiadó-kulcsok csökkentésére, az osztalékok adóterhének a minimalizálására, a forgalmi adók kulcsának mérséklésére. Öt éven belül a közép-európai térség valamennyi országában, de talán az egész EU-ban 15 és 20 százalék között lesz a társasági adó mértéke, vélekedik László Csaba.

A versenyképességen leginkább az javítana, ha néhány lépésben meg lehetne szabadulni az egész iparűzési adótól. A KPMG szakembere szerint a legnagyobb konfliktus az, hogy az üzleti szféra arra számít: ettől az adónemtől úgy tud megszabadulni, hogy azt nem kell más befizetéssel kompenzálni.

Az egykulcsos adó csak marketing

Szinte megdöbbentően teljes az egyetértés a kormány által korábban hangoztatott, ám tudomásunk szerint Ettől függetlenül az elmúlt tíz évben nem nagyon volt olyan pénzügyminiszter, akinek az időszakában nem számolták volna, hogy az egykulcsos adónak aktuálisan mik a lehetőségei, teszi hozzá László Csaba, aki szerint is inkább csak marketingcélokat szolgál egy ilyen döntés. Draskovics Tibor sem ismer olyan elméleti közgazdasági tételt, ami a teljesen eltérő adónemek kulcsának egységességével kapcsolatban leírna bármiféle összefüggést. A 19 százalékos szlovák példa bizonyítja, hogy ez egy kitűnő marketingfogás lehet - ismeri el.

Drágább az állam, mint valaha

A volt pénzügyminiszterek egyetértenek abban is, hogy az állam túlságosan drága: a működési kiadások az 1990-es reálértéknek a másfélszeresére nőttek 2004-re. A demokratikus állam működtetése a bonyolultabb intézményrendszer miatt drágább ugyan, de itt bőven van megtakarítanivaló, vélekedik Draskovics, aki szerint elfogadhatatlanul nagy a közszférában dolgozók aránya. Különösen nagy gondnak tartja, hogy a közszférában túlságosan magas a bértömeg aránya, így a jelentős megtakarításhoz vezető lépésekhez - vagyis a létszámcsökkentéshez - rövid távon politikai konfliktusokat kell felvállalni, és komoly anyagi áldozatot kell hozni.

Varga Mihály szerint a megszorításokról és zárolásokról csak kormányzati bejelentések vannak, az intézkedések láthatóan hatástalanok, miután nincs államháztartási reform. Arra a kérdésre, hogy a Fidesz esetleges választási győzelme esetén lesz-e ilyen, úgy fogalmazott: "először fel kell mérni az örökséget." Bízik abban, hogy a kormány előkészíti azokat a munkákat, amelyek az egészségügyi rendszerben, államigazgatásban vagy az önkormányzati szférában ilyen reformot el tudnak indítani, de azok az intézkedések, amelyeket a kormányfő a száz lépés részeként bejelentett, nem erre utalnak - tette hozzá.

Euró 2010-ben: nem, talán, igen

Varga Mihály szerint egyre több a kétely, hogy reális-e az euróbevezetés 2010-es céldátuma. Az ehhez szükséges négy legfontosabb feltételből Magyarország egynek sem felel meg, a tíz csatlakozott ország közül egyedül vagyunk ezzel, emlékeztet.

"Valószínűleg nem könnyíti meg bizonyos érdemi változások bevezetését, hogy jövőre választási év lesz" - ismeri el László Csaba. Szerinte az adócsökkentés elvezethet a konvergenciaprogramban foglaltak teljesítésének problémájához, különösen úgy, hogy egy 2010-es euróbevezetéshez már 2008-ra teljesíteni kell a feltételeket. Ha a választási évben a konvergenciaprogramtól nagyon eltávolodik a költségvetés, akkor jóval nagyobbat kell lépni ahhoz, hogy 2007-2008-ban a maastrichti feltételek teljesüljenek.

Jóval bizakodóbb Draskovics Tibor, akinek a pénzügyminisztersége alatt készült - majd módosult - a konvergenciaprogram. "Én úgy látom, hogy ez a céldátum tartható, a kérdés az, hogy milyen eszközökkel érjük el a hiánycsökkentést" - fogalmazott. Szerinte két lehetősége van: vagy az alapvető folyamatok irányának és jellegének megváltoztatásával, vagy pedig olyan erőltetett spórolással, ami nem változtatja meg a dolgok lényegét, csak a feszültségeket növeli.

Arra a felvetésre, hogy a száz lépés program eddigi lépéseiben szerinte sem láthatók a strukturális változásokra utaló jelek, így válaszolt: "Vannak ilyen elemek, de én is úgy látom, hogy az eddig nyilvánosságra kerültek zöme nem ilyen. Persze még nem ismerjük az összes lépést..."